Kulcsosvasút 2. rész:
Eplény - Veszprém

 

December másodikán a Bakonyszentlászló-Veszprém szakasz felső végét - Porva-Csesznekig - mutattam be; ezúttal, két héttel később az alvég következik, Eplénytől Veszprémig. A meteorológiai jelentésben "derült idő" kifejezést olvastam Veszprém térségére - nos, amerre én jártam egész nap, az egy felhő belsejében volt...
A 900-as gyors mai összeállítása: 19-37 038, 20-37 135, 20-37 121, 20-37 339, 82-28 124 (a kerékpárszállító már a szombathelyi részhez tartozik), 20-37 099, 20-37 059, 20-37 148, 20-17 377, 20-17 467, 20-17 254, 20-70 061 (lezárva), V43 1098. A telítettség 10% alatti, Kelenföldön és Székesfehérváron egyaránt huszonöttel leszünk többen. A menetrendben meghatározott módon, Érd felsőn át közlekedünk, Érd-elágazás előtt egy térközt azonban - némi várakozás után - 15 km/h-val teljesítünk, csak Elágazás után növeljük a tempót. Fehérvárra ezért 20 perc késéssel érkezünk, ami Veszprémig nyilván nem tűnik el, tehát a csatlakozó személyvonatok megkapják a magukét. A 9017-essel Várpalota helyett Csór-Nádasdladányban sikerül keresztezni, az IC950 "Göcsej"-jel Hajmáskér helyett Pétfürdőn, 7:57-kor (+28). Mindkét állomáson hat-hat utassal nő a létszám. A 909-es gyorsot Hajmáskéren látjuk, Veszprémbe 8:16-ra érkezünk (+27). Huszonöt felszálló, tizenöt leszálló jelenti a veszprémi utascserét, és miután kereszt itt most nem lesz, a szigetperonhoz érkezünk. A peron másik oldalánál várakozik a szombathelyi (9012) és a győri (39517) személy - utóbbival Eplényt veszem célba.
A december 10-én lezajlott menetrendváltással az állami személyszállító társaság által biztosított szolgáltatás egyetlen vonalon sem szűnt meg, erre tervek szerint 2007. március elejétől kerül sor. A 11-esen közlekedő vonatok azonban már most némi racionalizálásra kerültek: ezúttal csak a 331-es motort és a 504-es melléket állították ki, amelyek átlagosan 20%-ra telnek meg. 8:26-kor, azaz 17 perc késéssel sikerül elindulni, miután a 9012-es elstartolt előlünk. A késéstől függetlenül a 39512-essel Zircen lesz a kereszt, tehát az első, tervezett vonali fotó helye nem változik. A másodikig pedig így is bőven marad időm. Szóval a késés engem egyáltalán nem zavar - sőt, a tragikus fényviszonyokon csak javíthat az idő előrehaladása -, de az utastársak többsége nyilván másképp gondolja.
Eplényben egyedül szállok le. A zúzmara gyönyörű, a köd viszont vészjóslóan sűrű. Az aljakon és a zúzottkövön rendkívül csúszós jégkéreg képződött: ezt figyelembe kell vennem a séta során.
Eplény állomás fény bejárati, egyéni fény kijárati jelzős, átmenő fővágánya a második, 48-as sinekkel, 1983-as TF betonaljakon. Első átmenőjétől ("c" sínrendszerű - 1913-as gyártású sineket találok benne -, faaljas, közvetlen leerősítésű) kp. felé nézve jobbra használaton kívüli csonka található (szintén 34,5 kg/fm, faaljas, közvetlen), amely a felvételi épülettől kezdődik, és a győri váltókörzetbe kötötték be. A harmadik átmenő a végponti váltókörzettől rövid, megfutamodásgátló csonkában folytatódik és ér véget. A 3. átmenőre (faaljas, közvetlen sínleerősítésű) Megállj! táblát tűztek ki. Az 1. és 2. átmenő közötti kitérő mindkét váltókörzetben gázos fűtőberendezéssel ellátott. A váltóállítás vonóvezetékes. Szolgálat van, bár a szolgálattevő nem hal bele a munkába: egyetlen személyvonati keresztet ír elő a menetrend, az év egy részében, hétvégén. A teherforgalom pedig annyi, amennyi.
A felvételi épülettel szemközti oldalon üzemanyagtárolót, tőle kezdőpont felé ömlesztettáru surrantót képeztek ki - egyiket sem használják már. Mindezek az országút oldalában illetve aljában találhatók, a szűk hely miatt beton bélésfalat alkalmaztak a vasút felől.
A veszprémi váltókörzet (614+50) alatt ágyazatátvezetéses, beton átereszt létesítettek, ezen a szakaszon az átmenő fővágány faaljas, közvetlen leerősítésű. Végpont felé nézve jobbra felhagyott, faaljas, közvetlen sínleerősítésű csonkavágány ágazik ki, majd emelkedik az országút szintjéig.
A nyíltvonal illesztéses (lengő illesztés, hatlyukú szöghevederek), faaljas, GEO-s, 48-as sínrendszerű, vissznyereményezett sinekből. Az ágyazat jó minőségű, bár a vulkanikus kőzetet kevés mészkővel higították. 615+80-nál telepítették a bejárati jelzőt, 623-nál az előjelzőt. Erőteljesen ereszkedünk végponti irányban, az országút közben - nagyobb lejtésszöggel - a vasút szintjére kerül. 620+50 és 626+20: ágyazatátvezetéses, beton áteresz. A 624-es szelvénykő mellett végetér a jobb ív, 625+30-tól bal kezdődik, 627 magasságában újból a 82-es országút mellé érünk.
Az út melletti, nyitott helyen várom be a 39512-es személyt: ez a párjánál komolyabb, két motor, két mellék összeállítású.
A bal ív 628-ig tart, majd egyenes szakasz kezdődik, néhány méternyire az országúttól. 633+30-nál nem biztosított útátjáróban földutat, 636+70-nél pedig fény- és félsorompós (AS636) útátjáróban - a 635-től kezdődő, jobb ívben - a 82-es országutat szeljük át. A jobb ívet bal követi 639+80-ig, azután egyenesben, alacsony bevágásban ereszkedik tovább a vonal. 642-től rövid bal ív, 643+50-től jobb, közbeiktatva egy 50 méteres egyenest 645-nél. Az átmenetiív eleje-vége pontok földbe ásott síndarabokkal, korrekt módon ki vannak tűzve, bár a feliratok már olvashatatlanok.
180 fokot fordul jobbra a vasút, és közel északi irányt felvéve, a Répa-völggyel válik párhuzamossá az ív végén, 652+30-nál. A Répa-völgyből Y alakban szétágazó Gyökeres-árok és Répás-árok feletti csúcsfordulóban két viadukt épült. A szükséges ívsugár biztosítása céljából a vasút a csúcsforduló mindkét végénél kissé eltávolodik a völgy peremétől - ezért rövid szakaszon bevágásban halad. A viaduktok között ugyancsak bevágást képeztek, miután a szétágazó árkok között a vasút szintjénél valamivel magasabban húzódik a domb gerince. A bevágásoknál fenyőfák keverednek a lombosok közé, itt most valamelyest a köd is ritkább. A csúcsforduló bal íve 653+80-tól kezdődik, az első bevágás 653 - 656 között létesült. Az ágyazatban a mészkő aránya csökken, majd teljesen elmarad.
655+90-nél tűzték ki a viaduktokra vonatkozó, 20-as lassújel elejét, valamint nyomkarimakenőt telepítettek, amely - ellentétben a Cuha-völgyi társaival - működik. 656+15-től kezdődik a Gyökeres-árok feletti völgyhíd, folyamatos bal ívben. A vonalbejáró áthaladását segítő közlekedőút fémlemezei jelenleg korcsolyapálya minőségűek, úgyhogy a ködvágó tripla Axel bemutatását elkerülendő, ajánlott a korlát használata.
Mindkét viadukt terméskő hídfőkkel rendelkezik, középen pedig szegecselt, acél rácsszerkezettel. A hídfőknél ágyazatátvezetést alkalmaztak, faaljakon, GEO-val, a fémszerkezetnél hídfák tartják a sineket, ugyancsak GEO sínleerősítéssel. A terelősineket H csavarokkal és alátétlemezekkel fogták le.
657+30-tól indul a két árok közötti dombon átsegítő, száz méter hosszú bevágás, itt is sok fenyőfát látunk. A bevágásokban szerencsére száraz az ágyazat, nem csúszik úgy, mint Eplénytől idáig. A Répás-árok viaduktja a 660-as szelvényre esik, előtte szintén működő nyomkarimakenő csökkenti a sinek és a kerékpárok kopását.
A második völgyhíd szerkezete szemmel láthatóan, nagymértékben hasonlít az elsőhöz, ám a hídfők mindegyike (egy hídon belül is) külön-külön méretezéssel került kialakításra, az árok oldalának lejtviszonyai függvényében. Mindkét árokban földút húzódik, a lejutás egyszerű, csupán a megfelelő helyet kell megtalálni.
A Répás-árok keleti lejtőjét választom a Veszprémből 39515-nek forduló, motor+motor+mellék+mellék összeállítás fotózásához.
Negyed tizenkettő felé, mire újból kiérek a völgyhídhoz, a gyalogos trepnin felolvadt a jégréteg. Ez jó jel a zúzottkő és az aljak csúszósságának vonatkozásában, bár az utóbbi amúgyis kevésbé problémás az út hátralévő részén, ugyanis a völgyhíd végponti hídfője mögött húsz méterrel LM+5 1991-esekkel folytatódik az ív. Betonaljakat alkalmaztak innen egészen Veszprémig, egyelőre még továbbra is 48-as sinekkel, lengő illesztésekkel, hatlyukú szöghevederekkel. A csúcsfordulóban 1988-as gyártású sineket fektettek újonnan, a folytatásban ismét különféle korokból származó, vissznyereményezett sínanyag jellemző.
660+60-ig tart a sebességkorlátozás. 661 - 663 között ismét alacsony bevágás jön, ahogy az ív miatt a vonal kissé behatol a völgyperem mögé. 662-nél, az ív végén az eredeti, dél-délkeleti irányra állunk vissza, a Répa-völgy nyugati oldalán. A magasság csökkent, bár még mindig jelentős szintkülönbséget kell legyőzni a 20-as vonalig.
662+30-nál csőáteresz vezeti le a vizeket a völgybe. Rövid ívek váltják egymást, rövid egyenes szakaszok közbeiktatásával.
667+90-nél megszűnt útátjárót veszünk észre. Valószínűleg a katonai gyakorlótér területeit összekötő átjáró volt, a vasút közvetlen környezetében aszfaltburkolattal - védendő a felépítményt a sárfelhordástól -, de mostanában nincs rá szükség. 668+50-től rövid bal ív kezdődik.
Nemrég élelmiszerkereskedelmi cégek átcimkézési ügyeitől volt hangos a média. A jelenséget a hatás kedvéért persze úgy tálalták, mint valami egyedileg előforduló szörnyűséget - holott történelmi példák garmadáját lehet felhozni. Itt most tizenöt éves példát látunk: az eredetileg 1990-es gyártású LM betonaljakat 1991-esre korrigálták. Mindezt persze célszerű volt még a beton friss állapotában megtenni, azaz valaki meglehetősen gyorsan ráeszmélt, hogy mégsem lesz jó az eredetileg felvitt évszám. Egyszerű tévedés, vagy valami más volt-e a háttérben? Kutassa, akinek kedve van hozzá...
Helyenként az aljvégek lazák, néhány illesztésnél is a vágánymezők mozgására utaló jeleket látunk. Itt-ott az aljkiosztás nem egyenletes. A 40 km/h-val haladó, napi hét-nyolc motorvonat párral szembeállítva, persze nincs komoly baj.
Az 1990-es, 1991-es LM-ek közé néhány 1986-os és 1989-es is vegyül ezen a szakaszon. A Veszprém felé laposan lejtő, két-háromméteres kiemelkedésekkel, keresztben futó mélyedésekkel tarkított, bokros, majd füves Rátóti Nagy Mező, Jutaspuszta térsége eszményi a gumikerekes és lánctalpas harcjárművekkel való gyakorlás számára - erre mások is elég korán rájöttek. Gyulafirátóttól északkeletre, az Öreg Futóné tövéig terjedően pedig nemcsak a mozgáshoz, hanem az éleslövészethez is adott a terep.
671+80-tól jobb ívvel végleg elhagyjuk a Répa-völgyet. 674+20-ra esik az AS674-es fénysorompós útátjáró, földúton. A lánctalpnyomok meglehetősen árulkodók. A fénysorompó elemeinek sérüléseit megakadályozandó, az oszlopok körül néhány vasbeton harckocsiakasztót helyeztek el. 675+90-nél mélyedést szel át a vasút, magas töltésen. A töltés aljában csőáteresz szabadítja meg az alépítményt attól a tehertől, hogy egy komolyabb esőzés következtében esetleg duzzasztógáttá váljon.
676+50-nél fénysorompós (AS676) útátjáró, a 82-es főútba torkolló, aszfaltozott úton keresztül. 684-ben mélyedést szelünk át magas töltésen, a töltés aljában itt is csőáteresz készült.
691+80-nál, bal ívben nyomkarimakenőt telepítettek, ez is működőnek tűnik. A felépítményben újabb pozitív változás tapasztalható: a sínrendszer 54-esre vált - vissznyereményezett, itt-ott darabokból hegesztett sinekből, persze -, az illesztéseket hatlyukú laposhevederekkel készítették. Az aljak 1988-as, 1989-es LM-ek.
700+20-nál található az AS700-as fénysorompós útátjáró. Célja szintén a gyakorlást végző harcjárművek, gépjárművek átkelésének biztosítása. Aki volt katona, elsőkézből tudhatja, hogy az állomány minősége - mellőzve minden szigorúbb megfogalmazást - nem volt egyenletes. Vonatkozik ez a kiképzőkre és a kiképzettekre egyaránt. Talán ennek köszönhető, hogy az átkelő szélessége a szokásos harcjárművek szélességének sokszorosa - így nagyobb valószínűséggel sikerül az átjutás a kevésbé egyenletesek számára is.
Az oldalirányú erőhatások csökkentésére különös gondot fordítottak. Magán az aszfaltburkolaton és a vezetősinen túl, a külső oldalakon is beépítettek egy-egy oldalerőt elosztó sínt.
A 701-es szelvénykő után az eddigiekhez képest nagyobb sugarú, jobb ív indul - 702+80-nál működő nyomkarimakenővel -, 704+50-től egyenesben folytatódik. Az egyenes vége erdősáv szélébe kap bele, kétoldalt enyhén emelkedő dombbal.
A 39514-es személyvonat (Veszprém é 13:38) fotózása céljából az erdősáv előtti domboldalt választom, a 707-es szelvényben.
706+50 - 708+50 között alacsony bevágással merül bele az erdős dombba a vasút, a 708+20-tól kezdődő, bal ívben - 709+30-nál - ismét nyomkarimakenőt látunk. A rövid ív után hosszú egyenes jön lejtőben, egészen Jutas széléig. 718+20-nál állították fel az előjelzőt rövid bal ívben, amely rövid jobb ívvel folytatódik, az AS721 fénysorompós útátjárón (721+50) túl még száz méternyit. Ide is került nyomkarimakenő.
Alázúzalékolással javított, rövid egyenes végén (723+90) indul a kissugarú, vezetősines bal ív, amellyel százhúsz foknyit fordulva, a 11-es vonal a 20-as mellé ér. Az ívben GEO-s faaljakat és 48-as sineket használtak. 724+70-től 10 km/h lassúmenet kezdődik.
A sebességkorlátozás a 725+20-nál található, ágyazatátvezetéses híd állapotának szól, a lassú végét 725+50-nél tűzték ki. A Séd - jelenleg nulla vízhozamú - mellékfolyása felett átívelő, sérült betonszerkezetet ideiglenesen acél I tartókkal erősítették meg. Veszprém fény bejárati jelzőjét 725+50-nél helyezték el, előtte negyven méterrel a sokadik nyomkarimakenő üzemel. A bejárati jelzőtől megjelenik a felsővezeték a vágány felett.
Még mindig a bal ívben, 726+60-nál a bejárattal fedezett fénysorompós útátjáró létesült, aszfaltúton keresztül. Ezt az utat a 20-as vonal is átszeli egy fénysorompós útátjáróval.
728+40-nél, immár a 20-as vonal vágánya mellett, ágyazatátvezetéses betonhíd alatt folyik a Séd. Közvetlenül a híd mögött már a váltókörzet kezdődik.
Az IC954 "Citadella" a legközelebbi vonat Budapest felé. Se különösebb látnivaló, se megfelelő időjárás nem lévén, nincs miért tovább maradnom - ígyhát megveszem a helybiztosítás nélküli IC pótjegyet. A páratlan (IC955) "Citadella" pontosan érkezik Szilivel és négy szlovén kocsival. A páros V43 1015, (51 79) 39-80 012, 20-70 069, 20-80 081, 20-80 055 összeállítású, a végében lezártan továbbított, MÁV-os 20-91 106-ossal. Tíz felszállóval együtt az átlagos utasterhelés 30%, de igen egyenetlenül oszlik el. Székesfehérváron néhány leszálló mellett öten szállnak fel (vajon miért fizetnek pótjegyet erre a távolságra, sok-sok egyéb vonat birtokában?).

Tovább a harmadik rész eseményeire

Vissza az első rész eseményeire

Vissza az utazás főlapjára