2012 februárjának utolsó hetében, kis
csapattal tettünk látogatást Vologda és Jaroszlavl
környékén, részint vasúti, részint egyéb
helyszíneket felkeresendő. A kirándulást több
tényező nehezítette, mint például a közvetlen
anyagi veszteségként jelentkező MALÉV-csőd, de
ugyanígy említhető az oroszországi elnökválasztás
előtt megerősödő ellenzék, és az állami szervek
környékén emiatt tapasztalható félelem. Félelem az
esetleges eseményektől, azok kezelésétől, a
kezelésük közben esetlegesen elkövetett hibáktól, a
hibák miatt várható, vezetői retorzióktól. Nem kell
nagy fantázia annak belátásához, hogy az RZsD
kommunikációs területe emiatt utasította el
látogatásunkat egyes üzemi területeken, és a helyi,
végrehajtói szintek ennek kapcsán kérdezték remegő
szájszéllel, hogy ugye tényleg nem néztünk be és
nem fotóztuk végig Loszta vontatási telephelyet? (Nem
úgy, mint egy évvel korábban, amikor azt fotóztam
ott, amit csak akartam.) Vajon miféle rendfenntartó
technikát rejtegethettek ezúttal? Ideiglenesen a
csinovnyikok lelki megerősítését szolgáló
szerkezetté alakították át a szoláriumkabinokat? A
mozdonyvezetők gerincét egyengető, orvosi
készüléket valamiféle fordított működésre
bírták? De nem érdemes találgatni: maradjon ez a
helyi erők gondja, béküljenek meg ők maguk saját
magukkal, mi pedig fordítsuk tekintetünket a havas táj
és a vasúti témák kimeríthetetlen tárháza felé.
Új vonalszakasz bejárására ezúttal nem került sor,
a járművek, műszaki megoldások ismertek az Északi
Vasutat érintő, korábbi leírásokból, ennek
megfelelően a szöveges elemekben most visszafogott
leszek, a hangsúlyt a képekre helyezem.
Útvonalunk (a Budapest-Moszkva / Moszkva-Budapest
transzfert leszámítva). 2012.02.26:
Moszkva - Vologda. 2012.02.27:
Vologda - 481. km - Vologda. 2012.02.28:
Vologda (városon belül). 2012.02.29:
Vologda - Szokol (Szuhona) - Vologda. 2012.03.01: Vologda (városon
belül). 2012.03.02: Vologda
- Jaroszlavl. 2012.03.03:
Jaroszlavl - Moszkva.
Igénybevett járatok (a Budapest-Moszkva /
Moszkva-Budapest transzfert leszámítva). 2012.02.26: 16Ja (Vologda-1). 2012.02.27: 6443 (481. km) - 6479
(Vologda-1) - városi eszközök (Vologda). 2012.02.28: Városi eszközök
(Vologda). 2012.02.29: Helyközi
busz (Szokol) - helyközi busz (Vologda). 2012.03.01: Városi eszközök
(Vologda). 2012.03.02: 41M
(Jaroszlavl-Glavnij) - városi eszközök
(Jaroszlavl). 2012.03.03:
811 (Moszkva-Jaroszlavszkij). |
 |
| A 16Ja számon közlekedő,
Moszkva-Arhangelszk viszonylatú gyors menetrend szerint
először Rosztov-Jaroszlavszkij állomáson tartózkodik
kettő percet, azután Jaroszlavl nagyállomásán
időzik fél órát. Korábbi menetrendi időszakokban
tolatási műveletet iktattak be (közvetlen kocsi zárt
rá a vonat végére), de mára sem ez, sem
vízfeltöltés, sem szemétürítés nem szerepel a
teendők között - a hálókocsik kiszolgálását a
két fejállomásra, illetve Vologdára illesztették a
menetrendszerkesztők -, a harminc perc azonban
rendületlenül tartja magát. További érdekessége a
vonatnak, hogy a Tvema-csoport sínkenőkocsiját (028
78064) sorozták a mozdony mögé. A szolgálati
menetrend szerint, a 16-oshoz immár minden alkalommal
társítanak ilyesféle járművet, 80-as kocsiszámmal,
szegény VL60-asoktól tehát ezt a kis kibontakozási
lehetőséget is elvették, persze egy-egy menetvonal
spórolható az intézkedéssel, és adható oda a
teherforgalomnak. Kupe jellegű (négyszemélyes
hálófülkés) kocsink a tveri 444x típucsaládból
való, egyedi színtervű, azonban eredetileg nem az
arhangelszki járatba szánták a dizájnerek, hanem a
komiföldi fővárost Moszkvával összekapcsoló,
Sziktivkar nevű gyorsba. Meg kell még említeni
utastársunkat, az ügyvéd urat, aki közepesen
illuminált állapotban szállt fel Moszkvában.
Vologdáig vonatozik, tehát egész úton élvezhetjük
társaságát, és a furcsának, ugyanakkor
kifogyhatatlannak tűnő mondandójában egyszercsak
rálelünk a fájó szabályszerűségre: bizony,
valamilyen kétes élelmiszerbiztonságú vodkafajta
fogyasztása, vagy egyéb körülmény hatására,
emberünk rövid távú emlékezetét komoly károsodás
érte. Nagyjából negyedóránként teszi fel ugyanazt a
lemezt, bár a hosszabb távú emlékek véletlenszerű
felbukkanása mégis némi elviselhetőséget visz a
végtelen ciklusba került történetébe. Saját
elmondása szerint katonatiszti pályát futott be
(nyilván innen az itallal kötött, az átlagosnál
jóval szorosabb barátság), a szovjet érában
politikai tisztként, katonai ügyészként,
pszichológusként, majd leszerelése után ügyvédként
dolgozott, közlekedési vonalon, és e minőségében,
életében legalább egy pert megnyert. Csak
remélhetjük (bár jó esélyekkel hiába), hogy az
állami szervek sok évszázada csiszolt cinizmusa nem
jutott odáig, hogy egészsége csorbulása után még
engedték praktizálni, például mint kirendelt
ügyvédet. |
   |
| A következő félórás pihenő
helyszíne Danyilov, a 3 kV=/25 kV~ rendszerhatár.
CsSz7-138 mozdonyunkat a kirovi CsSz4t-463 váltja, és
ha már előbújtunk megörökíteni a sötétvörös
színtervet az újabbkeletű, korporatívra cserélt
©kodát, nem maradhat ki az állomás jellegzetessége,
a plüssfigura-árus sem. Ezúttal fiatal srác viszi a
boltot. A felsoroltakon kívül a gyors Grjazovec
állomáson biztosít utascserét, kettő perc
terjedelemben, így 64 percnyi állomási tartózkodás
adódik. A 8 óra 35 perces menettartam ezzel, és a
Danyilov-Vologda szakasz egy részére - az ívek miatt -
érvényes alacsonyabb, 100 km/h engedélyezett
legnagyobb sebességgel együtt sem készteti kapkodásra
a vontatójárműveket. Vasárnap estére nem marad más,
mint bejelentkezni a szállodában, feltölteni az
étel-italkészletet és hunyni egyet, reggelig. |
    |
| A Vologda-környéki elővárosi vasúti
szolgáltatás a 2011-2012-es menetrendi évben
Cserepovecre napi négy, Vozsegára három, Danyilovra
és Bujra két-két vonatpárban merült ki. Ha az
önkormányzat finanszírozási hajlandósága a
megszokott szinten marad - azaz ha továbbra sem lesznek
hajlandók tudomást venni arról, hogy az általuk is
tulajdonolt elővárosi társaság jegyárbevétele nem
fedezi a működési költségeket, és hogy ez nem a
társaság gazdálkodási hibájából ered -, akkor a
felsorolt vonatpárok mennyiségét a résztulajdonos,
egyúttal a veszteségeket kompenzálni kénytelen RZsD,
rövidesen nullára fogja csökkenteni. De most még
elcsíphetjük a reggeli, danyilovi 6443-as járatot,
sőt, szerelvényét, az ED9t-0010-est hatrészes
konfigurációban hagyták (átlagos telítettsége jó,
ha eléri a 10%-ot), nem úgy, mint a másik három
viszonylaton, ahol négyrészesre kurtították az
elektricskákat. Leszállva a 481. km megállóhelyen -
ahol a két fővonal vágányai, bújtatás
segítségével irány szerint rendezett köteggé
fejlődnek (az egymáshoz közelebb eső sínpárok
helycseréjével) -, csupán annyi a teendőnk, hogy
egyenként levadásszuk az objektív elé kerülő
témákat. Köztük az ablakosakat a 6476-os számon
Vologda-Buj viszonylatot teljesítő, négyrészes
ED9t-0027 képviseli, és szerény menetvonalát
jobbról-balról-elölről-hátulról a losztai és a
ljangaszovói VL80sz-hadsereg veszi körbe. A valamivel
idősebb harcosok csapatából a helyi
"konténerfelelős", VL80t-771 bukkan elő
Loszta felől. |
    |
| A Buj irányából megjelenő VL80sz-722
két áramszedőt használ, aminek első ránézésre
pusztán a dérképződés elleni védekezés lehet az
oka, ám amint elsorjázott előttünk hetven kocsi,
rögvest megvilágosodunk: összekapcsolt vonattal van
dolgunk (2x6,3 ezer tonna), ahol téli időszakban az
élen haladó mozdonyon, utasítás szerint kötelező a
két felemelt szedő. A közbesorozott mozdony a Gorkiji
Vasútról való, és mivel ők ugyanúgy VL80sz-ekkel
járnak, ugyanazokkal a járműoldali rendszerekkel
ellátva, mint az északiak, semmi akadálya az
automatikus üzem (ISzAVP-RT) alkalmazásának. Másfél
órányi hótaposást enged számunkra a menetrend -
máskülönben kutyagolhatnánk a buszhoz, vagy
várhatnánk a délutáni elővárosik valamelyikére -,
a cargo-show végén kiállunk a rövidke peronra, és
néhány helybeli társaságában felszállunk a 6479-es
számon Buj-Vologda viszonylatot teljesítő,
negyedházas telítettségű, négyrészes
ED9t-0014-esre. |
 |
| A nagyállomáson tárt karokkal várnak
bennünket a vasúti rendőrök - nyilván valamelyik
túlbuzgó masiniszta, vagy korlátozott
sávszélességű helyi lakos megtette feléjük a
bejelentését, nekik pedig kötelességük azt
kivizsgálni -, és beletelik némi időbe, míg az
önálló intézkedést vállaló vezetői szintet
előkerítik otthonából, merthogy az ügyeletes tiszt
szemlátomást a reggeli kávé elkészítésének a
módját illetően sincs döntési pozícióban. Cserébe
ő körmölheti a jegyzőkönyvet. Mégpedig kézzel,
két példányban, a jó öreg indigót segítségül
hívva - a tartózkodási helyünkként kijelölt
oktatóterem bőséges informatikai támogatása
ellenére. (Nyilván az utasítást, amely előírja a
jegyzőkönyv formai követelményeit, I. Miklós cár
óta senki sem látta szükségesnek frissíteni. És
jól tették, hiszen kormányoktól, társadalmi
rendszerektől független axióma, hogy a fiatal tisztnek
szívnia kell.) A döntésre és beszélgetésre
felhatalmazott vezetői szinttel azután jót
beszélgetünk, és a csevely végén elnézéskérő
jelleggel ajánlja figyelmembe, hogy legalább most már
ezt az intézményt is megismertem a vasútállomáson
(semmi különös: állami szerv átlagosan lepusztult
irodahelyiségei), azzal elkérem a jegyzőkönyv
második példányát, mondván, ha legközelebb
belefutunk a kollégáikba, megkímélnénk őket a
körmöléstől, felmutatva a papírt. A megoldás
mindenkinek tetszik, ígyhát kezet rázunk és elválunk
egymástól. Mielőtt pozíciót foglalnék a következő
fotóhelyen, a felvételi épület mögötti téren
álló, leharcolt Ik-260-asra leszek figyelmes. 2010-es
adat szerint, az önkormányzati szolgáltató két
buszgarázsának állagában összesen nyolc példány
létezett még belőlük, a valamivel később beszerzett
Ik-280 csuklósokból azonban jóval több, negyvennégy
futott (a teljes állomány 184 kocsi volt ugyanebben az
évben). |
   |
| A Leningradszkaja utca
felüljárójáról - ahol a pétervári és az
arhangelszki fővonal búcsút int egymásnak - először
a délutáni cserepoveci elővárosi örökíthető meg
(szerelvénye a négyrészes ED9m-0135). Sajnos az
arhangelszki vonalon guruló VL80sz trió, a maga
kilencezer tonnás, nyersanyagos elegyével, akárcsak a
Szentpérvár felől belátogató, hegyomlásnyi
tartálykocsi, nincs kedvező fotóhelyzetben, viszont a
VL80sz-2634 gépmenet, illetve a konténerfelelős
VL80t-771 több elégedettségre ad okot. Ha még a Nap
is kisütne... |
 |
| Kedd (február 28.) reggel az időjárás
javulásnak indul, ugyanakkor a Leningradszkaja
felüljárója környékén említésre méltó dolgok
nem történnek, ezért huzamosabb vasútfotózásra nem
rendezkedünk be. De legalább az itt-ott beúszó
párás-felhőcskés égboltszeletek hamisítatlan hű,
micsoda cidri -hangulatot varázsolnak a
történelmi városrész házai fölé. Pedig ha a
hőmérőnek volna higanyszála, alig süllyedne mínusz
öt alá. |
    |
| A városlakók jégvárral
szórakoztatják magukat, illetve a befagyott Vologda
folyón sífutnak, szánkóznak. Az önkormányzat a
felelősségvállalást a maga részéről elintézte egy
"átjárni (gyalog vagy járművel) tilos"
táblával, tehát ha ettől kezdve valaki olyat találna
mondani, amitől beszakad alatta a jég, hát magára
vessen. Felmerülhet a kérdés az egyszeri
szemlélőben, hogy hová viszik a hajókat, tekintettel
a megfagyó víz térfogatával kapcsolatos
összefüggésre. Csakhogy a jégkéreg alatti vízben
ringatózó hajótest, mivel egyfolytában mozog, nem
fagy hozzá a kéreghez. Ezért a hajókat nem viszik
sehová, ott telelnek a folyóban. |
  |
| Délután megpróbálkozunk még egy
menetnyi Leningradszkaja-felüljáróval, dacára annak,
hogy a nagyállomás felé néző oldal kora estig nem a
legkedvezőbb akkor, ha esélyes, hogy kisüt a Nap. A
Szentpétervár felé helyesen kisvártatva tolatós
teher tűnik fel, VL60kp-1012-essel az élén. A rég
nullára leírt, de meghalni sehogysem szándékozó
VL60-asok közül néhánynak a cargósok adnak munkát:
Loszta rendezőn látnak el gurítódombi szolgálatot,
illetve tolató-átállítós szerepkörben jeleskednek.
Az oldalukra festett "gruzovoj" megjelölés
egyértelműsíti, hogy az egy-két kocsis helyi
személyvonatok élén hiába keresnénk őket, mivelhogy
oda az ugyanilyen sorozatú, ugyanilyen színtervű, de a
személyfordásokhoz rögzített,
"passzazsirszkij" feliratú VL60-asok valók.
Az elosztáskor szemlátomást az sem számított, hogy a
VL60kp pont az a változat, amelyet eredetileg a
mozdonycsalád ablakos-vontatójaként álmodtak meg. A
villamos fővezetéki csatlásfejétől mindenesetre
megszabadították. Elegye zömmel üres, 180
köbméteres faapríték-szállító kocsikból áll. Az
ellenkező irányból, percek múlva megjelenik a párja,
valamivel vegyesebb képet mutató kocsicsoporttal. Az
arhangelszki vonalon VL80t araszol tartálykocsikkal -
kár, hogy a szokványostól elütő,
világoszöld-sötétzöld festésű gépnek nem a
pozdorjás menet nyomában akadt dolga. |
  |
| A hosszúra nyúlt február utolsó
napján, a Vologdától északkeletre eső Szokol
kisváros szélén keresünk fotóhelyet. Az arhangelszki
fővonal Szuhona végponti bejáratánál keresztezi az
állomással azonos nevű folyót, mellette pedig a
városrészeket összekötő közút teszi ugyanezt. Az
állomásról gyorsabban megközelíthető a hely, ahhoz
azonban az egyetlen reggeli, vozsegai elektricskát
kellene elérni, míg a buszok jóval sűrűbben
közlekednek, a rövidebbik útvonalat (a 208-as,
régebbi számozás szerint 1050-es viszonylatot) járók
például negyvenperces-órás követéssel. Cserébe
némi kutyagolást igényel a központi lakóövezet
túlsó szélén kialakított buszállomás és a vasút
közötti táv legyűrése. (Persze felugorhatunk a
helyijáratos PAZ-okra, de időben nem biztos, hogy sokat
nyerünk így.) A helyszínre érve, mindjárt a
korporatív színekbe öltöztetett VL80sz-2010
örökíthető meg, ahogy tartályvonatával Konosa felé
halad, aztán több mint egy órán át nem történik
semmi, kivéve a néhány fás kocsit a folyóparti
fatelepre beállító CsME3t-6894-es produkcióját - az
viszont nem érinti a híd környékét. |
   |
| De a türelem rózsát, pontosabban
nyersanyagos elegyet (jó esélyekkel vorkutati
szénvonatot) terem, VL80sz-2475-össel az élén. Bő
félóra múlva a VL80sz-1036 gépmenet követi, pár
perccel később VL80sz-544 tűnik fel, szénvonattal.
(Tehát szenet visz oda, ahonnan mások hozni szokták.
Igaz, ha a fuvaroztató kifizette a fuvart, onnantól az
ő dolga.) Elég gyenge a forgalom, ám vegyük
figyelembe, hogy a téli időszakban az arhangelszki
kikötő nem jön szóba, és a pályások mindig dél
körülre kérnek "ablakokat" a
futójavításaikhoz, emiatt a cargós irányítás
igyekszik reggelre, délutánra, éjjelre tervezni minél
több vonatot. Észrevehetjük még, hogy a három
mozdony közül a 2475-ösön szinte minden
szellőzőzsalura, az 544-esen egy részükre
felhelyezték a hóvédő szűrőket, míg a 1036-os
"meztelen". Az ok egyszerű: a két, elsőként
említett VL80-as a Gorkiji Vasútról jött, és az
üzemeltetőik úgy vélték, hogy jobb a békesség,
mert ki tudja, hány hóviharba kerülnek kedvenceik,
mire visszakeverednek északról. Az 1036-os viszont
losztai, és mint tudjuk, ha az Északi Vasút bármely
prominense felnéz az égre, és kijelenti, hogy nem lesz
hóvihar, akkor nem lesz hóvihar. |
 |
| A délután 14:50-kor induló,
Szokol-Vologda járatot jobb napokat látott,
dél-koreai, használtan beszerzett SsangYong Transstar
típussal adják ki (a délelőtti, 10:30-kor elstartoló
járművünk Mercedes volt). A kaszni itt-ott rohad, a
szélvédő visszaragasztását a legkétbalkezesebb
ipari tanulóra bízták a garázsban. Viszont a
Vorkutát idézően tragikus minőségű bekötőút (a
kettő közül a rosszabbik - a jobbik ugyanis az
állomáshoz visz) kátyúit gond nélkül túléli, az
arhangelszki M8-asra kikeveredve meg már nyert ügye
van. A teljesárú jegy 84 rubel 80 kopejkába kerül egy
útra, helyre adják ki, a buszállomás pénztárában
vásárolható, és a buszon utazó jegyvizsgáló
ellenőrzi. Délelőtt tíz fő alatti utasterheléssel,
a megállókban minimális utascserékkel utaztunk, ami
előre ismert lehetett, a kalauz ugyanis csupán
Vologdában serénykedett, aztán leszállt. Ellenben a
kétharmados telítettségű SsangYong-on végig velünk
marad. |
 |
| Vologdában a helyközi buszok
világától pár lépés csak a nagyállomás mögötti
tér. Míg a buszunkat vagy trolinkat (amelyik hamarabb
jön) várjuk, az orrabukással kokettáló Gräf &
Stift GE150 M18 219-esként számozott példánya hívja
fel magára a figyelmet. Közel tíz, használtan
beszerzett társával az ütemes kimúlás útjára
léptek: kirándulásunk után egy évvel mindössze
három marad belőlük az önkormányzati szolgáltató
állagában. (A Vologdai Gépgyár - VMZ, avagy
Trans-Alfa - helyben van, ennek megfelelően az
elektromos járművek nagyja saját termés, úgymint
licencben összeszerelt ©koda 14TrM, ZiU-klón VMZ-170,
és további VMZ modellek. A "valódi" ZiU-k
persze így sem hiányozhatnak.) |
  |
| A naptár szerinti tavasz első napja
semmiben nem különbözik a naptár szerinti tél
utolsó napjaitól, hacsak nem annyiban, hogy a reggel
valamivel csípősebb a megszokottnál. A Dimitrij
Priluckij által 1371-ben alapított Szpaszo-Priluckij
kolostorhoz buszozunk, a város északi peremére. Az
arhangelszki fővonal két vágánya csonkaszegmens övű
(bal) illetve trapézövű (jobb) hídon szeli át a
Vologda folyót, majd az északi parton, a szabálytalan
trapéz alakú fallal körbevett, erődített kolostor
jobbja mentén halad végig, beletorkollva Ribkino
állomás kezdőponti váltókörzetébe. Az éles
napfény, a ködfoszlány-szerűen felszálló
párásság, a vasúti témák és a korukkal is
tiszteletet parancsoló épületek... |
   |
| ...számtalan beállításra adnak
lehetőséget. Természetesen ugyanúgy sétálhatunk a
folyó kellős közepén, mint a városban, és
fel-felpillantva a vasútra, hamar észrevehetjük, hogy
szegény VL80t-771 nem szakadhat szét többfelé,
ígyhát a konténerfelelősi szerepkörét kénytelen
megosztani más gépekkel, adott esetben egy VL80sz-szel. |
   |
| A Szokolnál tapasztaltakhoz képest
szerencsére élénkebb forgalom (na persze, még a
délelőtti időszakban vagyunk, így könnyű) tágabb
teret ad a gondtalan fotózásnak... |
   |
| ...azonban ahogy tegnap, úgy ma is -
csak valamivel korábban -, mind határozottabb
felhőréteggé áll össze az, ami a felszínről
elpárolgott. Vologdai kitekintőnk a végére ért, és
március másodikán, pénteken hajnali
kettő-tizenötkor, a vorkutai gyors (41M; gépe
Danyilovig a hagyományos színtervű CsSz4t-541)
közreműködésével, megcélozzuk az Északi Vasút
székhelyét, Jaroszlavl városát. Kocsink ezúttal
ammendorfi, a fülkék berendezése lényegében az
eredeti műszaki tartalomnak megfelelő. |
    |
| A három és félórás út megenged egy
szemhunyásnyi pihenőt, valamennyit hozzáteszünk a
szállodai szobáinkban, azzal irány a város
északnyugati pereme, az M8 főút felüljárója, a
ribinszki vonal-menti Molot állomásnál. Nem túl
felemelő dolog a száguldozó, nehéz teherautók
mellett ácsorogni a híd gyalogjárdáján, de ha
dízelmozdonyos fotótémára vágyunk - márpedig hogyne
vágynánk rá -, akkor nem marad más, mint türelmesen
várni. A türelem ezúttal sem hiábavaló: 2TE10v hoz
vegyes összeállítású, rakott elegyet
Jaroszlavl-Glavnij felől, és az Ivanovo telephely
állományából való 2TE10u-0087 keresztez vele,
szintén vegyes összeállítású vonattal. A 2TE10v
kimért tempóban gurul végig az állomáson, majd a
10D100-as motorok teljes töltést kapnak, eközben a
2TE10u felhúz a kijáratig, és amint az megzöldül,
késedelem nélkül szintén vontatásba fog. A
személyzet kiszúrja, hogy fotózzuk őket: a ki nem
mondott "rendelésre" kövér füstöt próbál
csiholni a gépezetből. A próbálkozás nem annyira
egyszerű, hiszen elegyük rövid és üres, ugyanakkor
az útbaeső kitérőpáron legfeljebb 40 km/h-val
haladhatnak. A hátsó szekciót leállították, az
elsőre nagyobb terhelés jut, de ezzel együtt
kizárólag a kontroller többszöri, hirtelen
kiforgatásával és gyors visszazárással érhető el a
kívánt vizuális hatás. Érdekessége a gépnek, hogy
a felénk néző "B" szekció
kipufogóberendezése a régebbi, l, v és m
alváltozatokon használatos típus, míg a menetirány
szerinti hátsó, "A" szekcióé az u
alváltozat saját, trapéz keresztmetszetű
konstrukciója. Nagyobb méretét és eltérő formáját
a belsejében lévő, gázkiáramlási sebességet
csökkentő rácsozatnak köszönheti. |
  |
| Molot és némi városnézés után,
délutáni helyszínként jöjjön a jaroszlavli
Volga-híd. A fővonal, miután a ribinszki vasúttól
jobb ívvel válik el a nagyállomás északi végében,
az ipartelepeket felfűző Privolzsje állomást érintve
ötnyílású, trapézövű, rácsos hídpárral kel át
a nagy - pontosabban itt, a felső folyásánál annyira
még nem nagy - vízen. Az ötből három nyílásnyi
szakaszon kényelmesen elfér régi ismerősünk, a CsSz7
vontatta, tizenhárom kocsiból (eggyel kevesebből, mint
előző vasárnap) álló, 16-os számú,
Moszkva-Arhangelszk gyorsvonat mai szerelvénye. Öt
perccel később, VL11-trióval az élén, vegyes
összeállítású elegy követi - neki viszont már
határozottan rövid a műtárgy. |
 |
| Az Északi Vasúttól a 811-es számú,
Jaroszlavl-Moszkva viszonylatú városközi expresszel
búcsúzunk. A tizenegy részesként összeállított
ED4mku-0151 villamos motorvonat kettő perc híján négy
órás menettartamába jócskán iktattak tartalékot,
ám késésgeneráló mennyiségű tehervonat nem
mutatkozik, így szokás szerint hosszú-hosszú
kifuttatásokkal szabadulunk meg a fölös percektől. A
forma kedvéért kicsit belehúzunk a végére, és
-3-mal fékezünk le Moszkva Jaroszlavszkij
pályaudvarán. |
  |
| A Rizsszkij pályaudvaron kialakított,
szabadtéri vasúti múzeum járműállományát
legutóbb a vorkutai kirándulás elején fotóztam
végig, nyáron. A kora esti repülőjáratomig
hátralevő időben néhány kép készül a hóval
díszített, öreg harcosokról, például a 841-es
Báránykáról, a dinoszauruszok jeles
képviselőjéről (VL22m) és a hozzá párosított,
klasszikus nehéztolatóról (TEM2)... |
  |
| ...no meg a Nagy Klasszikus két
változatáról, a személyfordás TE7-esről, illetve az
égi vaspályákon örök teherfordás TE3-asról. |
