Szarvasok, gulág, szén, olaj - hatodik rész

 

A tizedik nap (2011 június 27., hétfő) Uhta-Sziktivkar áttelepüléssel kezdődik: a már jól bejáratott vorkutai gyorssal (41M) vonatozom Mikuny elágazó állomásig, ahol csatlakozásom lesz a Komi Köztársaság fővárosához épített szárnyvonalon közlekedő, 27Ja számú járathoz. Reggel, némi fátyolfelhőtől eltekintve, tiszta az ég. Ezúttal a városi PAZ-zal vitetem ki magamat az állomásra.
A tegnap megismert, tológépnek használt, frissen festett, enyhén túldíszített 2TE10ut-0041 (valójában utk) "B" szekció (nyolcjegyű azonosítója: 16030827) a tartalék (CsME3) társaságában pihen. A nagyterhelésű, szenes vagy olajos vonatok az Uhta-Jarega állomásközben szorulnak további hat hajtott tengely segítségére, mivel az olajipari központ állomásának 70 méter körüli szintjéről 10-12 ezrelékes, folyamatos emelkedő vezet a délebbre fekvő területek 140 méteres magasságára. További két CsME3-as (közülük a 4759-est sínkenő berendezéssel szerelték fel) vár munkára a kezdőponti váltókörzetnél. Végpont felé vegyes összeállítású tehervonat (sok üres faszállító kocsival) és pályás géplánc várja a kijárat megzöldülését. Onnan azonban a többiektől eltérő színtervű - egy évvel korábban Ulan-Ude mellett fotózott - 2TE70-007 jelenik meg és jár keresztbe vegyes összeállítású teherrel (tartály, hűtő, fedett, magasoldalfalú, konténer), a vonatgép mögé sorozták a mindkét szekcióban beindított motorú, de a vontatásban részt nem vevő 2TE10u-0071-est. A büntetésvégrehajtók (FSzIN) Kalasnyikovos-terepruhás különítménye, plusz az obligát kutya, ismét kivonul két teherautóval a kezdőponti peronvéghez. Hét előtt kettő perccel gurul be a 635M számú, Pecsora-Sziktivkar személy, amely 19 percet tartózkodik, de a 41-es nem itt, hanem Jaregán fogja előzni. A helyi járat gépe a sok zöld után szokatlan, kék színtervű 2TE10u-0091 szekciója, és ha nem állítaná magáról, hogy "u", a legkevésbé sem hinném el (így is nehezen), hiszen az oldalfala és a géptérablakai az "m" változaténak felelnek meg. Harminc utas száll fel a 635-ösre, plusz az első, rácsos ablakú kocsiba a smasszercsapat - leszálló alig van. Megjegyzem, hiába tűnik kedvezőbbnek a komi főváros felé ez a közvetlen vonat, az átszállásos módszerrel pontosan két órával hamarabb érek célba (17:35 helyett 15:35). A 2TE70-eses tehert nem marasztalják az ablakosok miatt, percek múlva elindul, tolót nem igényel, sőt, a mögésorozott 2TE10u vonóerejére sincs szüksége a kaptatón. A 41-esre huszonöt felszálló gyűlik, mellettük a peronra felvonulnak a helyi taxisok, fuvar reményében. A tíz percet (7:28/7:38) tartózkodó gyors összeállítása: TEP70-0409 (narancs-bordó színtervű, középen fehér sávval), 018 20455 (zöld), 019 25452, 019 25114, 019 25544, 022 12124, 022 12058 (korporatív színtervűek), 022 12322 (zöld), 017 65155 (a Moszkva-Peking vonat egyéni színtervét viselő, onnan levetett étkező), 019 16485, 017 08288 (ide szól a jegyem, a Moszkva-Peking vonat színtervét viselő, tveri 61-4174, de nem azonos a már kipróbált, ugyanabból a vonatból származó kocsival), 022 12165 (korporatív), 022 12223, 022 12181 (zöldek), 019 26062, 019 26658 (korporatív színtervűek - az utolsó négy kocsi alkotja az Uszinszk-Moszkva stokkot). Hetvenen szállnak le. Az SzV kocsi utastéri berendezései megegyeznek a Vorkuta felé menet kipróbálttal, tehát majdnem a 61-444x család szerintiek, ahhoz képest, hogy maga a jármű még az átmeneti generációhoz tartozik. A megismert munkarend szerint csupán egy utaskísérő teljesít szolgálatot, ezúttal középkorú férfi - amint elhelyezkedtem, kérek tőle egy teát, illetve megbeszéljük a jegyárba foglalt főétkezés részleteit. A túlélőkészletet mindjárt megkapom, az ananászos zselé persze stabil helyet foglal benne - ezek szerint még mindig nem sikerült túladni rajtuk. Indulásunkkor, kezdőpont felől fedettekből összeállított teher esik be, 2TE10mk-val az élén.

A kezdőponti váltókörzeten (bejárati kitérő: 1557.6; bejárat: 1557.260) túl a pálya kétvágányú, a felépítmény illesztéses, faaljas. Kissugarú bal ívet veszünk, kibújunk a szosznogorszki főút és a Zseleznodorozsnaja utca felüljárója (1557.540 illetve 1557.3) alól, a bal ívet jobb követi, áteresszel (1556.660); mindkét oldalon ipartelepek szegélyezik a vasutat. A jobb kéz felőli telepek vasúti kiszolgálását a váltókörzettől párhuzamosan haladó, illesztéses, faaljas vontatóvágányon keresztül oldják meg. Az ívkombináció utolsó baljával - benne áteresz (1555.560) található - kiérünk a város területéről, az ívben hat-nyolc méternyire távolodnak egymástól a vágányaink, az egyenes szakaszon fokozatosan ismét a szabványos távolságot veszik fel. A jobbon félmeztelen alak sétál, laza léptekkel, mint aki a magisztrálist a stranddal tévesztette össze, a napsütéstől a fejére tekert pólóval védekezik, a kezében ötliteres vizesbödönt lóbál. Az ívkombinációt 30-40 km/h-val vesszük és egyelőre nem fokozzuk a tempót, igaz, az emelkedőnek a városhoz közelebb eső, nehezebb kilométerein különösebb száguldásra a TEP70-es úgysem volna képes a tizenöt kocsival. A hektométerkarók egy része csillagos talapzatot kapott, maguk az oszlopkák a vonalon másutt már előfordult "pálcikás jégkrém" jellegűek: lefelé enyhén szélesedő hasábok, a talapzatba illeszkedő végük azonban határozottan keskenyebb, és hengeres alakú. Átereszek (1554.670, 1554.350, 1554.130) előzik meg a "mozdony megállásának helye" táblával megjelölt, pft. anyagraktárral és faaljakból rakott mini-peronnal ellátott 1555. km szolgálati célú megállóhelyet (1554.050). Áteresz (1553.750) következik és gabionhálós megoldással megerősített nyílású áteresz töltés aljában (1552.750), további áteresz (1551.850), valamint villamos távvezeték a vasút felett (1551.7). Érezhetőbbé válik a vonóerőkifejtés hatása, ahogy a kaptató ellaposodik, bár egyelőre csupán az ötvenes tempóhoz elegendő. Magas töltés aljában kialakított, gabionhálós megerősítésű áteresz (1550.520) környezetében, 50-50 méternyi szakaszon a rézsűt szintén gabionhálós-zúzottkőréteges megerősítéssel látták el. A szomszédos vágányon, 2TE10m-mel vontatott anyagos menet húz el, üzemi kocsikkal és pályás kapcsolószerekkel rakott pőrékkel a végében. Áteresz (1549.680) és két oszlopsornyi villamos távvezeték (közepe: 1549.3) után 1549. km szolgálati célú megállóhely (1549.0) jön, anyagraktárral, peron nélkül, Domannyik ex-állomás végponti váltókörzetének a helyénél. Jobbról és balról felbontották az ex 1. és 4. átmenőt, az egyszintes felvételi épületet (jobbra) funkciótlanul hagyták. Gyenge százas sebességig húztuk fel, azonban a kezdőponti váltókörzet helyét (1547.650), egyúttal az emelkedő nehezebbik részének a végét elérve, máris kifuttatunk. Jobb ívet veszünk - friss ágyazatpótlás történt a jobb vágányban, az aljvégeknél -, az ív elejében, magas töltés aljában áteresz (1546.950) épült. Az állomásközben végig a régebbi, lekerekített főlapú térközjelzők működnek, a "jégkrém"-hektométerkarókat azonban az ex-állomástól a zömök fajta betonoszlopkák váltják. Magas töltés aljában kialakított átereszt (1546.050) követően, villamosfékkel 60-70 km/h-ig adjuk le kissugarú ívkombináció miatt, átereszt (1544.790), bal és jobb ívet hagyunk magunk mögött, újabb, immár rövidebb kaptatónak vágunk neki. Magas töltés aljában kisnyílású híd a Domannyik-patakon (1544.2), bal-jobb ívkombináció, 1544. km szolgálati célú megálló (1543.420) - pft. anyagraktárral és faaljakból rótt miniperonnal -, áteresz töltés aljában (1543.250), bal ív és áteresz (1541.780) a további sorrend. Az emelkedő 50 km/h-ig vet vissza bennünket. A táj erdős.

Jarega (bejáratok: 1540.920 és 1538.950) betonaljas váltókörzetei (1540.8 és 1539.150) ötvágányos líra alakításában működnek közre. Az átmenő fővágányok (3., 4.), valamint a balra ágazó 5. és a jobbra ágazó 1., 2. illesztéses, faaljas. Helytelenből törpe kijárati jelzőket alkalmaztak. 2TE10mk várakozik magasoldalfalúakkal a jobb átmenő fővágányon, a másodikat tartálykocsik csoportja foglalja, az elsőn az előzött 635M vonat tartózkodik és takarja a felvételi épületet (1540.1). 800 méteres jellegű hézagnélküli, betonaljasra vált a bal (1540.0), azonban csupán a kezdőponti váltókörzetig, ahonnan, az előző állomásközzel azonos módon, mindkét vágányunk illesztéses, faaljas. A váltókörzetből jobbra sajátcélú sínpár ível. Megszabadulva a magassággyűjtés nehézségeitől, 60-70 km/h-ra gyorsítottunk az állomás területén, a gép folytatja a vontatást a nyíltvonalon, százas tempót veszünk fel. Áteresztől (1538.630) nem messze a felszínen fektetett, a vasutat az alépítményen átbújtatva keresztező csővezeték (1538.350) figyelhető meg, majd fénysorompós, gumiburkolatú átjáró (1538.210) következik, aszfaltút metszésében. (Az út a 8500 lelkes Jarega nagyközség szomszédságában lévő Pervomajszkijhoz vezet, ahol két jókora meddőhányó magasodik. Hasonlót láthatunk magában Jaregában is. A bányák érccel, mégpedig titánérccel foglalkoznak, de a mennyiséget tekintve ez a másodlagos tevékenységük része, az elsődleges a bányászati módszerekhez közelálló jelleggel felszínre hozható nehéz kőolaj kinyerése. A csővezeték Pervomajszkij bányájától a központi telepig ér, az állomásról kiágazó sajátcélú vasút másik végén pedig a bányatermékek rakodását végzik.) A jobb vágányban, hosszú szakaszokon ágyazatot pótoltak, az aljvégeknél. A továbbiakban áteresz (1536.840), magas töltés aljában létesített áteresz (1535.3), KTSzM (1534.7), 1535. km szolgálati célú megállóhely (1534.5) sorolható, anyagraktárral a jobb oldalon és a rézsűbe applikált paddal (1534.4) bal kéz felől, mögötte újabb átereszeket (1534.170, 1533.390) érintünk. Kilépünk a PCs-30 jelű, szosznogorszki pályamesteri szakaszról és belépünk a PCs-29 knyazspogosztira (1532.0) - az erre utaló tábláról persze nem hiányzik a "Szerencsés utat!" jókívánság, az RZsD újabb kori marketingesei működésének eredményeként. Magas töltés aljában tölcséres szájú átereszt (1531.3) építettek a szolgálati célú megállóhellyé egyszerűsödött Lunyvozs ex-állomás (1530.5-1529.250) előtt. Jobbról és balról eltávolították az ex 1. illetve 4. átmenőket (váltókörzetekkel együtt), a pályás szolgálatok részére anyagraktárt és mini-szükségperont (1529.350) telepítettek. Magas töltés aljában kialakított átereszt (1529.030) követően, a terep szintbeérésénél, már a bevágásban (1528.9-től kezdőpont felé) folyókarendszert telepítettek néhányszáz méteres hosszban a bal oldalon, ötven méterenként vasbeton aknákkal. A Lunyvozs-patakon ugyancsak magas töltés aljában nyitott, tölcséres szájú áteresz (1528.4) segíti át a vasutat, és amint terepszintbe ér a pálya, az előzőnek megfelelő folyókarendszer aknáit látjuk egymás után. Csillagosak a hektométerkarók talapzatai, a zömök oszlopkákat alul-felül feketére festették. 60 km/h-ra csökken a sebességünk a Lunyvozs-patak mélyedéséből kivezető emelkedőn. Átereszt (1525.620) ejtünk útba és hamarosan kilyukadunk az 1524. km szolgálati célú megállóhelyen, ahol a pályások anyagraktára (1523.9) kis téglaépítmény, az SK-20 "mélységű" (aljszintű) mini-szükségperont a helyi sajátosságokat követően, faaljakból rótták össze, "mozdony megállásának helye" jelzést viszont hiába keresünk mellette. Felértünk a 190 méteres szintű, helyi csúcspontra, lejtő kezdődik, ennek örömére fokozatosan százig gyorsulunk. Átereszek sorozatán (1522.820, 1521.750, 1519.250) jutunk túl.

A szomszéd fülkéből középkorú pár bújik elő és az utaskísérőnél panaszkodni kezdenek, hogy a légkondícionáló túl hideg levegőt fúj, reggel óta két takaró alatt dideregnek. A derék hálókocsikalauz kifejti nekik, hogy a 24 Celsius foknál, amennyire beszabályozta a berendezést, nem célszerű feljebb menni, mert majd mások kezdenek panaszkodni a melegre. Megmutatja a szolgálati fülkében a kijelzőt, hogy tessék, nem csalás, nem ámítás, tényleg 24 fok a beállított, és 23,8 fok a pillanatnyi hőmérséklet. De hogy mégis legyen valami kézzelfogható eredmény, elővesz egy nagy törölközőt, azzal letakarja a fázó páros kupéjában a befúvónyílásokat. Karszti ex-állomáson (1518.4-1517.3) egy-egy faaljas átmenőt távolítottak el (ex 1. és 4.), jónéhány alj a talaj minőségűvé szennyeződött homokágyazatban maradt. Baloldalt pályás anyagraktárat telepítettek (1518.150). A felépítmény változatlan, akárcsak a 100 km/h körüli sebességünk. 2TE10u-val anyagosvonat halad a jobbon. Áteresznél (1515.550) sebességszabályozó fékezésbe fogunk, jobb ívet írunk le, a végében, igen magas töltés aljában kisnyílású híd (1514.7) juttatja át a vasút alatt a Nyizsnyij Szivjol egyik ágának a vizét. 1515. km szolgálati célú megállóhelyen (1514.350) anyagraktár és faaljas miniperon áll a dolgozók rendelkezésére, "mozdony megállásának helye" táblát viszont itt sem telepítettek. Csökken a sebességünk, ahogy visszakapszkodunk az előző vízfolyás völgyéből, átereszeket (1513.630, 1511.3 - a második magas töltés aljában létesült) hagyunk magunk mögött, 90 fokos irányváltozást okozó bal ívet veszünk, lejtőbe fordul a vonalvezetés a Nyizsnyij Szivjol völgyét közelítve, az ívben átereszen (1510.510) haladunk. A balt követő jobb ívben ismét áteresz (1509.030) jön, majd magas töltés aljában áteresz (1508.550), bal-jobb ívkombináció, további áteresz magas töltés aljában (1508.0) - ezzel többé-kevésbé leértünk a völgy alsó régióiba. Tobisz (végponti bejárat: 1507.260) váltókörzetében (1507.1) az átmenő fővágányokat mindössze egy betonaljas kitérőpárral kapcsolták, jobbra két faaljas átmenő (az aszfaltozott oldalperonos 1. és a peront nélkülöző 2.) ágazik, balról eltávolították az eredeti (szintén faaljas) ötödiket. Bal kéz felől faházak csoportja, jobbra kétszintes téglaházak láthatók a vasút közelében. A felvételi épület (1506.5) mögül homokágyazatú, faaljas sínpár csatlakozik a kezdőponti váltókörzethez (1505.750; az átmenő fővágányokat egy betonaljas kitérőpárral kapcsolták). Aránylag ép állapotban maradt fenn egy vízdaru a váltókörzetnél. Bal ívben állították a kezdőponti bejáratot (1505.5), mögötte kétnyílású, felsőpályás, hídfás pályaszerkezetű acélhídon (1505.480-1505.380) keresztezzük a Tobisz folyócskát. A nyíltvonali felépítmény az eddigieknek megfelelő. Az állomás területén 70-80 km/h tempót tartottunk, a völgyből kivezető, két áteresszel (1505.160, 1504.450) fűszerezett kaptató azonban hatvanig vet vissza bennünket. A második áteresztől drenázsrendszer betonaknái sorakoznak 50 méterenként a padka vonalánál. Az állomásközben zömmel fémcsőből készített kilométerkarókat telepítettek. Áteresz (1502.820), KTSzM (1501.990), újabb átereszek (1501.260, 1499.790) következnek sorban, azután harmincméternyire távolodik egymástól a két vágányunk, háromnyílású, felsőpályás hídon (kezdőponti hídfő: 1499.0) - az első és harmadik nyílásban vasbeton gerenda-, a középsőben gerinclemezes acél felszerekezetet alkalmaztak, hídfás pályaszerkezettel - metsszük az Uhtarka folyócskát és bal ívet veszünk. Kifuttatásból 40-50 km/h-ig lassulunk.

Jukarka (a hozzátartozó település neve Borovij) bejáratánál (1496.960), baloldalt használatban lévő, homokágyazatú csonka indul, a faaljas és betonaljas kitérőkkel fektetett váltókörzetbe (1496.6; az átmenő fővágányokat egy betonaljas kitérőpár kapcsolja) csatlakozik. Faaljas, használatban lévő, sajátcélú sínpár ível balra. A bal átmenő fővágány (3.) illesztéses, faaljas, a jobb átmenő fővágány (2.) hézagnélküli, betonaljas, KB-s a váltókörzettől, tőle balra faaljas átmenő (1.) ágazik, mellette betonozott peron létesült, illetve az egyszintes, vakolatlan téglafalú, nyeregtetős felvételi épület (1495.9). Jobbról eltávolították az eredeti negyedik (faaljas) átmenőt. A kezdőponti váltókörzetben (1495.430/1495.350; bejárat 1495.260) betonaljas kitérők fekszenek. A nyíltvonalon hézagnélküli, betonaljas, KB-s a jobb (a hektométerenkénti jelző-aljak festése vörös), a bal pedig illesztéses, faaljas. Vontatásba fog a gép az állomás területén, 80 km/h-t érünk el, a kezdődő emelkedő azonban 50-60 km/h sebességszintre ültet bennünket. Áteresz töltés aljában (1492.140), áteresz széles bal ívben (1491.070) és további áteresz (1490.190) a sorrend. A hektométerkarók az újabb szállítású, lefelé szélesedő, a tövüknél azonban jóval keskenyebb, "pálcikás jégkrém" formájúak. 200 méteres tszf. magasságon jutunk ki a helyi csúcspontra. Villamos távvezeték keresztezi a vasutat (1488.650), áteresztől (1487.650) egykilométernyire. Az Északi Vasút területére eső Transzszib-szakaszon és az arhangelszki vonalon megszokott, kékre festett, a vágánytengellyel párhuzamos fémkorlátok a szosznogorszki régió átereszeinél nincsenek divatban, de hogy a kékre mázolható felület mégse maradjon el teljesen, a töltésről levezető lépcső korlátját ismertették meg a festékesbödön tartalmával. A kezdődő lejtőben növekszik a sebességünk. Csinjavorik bejárata (1485.970) és betonaljas váltókörzete (1485.730) áteresz (1486.610) után következik, illetve a vágánykapcsolások alatt ugyancsak átereszt (1485.680) nyitottak. Jobbra kettő (1., 2.), balra egy (5.) faaljas átmenő ágazik - az elsőn magasoldalfalú kocsik állnak gázcsővel rakva, az ötödiket üres magasoldalfalúak csoportja foglalja -, mindkét átmenő fővágány (3., 4.) hézagnélküli, betonaljas, a jobb KB-s. A felvételi épülettel (1484.8) szemközt, balra, háromszáz méternyire rádiótorony magasodik. (A szolgálati menetrend egyperces, opcionálisan igénybevehető tartózkodást ír elő erre az állomásra - nem használjuk ki, ezek szerint nincs vasutas jelentkező a vonatunkra.) A betonaljas kezdőponti váltókörzetben (1484.4/1484.2; bejárat: 1484.050) az átmenő fővágányokat egy kitérőpárral kapcsolták. 80 km/h-ra gyorsítunk az állomás területén. A nyíltvonalon a jobb hézagnélküli, betonaljas, KB-s (a jelző-aljak festése vörös), a bal illesztéses, faaljas; a váltókörzettől használatban lévő, homokágyazatú, sajátcélú sínpár halad a jobbunkon, továbbá a településnél a vasút közelébe ér jobbról az R25 jelzésű főút (Sziktivkar-Uhta). Kisnyílású híd épült magas töltés aljában a Csinjavorik-patakon (1483.450) - mögötte az iparvágány telepre ível (1483.0), a folytatásban pedig északnyugatnak tart körülbelül nyolcvan kilométer hosszban, a Vimj felső folyásától nyugatra fekvő bauxitbányához, ahol napi 90-100 kocsi bányterméket rakodnak. A táj változatlanul erdős. Két áteresz (1482.310, 1480.650) közötti, rövid emelkedőben 60-70 km/h-ra lassulunk. A fedett kocsi szekrényéből készült, baloldalt telepített anyagraktár (1480.330) nem azonosítható be mint szolgálati megálló, "mozdony megállásának helye" jelzése sincs, igaz, olyat a helyi pályamester máshol sem lát szükségesnek kitűzni. KTSzM-től (1480.0) bal ívet veszünk, magas töltés aljában áteresz (1479.430) és jobb ív következik, majd 1479. km szolgálati célú megálló, fedett kocsi szekrényéből lángvágózott-hegesztett anyagraktárral (1478.730). Az építményt Északi Vasút-stílusban, gondosan szürke-kékre festették, a változatosság jegyében az eredeti tetőlemezét eltávolították, hullámpala nyeregtetővel látták el - "mozdony megállásának helye" tábla persze a környéken sincs.

Két átereszt (1478.530, 1478.150) útbaejtve, 60-70 km/h-val folytatjuk annak ellenére, hogy az emelkedők elmúltak. Áteresz (1476.780) mellé helyezték az 1477. km szolgálati megállót képviselő, az 1479-esnek megfelelő építésű anyagraktárat, "mozdony megállásának helye" tábla nélkül. Vontatni kezd a mozdonyunk, erős nyolcvanig, átereszeket (1474.420, 1473.220) hagyunk magunk mögött, és máris elérjük a változatosság kedvéért "mozdony megállásának helye" jelzést (1473.1) igen, ám anyagraktárt nem kapott 1474. km szolgálati célú megállót, az 1473. km szolgálati célú megállóvá átminősített Tyimanszkij ex-állomás végponti váltókörzetének helyénél (1473.2). Az eredeti 1. és 4. (faaljas) átmenőket felbontották. A felvételi épület egyszintes, szilikáttégla falú (1472.8, jobbra). A kezdőponti váltókörzet helyét (1471.9) követő, töltés aljában létesített átereszt (1471.5) érintve, a lejtőn 100 km/h-ig gyorsulunk. Magas töltés aljában kisnyílású híd (1469.1) vezeti át a vasutat a Gyukacsev-patak és a vele párhuzamos földút felett, 1469. km szolgálati célú megállóhelyet áteresz (1468.530) szomszédságában találjuk, pft. anyagraktárral (1468.4), "mozdony megállásának helye" jelzés nélkül. Két áteresz (1467.880, 1467.3) jön sorban, 80-90 km/h-ra csökken a sebességünk az emelkedőben, két további áteresz (1466.420, 1465.320) között az R25 főút metszi a vasutat, betonfelüljáró (1465.930) közbeiktatásával. 1465. km szolgálati célú megállóhelyen fedett kocsiból készült anyagraktárt (1464.7) lelhetünk, "mozdony megállásának helye" tábla nélkül. Felérünk a kaptató tetejére, százzal iramodunk meg, jobb ívet veszünk (érezni, hogy legfeljebb 100 km/h-ra méretezték), bal ívvel folytatjuk, benne áteresz (1463.080) létesült, azután jobb ívvel 1463. km szolgálati célú megállóhelynél termünk, ahol nyeregtetősített kocsiszekrény a pályás anyagraktár (1462.550); tábla itt sincs. A bevágásokban következetesen drenázsrendszert építettek, ötven méterenként vasbeton aknákkal. Szórványosan laza aljvégek mutatkoznak a jobb vágányban. Kisnyílású hídon (1462.120) ismét keresztezzük Gyukacsev-patakot, a vezér működésbe hozza a légféket, átereszt (1461.750) érintünk és bal-jobb ellenívet írunk le. Valamivel negyven alatt következik be az oldás, a visszafogottság oka munkaterület: a jobbunkon, a kisajátítási területen belül lévő gazt és bokrokat írtják, égetik. Áteresz (1460.570) után a jobb vágányunk viszonylag frissen felépítménycserélt, hézagnélküli, betonaljas, ZsBR-65S sínleerősítésűre vált (1460.0). Újabb átereszen (1459.630) haladunk, mozdonyunk vontatni kezd, de csupán annyira, hogy 40-50 km/h sebességet tarthassunk - a harmadik áteresznél (1458.210) azonban komolyabban megtekeri a kontrollert az elegytovábbító szakember. Balra-előre feltűnnek Ropcsa település egy- és kétszintes faházai. 1458. km megállóhelyen (1457.6) peronhelyettesítő eszközként egyetlen faaljat fektettek a vágánytengellyel párhuzamosan, onnan a töltés aljáig hevenyészett lépcsőlejárat készült, faaljak darabjaiból.

Távolodnak egymástól a vágányaink, a Ropcsa folyócskát háromnyílású, felsőpályás, középen hídfás pályaszerkezetű, gerinclemezes acél felszerkezettel, az első és harmadik nyílásban ágyazatátvezetéses, beton gerendaszerkezettel rendelkező híd(pár)on (végponti hídfő: 1456.030) metsszük, meghaladjuk Krepjozsnaja bejáratát (1455.580). A betonaljas váltókörzetnél (bejárati kitérő: 1455.430, az átmenő fővágányokat egy kitérőpárral kapcsolták) balra faaljas, rövid csonka indul, a bekötését felszedték, ugyancsak a bal oldalon faaljas átmenő (1.) ágazik, jobb kéz felől azonban felbontották az ex-negyediket. Lakóházak csoportosulnak az egyszintes, téglafalú, alacsony nyeregtetős felvételi épület (1454.8, balra) közelében. Az átmenő fővágányok (2., 3.) felépítménye a nyíltvonaliénak felel meg. Áteresz (1454.530) létesült az állomás területén. A kezdőponti váltókörzetben (1454.0), akárcsak a végpontiban, betonaljas kitérők fekszenek és az átmenő fővágányokat csupán egy kitérőpárral kapcsolták. A nyíltvonalon a jobb hézagnélküli, betonaljas (a jelző-aljak vörösek), KB-s, a bal illesztéses, faaljas. Rövid jobb ívet veszünk a bejárattól (1453.9), áteresz (1453.580) és rövid bal ív követi. A Ropcsa völgyét 125 méteres szinten kereszteztük, a beléje torkolló Iosszert hamarosan hasonló magasságon fogjuk, a kettő között 140 méterig emelkedünk - ígyhát nyolcvanról hatvanra esik vissza a tempónk. Villamos távvezeték a vasút felett (1452.250), gázvezeték a vasút alatt (1452.1) a folytatásban, a jobb vágányunk illesztéses, faaljasra vált (1452.0), a bal marad ugyanilyen felépítményű. Túljutva a helyi tetőponton, visszanyerjük a nyolcvanas sebességszintet. Átereszt (1451.030) és KTSzM-et (1450.320) követően a két sínpár többszáz méterre távolodik egymástól, erdősáv ékelődik közéjük, a vasút kijut az Iosszer keleti partjára, ahol háromnyílású, felsőpályás hidak (kezdőponti hídfő: 1449.350) biztosítják a kapcsolatot a nyugati parttal. Szokás szerint a középső nyílásban gerinclemezes acél-, az elsőben és a harmadikban vasbeton gerendaszerkezetet alkalmaztak, a két műtárgy közt körülbelül 300 méter a távolság. Bal ívvel célozzuk meg a falu nagyobbik, északi (irányunk szerint jobb oldali) lakóövezetét, míg a szelvényszámozás szerinti jobb vágányunk a déli, kisebb lakóövezetet fogja közre a másik oldalról, illetve az ex vontatási telephelyet. Fénysorompós útátjáróban (1448.760) metsszük a pályás gépállomássá lett, ma már csupán hóeltakarító technikát tároló telephelyre vezető földutat, áteresz (1448.690) szomszédságában. A gépállomásról betonaljas, KB-s sínpár fejlődik mellénk és csatlakozik (1448.0), visszakerül a jobb vágányunk, majd többnyire betonaljas kitérőkkel kialakul Iosszer végponti váltókörzete (1447.9). Az öt átmenő (átmenő fővágányok: 2. és 3.) illesztéses, faaljas, jobbra ágazik az aszfaltozott oldalperonos 1., balra a teherkocsik csoportjaival foglalt 4. és 5.; a felvételi épület (1447.3) egyszintes, szürke szilikáttégla falú, mögötte a háromszáz lelkes falu egy- és kétszintes faházait találjuk. A másodikon hagyja magát megelőzni 2TE70-007 Uhtán megfigyelt, vegyes összeállítású tehervonata. A zömében betonaljas kitérőkkel fektetett, kezdőponti váltókörzetből (1446.1) Megállj! táblás, betonaljas, KB-s csonka halad tovább párhuzamosan, és a bejárat (1445.840) előtt bakban végződik. A nyíltvonalon mindkét vágány illesztéses, faaljas, 70-80 km/h-val haladtunk az állomáson és egyelőre nem adjuk fel a ráérős poroszkálásunkat.

A táj erdős, nyírrel, fenyővel, itt-ott bokrokkal. A régebbi jellegű térközjelzőket alkalmazzák az állomásközben, a hektométerkarók vegyesen a zömök fajta és a "pálcikás jégkrém" alakú betonoszlopkák, amelyek közé szórványosan acélcsőből készültek keverednek, rájuk hegesztett táblácskával, fekete-fehérre festve. Jobb ív, áteresz (1444.1), KTSzM (1443.920) és újabb átereszek (1443.240, 1442.4) említhetők 1443. km szolgálati célú megállóhelyig, ahol téglából készült anyagraktárat telepítettek a bal oldalra (1442.050). A helyi pályásoknak úgy tűnik, állandó poénja a különféle távolsági személyszállító vonatok iránytábláinak (például Moszkva-Vorkuta, Szosznogorszk-Moszkva) elhelyezése a raktárak oldalán: ide is jutott belőlük. Mi-8 helikopter repül aránylag alacsonyan a vonal közelében, szürke-kék festéséről azonnal beugrik, hogy te jó ég, az Északi Vasút újabban a levegőt hódítja? Átereszt (1441.690) megelőzően emelkedőbe fordul a vonalvezetés - 140 méter körüli magasságról elindulunk 160 felé -, TEP70-esünk különösebben nem iparkodik a vontatással, és az eredmény rögvest jelentkezik, 60 km/h-ig lassulunk a következő átereszig (1441.080). Fedett kocsi félbevágott szekrényéből készítettek anyagraktárat 1440. km szolgálati célú megállóhelyen (1440.0), a teherajtónál verandaszerű egységet alakítottak ki, "mozdony megállásának helye" tábla azonban sem ide, sem az 1443-as kilométerhez nem jutott. Gyenge 100 km/h-ra gyorsulunk, átereszen (1439.290) haladunk, a balunkon pályás anyagraktár jelentkezik, félbevágott fedett kocsiból (1437.750), "mozdony megállásának helye" tábla és peron nélkül - a 2010-es menetrend még ismerte mint 1438. km szolgálati megállóhelyet, a 2011-esben már nem szerepel. CsME3 kocog üzemi kocsival és pőrével a jobbon. További átereszt (1437.030) elhagyva, a szolgálati célú megállóként használatos Belki ex-állomás (1435.8-1434.7) említhető, ahol az ex 1. és 4. átmenőket (váltókörzetekkel együtt), valamint a jobb oldalon helyet foglalt felvételi épületet eltávolították. Baloldalt, 200 méter hosszban mocsaras a talaj a töltés aljában, a kezdőponti váltókörzet helyénél, továbbá 1434.0 környezetében mindkét oldalon, bal ívben létesített átereszig (1433.740). Nemrég ágyazatpótlást hajtottak végre a jobb vágányban, az aljvégeknél. Az anyagraktárral, faaljakból rótt miniperonnal (1433.1) felszerelt 1434. km szolgálati célú megállónál, kifuttatásból 80 km/h-ra adjuk le, azonban nemsoká 100 km/h-ig gyorsulunk a lejtőn és sebességszabályozó fékezéssel (légfékkel) tartjuk. 2TE10m-mel az élén, vegyes összeállítású teher - üres faszállítók, magasoldalfalúak, gépeket szállító pőrék - zúg el mellettünk. Jobb ívben nyitott áteresz (1429.590) után, balra-előre feltűnnek Szindor település külső lakóövezetének - a mostanában Szimvának nevezett, egykori Szindor szovhoznak - a faházai. A Szimva-patak víziakadályát magas töltés aljában épített, kisnyílású híddal (1429.0) küzdjük le.
40 km/h-ra fékezünk Szindor bejárata (1427.480) előtt - helytelenből csupán "állomás határa" táblát telepítettek, mint az itteni kisállomások többségénél. Fénysorompós, gumiburkolatú útátjárónál (1427.4, aszfaltúton) faházak és ötszintes téglaépületek láthatók. A váltókörzetben (1427.3) betonaljas kitérőket fektettek; balra térítenek a váltók, a betonelemes oldalperonnal ellátott, első átmenőre. A két illesztéses, faaljas átmenő fővágánytól (2., 3.) jobbra faaljas, használaton kívüli, sajátcélú sínpár ível, illetve a gázcsövekkel rakott magasoldalfalúak csoportjával foglalt, faaljas negyedik átmenő ágazik. A felvételi épület (1426.7) szilikáttégla falú, a szürkén kívül vörös és drapp téglákat használtak fel, a középső épületrész kétszintes, a vágánytengelyekre merőleges elhelyezésű, a két szárny pedig egyszintes. Úgy tűnik, hogy az építők elképzelése nem egészen az volt, amilyenre végül sikeredett az alkotásuk, például a központi épületrész falán eltérő színű téglákkal kirakott "Szindor" feliratot félig takarja a másik épületrész. Ötfős, vegyes utascsere történik. (Az 1800-as években a jelenlegi településtől délebbre, a Szindor-tónál már léteztek apró lakóközösségek, a mai Szindor azonban - az előzmények birtokában hozzátehetnénk: természetesen - munkatáborként jött létre, mégpedig az 1930-as években, és nem közvetlenül a vasútépítés miatt. Mindebből mára egy börtönkolónia maradt, illetve az állomás körül és a Szimva partján kialakult, 2700 lakosú nagyközség. A vasútállomási településrész déli peremétől erdőgazdasági keskenynyomközű vasutat építettek 1945 után, az aktív hálózathossz a 2000-es évek elején valamivel 70 kilométer felett alakult. A fakitermelést a mai napig a kolónialakók végzik. A vasútüzem túlélte a közúti motorizáció erdészeti térhódítását, bár a legutóbbi években egyes szakaszait kezdik gyors ütemben felhagyni.) A kezdőponti váltókörzethez közelebb, jobbra gázcsöveket deponálnak. Balról, a kisvasút kezdőpontját jelentő fateleptől használatban lévő, homokos zúzalék ágyazatú, faaljas sínpár csatlakozik a váltókörzetbe (1426.0/1425.8). Az első átmenőt használatban lévő, homokos zúzalék ágyazatú csonka fejeli meg, a bejárat (1425.550) előtt (1425.580) ér véget bakban. Mindkét vágányunk illesztéses, faaljas a nyíltvonalon. A hektométerkarók talapzatai, az előző állomásközzel azonos módon, csillagosak. A Szindor-Veszljana állomásközben lapos gerincen vezethették az építők a vasutat, aminek hála, viszonylag kevés műtárgyat kellett beiktatniuk.

Negyvennel folytatjuk két kilométeren át - és nem a tízméternyi emelkedő (150-ről 160 méteres tszf. magasságra) miatt -, majd végre vontatni kezd a gép, százas tempót érünk el. 2TE10mk-val tartályvonat igyekszik végpont felé a szomszédos sínpáron. KTSzM (1421.890) és áteresz (1414.9) fogja közre a "mozdony megállásának helye" táblát nélkülöző 1416. km szolgálati célú megállóhelyen telepített pft. anyagraktárt és faaljakból készített miniperont (1415.2). Ágyazatot pótoltak a jobb vágányban az aljvégeknél (1414.0-tól). Áteresz (1413.6) közelében érintjük az egykori Tajozsnij megállóhelyet, mai nevén 1414. km szolgálati célú megállót - anyagraktárja (1413.050) van, peronja és táblája már kevésbé. Áteresz (1411.550) környezetében, két, többszáz méteres átmérőjű foltban apróbb fák nőnek, de nem a tundrásodás jeleként, hanem a közöttük látható, elszáradt, magasabb tövek utalnak egy régebbi erdőtűzre. Három áteresszel (1410.2, 1406.680, 1405.6) lejjebb, a negyediket (1404.150) megelőzően, fénysorompós, gumiburkolatú átjáróban (1404.390) keresztezzük az R25 főútról leágazó, Csernorecsenszkij településre tartó aszfaltutat (az R25 régi nyomvonalát). Kifuttatásból 80-90 km/h-ra vesszük vissza. Veszljana (a hozzátartozó település Csernorecsenszkij; bejáratok: 1403.690 és 1401.840) váltókörzeteiben (bejárati kitérők: 1403.380 és 1402.1) a lírakitérők faaljasak, az illesztéses, faaljas átmenő fővágányokat (2., 3.) pedig csupán egy (betonaljas) kitérőpárral kapcsolták. Jobbra eredetileg két faaljas átmenő ágazott, a külső (ex 1.) kezdőponti bekötését azonban felbontották, a belsővel (jelenlegi 1.) párhuzamos csonka maradt belőle, betonozott, keskeny középperon ékelődik közéjük. A balra fejlődő, szintén illesztéses, faaljas negyediket gázcsővel rakott magasoldalfalúak csoportja foglalja. A felvételi épület (1402.9, jobbra) egyszintes, szilikáttégla falú, a homlokzat középső részén valamivel magasabb. A kezdőponti bejáratot bal ívben állították. A nyíltvonali felépítmény megegyezik az előző állomásközével, vontatni kezd a gép, százra gyorsítunk, magas töltés aljában nyitott átereszen (1401.620) jutunk túl. Errefelé az erdő hóvihar-gátló hatása már lehetővé tette, hogy a szomszédos patakmélyedések közötti dombhátakat bevágással hozzák a vasút átvezetéséhez megfelelő szintre, ezzel a mélyedés áthidalása csupán a bevágáshoz hasonló szintet tartó töltést követelt meg - nem úgy, mint a tundrán. Nagykapacitású szivárgórendszer telepítésére sincs szükség, hiszen a lapos gerincen nem gyűlik össze az olvadékvíz. (Sajnos a kocsi hálófülkéi a hektométerkarókkal ellentétes oldalra néznek, ezért amíg elköltöm a lisztbe forgatott, sült lazacszeletet vegyes körettel, sonkás-uborkás salátával, néhány áteresz feljegyzése kimarad.) Vegyes összeállítású teher húz el a jobbon, 2TE10m-mel az élén.

Kifuttatunk százról, kisnyílású hídon (1392.0) metsszük a Lunvozs-patakot, azután fénysorompós útátjáróban (1391.030) a Trakt településrészeit összekötő, alsóbbrendű aszfaltutat, és elhaladunk Trakt bejárata (1390.750) mellett. Baloldalt betonaljas, KB-s csonka veszi kezdetét, a többnyire betonaljas kitérőkből álló váltókörzetbe (1390.4) csatlakozik, ugyanitt az illesztéses, faaljas átmenő fővágányoktól (2., 3.) balra eredetileg két faaljas átmenő ágazott, de a külső (ex 5.) feleslegessé vált, felbontották. Jobbra a faaljas első átmenő alakul ki, mellette SK-20 "mélységű", betonelemes oldalperon húzódik, az egyszintes, szilikáttégla falú felvételi épület (1389.9) közelében. A kezdőponti váltókörzet (1389.250; bejárat 1389.1) betonaljas és faaljas kitérőket egyaránt tartalmaz. (A jelenleg ezer alatti lakosú községben 1948-tól építettek erdőgazdasági keskenynyomközű vasutat dél felé, a hálózat az 1980-as évek végére 150 kilométeres hosszt ért el. Az erdőgazdasági cég az 1990-es évek elejétől elsorvadt, végül megszűnt, ezzel együtt szorult vissza a vasútüzem, majd a 2000-es évek elején felszedték a pálya maradékát, fatelepestül. A térségben ritka jelenségként, az erdészet nem láger-, vagy kolónialakókkal, hanem "szabad" munkásokkal dolgoztatott.) A soronkövetkező állomásköz felépítménye az előzőével egyezik meg. Trakt előtt elhagytuk a 150 méteres magasságszintet és folytatjuk az ereszkedést a Vimj folyó - a Vicsegda mellékvize - völgyéhez, az enyhe lejtőben 100 km/h körüli sebességet tartunk. Kifuttatásba kezdünk, átereszeket (1388.020, 1387.0) ejtünk útba, az átmenetileg kiegyenesedő vonalvezetés 80 km/h-ra csökkenteti a sebességünket. KTSzM (1384.550) következik, áteresznél (1381.530) Rakpasz kistelepülés házcsoportja tűnik fel a bal oldalon, "polgári" megállóhelye azonban nincs, csupán a faaljakból készített miniperonnal (1381.4) és anyagraktárral kijelölt 1382. km szolgálati célú. A faházak mellett börtönkolónia települ, ahol a fellelhető internetes források szerint TBC-ben szenvedő elítélteket tartanak. (Kétségtelen, hogy egy átlagos európai tüdőszanatóriumhoz képest itt lényegesen tisztább, frissebb a levegő.) Az anyagraktár mögött a vágányok eltávolodnak egymástól, a szelvényszámozás szerinti bal kissé magasabb szintre kerül a jobbhoz képest, és a Kiltovka folyócska akadályát háromnyílású híd(pár) segítségével vesszük, a felsőpályás műtárgy(ak) (kezdőponti hídfő: 1380.480) középső nyílásában gerinclemezes acélszerkezetet, az elsőben és a harmadikban ágyazatátvezetéses, vasbeton gerenda felszerkezetet alkalmaztak. A meglehetősen magas támaszok merevségét a felszerkezet alatti, vele párhuzamos, vasbeton tartó növeli a megfelelő szintre. Friss ágyazatpótlás figyelhető meg a jobb vágányban. Százra gyorsítunk, kifuttatunk, átereszt (1379.130) magunk mögött hagyva elérjük a 2010 után szolgálati megállóként sem jegyzett, bár a bal oldalon szolgálati tartózkodóval (1378.2) ellátott Rakpasz ex-állomást (1378.8-1377.6). Az eredeti 1. és 4. átmenőket a váltókörzetekkel együtt eltávolították. Két pályás dolgozó gazt írt a tartózkodótól nem messze. Ismét százig gyorsítunk, azonban magas töltés aljában kialakított átereszek (1376.780, 1376.5) és az R25-ösről ágazó aszfaltút fénysorompós, gumiburkolatú átjárója (1375.910) - az út hegyesszögben távolodik a bal oldalon - után kifuttatunk. Áteresznél (1371.130), balról megjelenik mellettünk a 2x1 sávos, aszfaltburkolatú, kielégítő minőségű R25-ös főút, ám nem marad a vasút mellett, hegyesszögben távolodik. Bal ívet veszünk, a lejtőn légfékkel sebességszabályozó fékezést hajtunk végre, tartva az előbbi kifuttatással elért, 80-90 km/h tempót.
Jobb ívvel (1368.0) beérünk Jemva város területére. Gumiburkolatú, fénysorompós útátjáró létesült a településrészeket összekötő aszfaltúton (1367.920), áteresz (1367.950) mellett. Immár sebességcsökkentő jelleggel fékezünk, rövid bal ívet veszünk, 2x1 sávos aszfaltút kerül mellénk - két tehén legel az út mellett -, másodszor szeljük át a Kiltovkát, felsőpályás, háromnyílású - az előzőhöz hasonló szerkezetű - hídon (végponti hídfő: 1366.7), és negyvennel meglépjük Knyazspogoszt végponti bejáratát (1366.580). Az ideiglenes lassújeles váltókörzetet (az átmenő fővágányokat betonaljas kitérőpárokkal kapcsolták) fénysorompós, gumiburkolatú útátjáró (1366.460, aszfaltúton) határolja. Kitérőbe járunk, balra, az aszfaltozott oldalperonos elsőre. Balról használatban lévő, faaljas, sajátcélú sínpár csatlakozik a lírafejhez (betonaljas kitérővel), jobbra, vasúti telephez kiágazás történik. A 2. (jobb átmenő fővágány) frissen felépítménycserélt, még vendégsínes, betonaljas, ZsBR-65S leerősítésű, a 3. (bal átmenő fővágány) hézagnélküli, betonaljas, KB-s, a 4.-8. átmenők illesztésesek, faaljasak. CsME3-6306 várakozik a váltókörzetnél. A tartályok alatti részen téglából készült, a tartályoknál faburkolatú, sokszögletű vízház mellett helyet kapott felvételi épület (1365.850) Szosznogorszkéhoz hasonló: viszonylag nagyméretű, egyszintes faépítmény, de a másiktól eltérően nem zöldre, hanem barnára festették. A felvételitől kezdőpont felé esik a kétszintes, szilikáttégla falú forgalmi épület (1365.7). A végponti peronvég közelében vasbeton gyalogosfelüljáró (1366.050) ível át a vágányok felett. Menetrend szerint három percet tartózkodunk (10:38-10:41), tizenöten szállnak fel. (Az állomás a Vimj folyó szemközti partján lévő Knyazs-pogosztról kapta a nevét. Ott már a rusz népek hódításai előtti időkben is létezett földsánccal erődített település, illetve a XV. században a Vicsegda-menti fejedelemségek egyik központjaként működött a hely. Az innenső parton az 1930-as évek vége felé jelentek meg emberalkotta építmények - persze lágerek formájában. Az 1941-től Zseleznodorozsnij (=vasúti) nevű terület a 85 ezer foglyot számláló Északi Vasúti Munkatáborok központjává vált. És bár az 1950-es években a gulág-létesítményeket felszámolták, máig él néhány akkori elnevezés, például a 20-as és 21-es városrészt (kerületet) ugyanilyen azonosítószámú táborként ismerték a korabeli, nem éppen önkéntes lakói. 1985-ben, Jemva néven városi rangot kapott az addig nagyközségi című Zseleznodorozsnij. Napjainkban tizennégyezer lelket számlál.) Baloldalt, a közelben ötszintes lakóépületek láthatók. A kezdőponti peronvégnél, balra két betonaljas, KB-s csonka veszi kezdetét, a külső oldalrakodós; bitumenszállító kocsikat, kővel rakott pőréket tárolnak rajtuk. Egybecsatlakoznak és a folytatásukként fektetett sínpár a faaljas illetve betonaljas kitérőket egyaránt tartalmazó, kezdőponti váltókörzetbe (1365.0) torkollik. Ugyancsak bal kéz felől, faaljas, ritkán használt sínpár tart téglaépítésű, egyállásos színhez, míg jobbról ömlesztettáru surrantós csonkát kötöttek be. Jobbra használatban lévő, faaljas vontatóvágány fejlődik, egymásután kiágazások történnek belőle, ipartelepekre (az egyiken TGM23-as mozdony tűnik fel). A nyíltvonalon mindkét vágány hézagnélküli, betonaljas, a 800 méteres jellegű bal KB-s, a jobb ZsBR-65S sínleerősítésű.

A balunkon párhuzamosan futó aszfaltútról ágazó, szintén aszfaltburkolatú út metszésében fagerenda burkolatú, fénysorompós útátjáró (1362.650) létesült, nem messze tőle pedig 1363. km őrhely megálló, egy kocsi hosszúságú, betonelemes peronokkal (1362.350). Balra, telephez sajátcélú sínpár ágazik (1362.0), ugyanitt kitérőpárral a jobb vágány a balhoz kapcsolódik, előbbi folytatásaként pedig betonaljas, KB-s sínpár halad tovább párhuzamosan, kitérőnél (1361.4) kettéágazik, külső ága ipartelephez ível, a belső egy darabon még a vonallal párhuzamos volt, de felbontották. Az előző (1362.0) vágánykapcsolástól jobb ívet kezdtünk, most illesztéses, faaljasra vált a felépítmény (1360.8) és az ív végében a Vimj folyóra merőleges irányt veszünk. A 279 méter hosszú, egyvágányú híd (1360.650-1360.370) ötnyílású, az első és az ötödik, rövidebb nyílásban felsőpályás, gerinclemezes, a középső három nyílásban alsópályás, rácsos, trapézövű felszerkezettel. A pályaszerkezet illesztéses. A kezdőponti hídfőtől a hektométerkarók hasáb alakú, keskeny betonoszlopkák, kék-fehérre festve, a feliratuk - ritkaszágszámba menően - vörös. Két átereszt (1359.850, 1359.620) ejtünk útba, majd terelőcsonkával kiágazik a hézagnélküli, betonaljas (a jelző-aljak festése vörös), KB-s jobb vágányunk (1359.450) - 1360. km őrhely szolgálati célú megállóként szerepel a menetrendben a kitérőpár. A bal illesztéses, faaljas felépítményű marad. A folytatásban áteresz (1359.4), magas töltés aljában áteresz (1359.230) és újabb átereszek (1359.050, 1359.0, 1358.9, 1358.750, 1358.550, 1358.420) jönnek - egy mélyedésben emelkedünk a Vimj-híd 75 méteréről 100 méteres tszf. magasságra, aminek eredményeként 80 km/h sebességről 60-70 km/h-ig lassulunk. Nagyfeszültségű távvezeték két oszlopsora keresztezi a vonalat (1358.2), és a Muszjka állomásig (kezdőponti bejárat: 1354.750, váltókörzetek: 1356.2 és 1354.9) hátralevő távon átereszt (1357.350) hagyunk magunk mögött. Muszjkán az átmenő fővágányok (2., 3.) hézagnélküliek, betonaljakon, KB sínleerősítésekkel, az 1. és 4. átmenő illesztéses, faaljas, a felvételi épület (1355.5, balra) egyszintes, szilikáttégla falú. Tehervonatot előzünk. A kezdőponti váltókörzetben betonaljas kitérők fekszenek, a nyíltvonalon mindkét vágány hézagnélküli, betonaljas, a jobb ZsBR-65S (frissen felépítménycserélt), a bal (800 méteres jellegű) KB sínleerősítésű. 120 km/h-ig gyorsítunk a 120 méter körüli tszf. magasságon vezetett, hosszú egyenesben. A terep egészen enyhén hullámos. 2TE10m-es, vegyes összeállítású teher szalad a jobbon, üres faszállítókkal, magasoldalfalúakkal. Áteresz (1351.6) és KTSzM (1349.8 - az átépítés miatt egyelőre üzemen kívül) következik, a jobb vágány KB-s, 800 méteres jellegű hézagnélkülire vált (1346.0), a jelző-aljak vörös festést kaptak, a hektométerkarók leginkább a "pálcikás jégkrém" alakú oszlopkák, csillagos talapzattal, fekete felirattal. A régebbi fajta térközjelzők láthatók a pálya mentén. A Szorgyju-patakot magas töltés aljában épített, kisnyílású híddal (1345.450) keresztezzük, átereszeket (1344.630, 1342.570) megelőzően. Szorgyju ex-állomáson (1341.6-1340.2) felbontották az ex 1. és 4. átmenőket (váltókörzetekkel együtt) és kékre festett anyagraktárt helyeztek el "1341" felirattal a bal oldalon (1340.850), bár a menetrendben egyelőre az eredeti nevén szerepel a hely mint szolgálati célú megálló. Az enyhe emelkedőben már nem bírja a mozdony a százhuszat, 100-110 km/h körül haladunk.

1339. km szolgálati célú megállóban (korábban 630. km megállóhely, a régi, Konosa-2 kezdőpontú számozással) anyagraktárt és faaljakból készített miniperont (1339.0) helyeztek el. Tőle két áteresznyire (1338.470, 1336.320 - a másodikat magas töltés aljában alakították ki) találjuk 1335. km szolgálati célú megállóhelyet, "1335" feliratú, vakolatlan tégla alapú, fából készült, lapostetős, kékre festett anyagraktárral (1334.950). Áteresztől (1333.6) 1330.0-ig ágyazatot pótoltak az aljvégeknél a jobb vágányban. Az emelkedő 140 méteres szinten végetér, de a vontatás folytatása helyett kifuttatunk, lassanként 100 km/h alá csökken a sebességünk. Csub (bejáratok: 1327.2 és 1325.430) betonaljas végponti váltókörzetében (1327.1) balra ágazik a faaljas 1., jobbra pedig a szintén faaljas 4., valamint a külső oldalán egy használaton kívüli, homokágyazatú, R50 sínrendszerű csonka, amely korábban átmenő lehetett. Az átmenő fővágányok (2., 3.) hézagnélküliek, betonaljasak, KB sínleerősítésekkel - a jobbon tartálykocsik csoportja várja a vonatgépet -, a felvételi épület (1326.4, balra) egyszintes, szilikáttégla falú, a közelében az 1. mentén homokréteget terítettek peron gyanánt. A betonaljas kitérőkkel fektetett kezdőponti váltókörzetben (1325.6) az átmenő fővágányokat egy kitérőpárral kapcsolták. A nyíltvonalon ismét a kék-fehérre festett, hasáb alakú hektométerkarók kerülnek elő, a pálya kétvágányú, hézagnélküli, betonaljas, KB-s. A kifuttatást folytatva 80 km/h-ra lassultunk, a kezdőponti bejáratot elhagyva pedig légfékkel 60 km/h-ra vesszük le. A változatlanul erdős terepen ezúttal a nyír alkotja a növénytakaró zömét. Átereszt (1321.550), KTSzM-et (1321.180) és az előzőhöz hasonló (alul tégla, felül fa, ferde tetővel) anyagraktárral (1320.550) ellátott 1321. km szolgálati célú megállóhelyet érintve 80 km/h-ra gyorsítunk, lejtőbe fordul a vonalvezetés, légfékkel sebességszabályozást hajtunk végre. Magas töltésre hágunk, áteresz (1317.360) épült az aljában - a Sezsamka-patak egyik mellékágán -, két oszlopsornyi nagyfeszültségű távvezeték (1316.8) keresztezi a vasutat, ahonnan sebességcsökkentés jelleggel fékezünk negyvenig. Magas töltés aljában nyitott áteresszel (1316.320) küzdjük le a Sezsamka másik mellékágát, a szomszédságában a knyazspogosztiról átlépünk a mikunyi pályamesteri szakaszra (1316.0).
Mikuny végponti bejáratával (1315.950) fedezett, fény- és motoros sorompós, őrzött, gumiburkolatú átjáróban (1315.920) metsszük a településrészeket összekapcsoló aszfaltutat. Az útátjáró mögött magas csonka veszi kezdetét a jobbunkon, illetve balról ível a sziktivkari szárnyvonal illesztéses, faaljas vágánya, a balján homokágyazatú, telepről érkező sínpárral, utóbbi terelőcsonkával kapcsolódik a mellékvonalhoz. Kissugarú ívvel, jobbról mellénk kerül a koszlani vasút betonaljas, KB-s vágánya, irányunk szerinti jobbján faaljas, Mikuny Koszlan felőli bejáratánál végetérő, faaljas csonkával (Mikuny-2 állomástól húzódik odáig), és attól jobbra egy ugyancsak faaljas, kihúzó csonkával. A sínpárok a többnyire betonaljas kitérőket tartalmazó, végponti váltókörzetbe (1315.750) torkollanak. Balról széndepó ömlesztettáru surrantós, faaljas csonkája csatlakozik, illetve balra, telephez szintén faaljas sínpár tart, mögötte, még a végponti peronvégeket (1314.950) megelőzően újabb faaljas vágány ágazik (1315.1), szétbontakozik az állomás melletti, vasúti tulajdonú telepen, belső ágai a végponti peronvégnél zárulnak bakban, párhuzamosan az első átmenővel. Ötszintes lakóházak látszanak a vasúttól balra, kétszáz méternyire. A váltókörzetben átállunk a jobb átmenő fővágányra (2.). Kilenc percet tartózkodik a vorkutai gyors az állomáson - harmincfős, vegyes utascsere történik, több felszállóval -, addig ki tudok sétálni a kezdőponti peronvéghez, hogy onnan örökíthessem meg a felettébb kényelmes módon újból mozgásba jövő vonatot. Az első átmenő végponti szakaszán, TEP70-0452-essel az élén a 636Ja számú, Sziktivkar-Pecsora viszonylatú személy várakozik négy, Sziktivkar-Uszinszk iránytáblájú kocsival (kettő Északi Vasút-, kettő pedig korporatív színtervű). A helyi rendőrség keres valakit, de leginkább munkát, saját magának, ezért igazoltatnak, ha már épp mellettem haladnak el. A formaságokkal fél perc alatt végzünk, azért persze megkérdezik, voltaképp mit is keresek itt, Komiföldön. Amint megtudják, hogy kirándulásom amolyan felfedezés-jellegű, azonnal felteszik a már ismert lemezt, tudniillik hogy Labitnangiba feltétlenül látogassak el, ha nem most, akkor majd máskor, de semmi esetre se hagyjam ki.

A végponti oldalán egyszintes toldaléképülettel kiegészített, kétszintes, nagyméretű, vakolt téglafalú, nyeregtetős felvételi épület (1314.5, végpont felé nézve jobbra) kezdőponti oldalától vasbeton szerkezetű, aszfaltburkolatú gyalogosfelüljáró ível át az összesen tizennyolc sínpár felett. A felvételi épület felőli, központi líra tíz átmenője közül átmenő fővágányként a második, és végpont felől a harmadik szerepel; a 2. betonaljas, KB-s, a többi átmenő illesztéses, faaljas. Az 1. mellett aszfaltburkolatú oldalperon, az 1.-2. között betonelemes, keskeny középperon húzódik, mindkettő alkalmas távolsági személyszállító vonatok utascseréinek a lebonyolítására. A külső nyolc sínpárt egybefogó líra adja az irányrendező csoportot, kezdőponti végében a gurítódombbal (a háromszintes, sárga klinkertégla falú váltóállító torony mögött), a lírától hegyesszögben távolodó irányban fektetett kihúzó csonkával, hogy az ex vontatási telephelyet átölelő, szelvényszámozás szerinti bal vágánynak helyet biztosítson. A célfékezés saruzással történik. A végponti váltókörzetnél is találunk egy kihúzó csonkát: a Mikuny-Koszlan vasút oldalában ível északra a váltókörzettől. Az irányrendező csoport felvételi épülettel szemközti (végpont felé nézve bal) oldalán portáldarus telep található, vasúti kiszolgálással, végpont felé bekötve. A kezdőponti váltókörzettől (bejárati kitérő: 1313.7, lírafej: 1313.9), kezdőponti irányban a szelvényszámozás szerinti jobb vágány egyenesen folytatja útját, míg a negyedik átmenőhöz illetve a központi líra felvételi épülettel szemközti oldalához kapcsolt bal többszáz méterre távolodva öleli körül a TD-59 jelű, mozdonyszemélyzeteket és napivizsgázási lehetőséget biztosító telephelyet. A telephelyen vasúti darut, pft. gépeket tárolnak, és tolólapos földmunkagépeket pőrekocsikon - vágányhálózatát a 3. és 4. átmenőkhöz csatlakoztatták, a 3. a telephely felé vezető szakaszon betonaljas, KB-s. Hóeltakarító technikát, pft. munkagépeket látunk ezenfelül a jobb átmenő fővágányból a kezdőponti lírafejnél, kezdőpont felé nézve balról csatlakozó, három csonkán (ugyanitt egy kiégett, magánvasúti TGM40-es kapott átmeneti szállást, talán amíg tulajdonosai döntenek a sorsa felől). A szemközti oldalon, szintén a lírafejnél, további csonkák csoportját kötötték be - itt hóeltakarító technika lakik. Jókora méretű, sokszögletű, a tartályoknál faburkolatú vízház magasodik az ex vontatási telephely területén. Oktatókert Mikunyban is van: négytengelyes magasoldalfalú kocsi és KVZ-CNII-II személykocsi-forgóváz tartozik a szabad ég alatti szemléltetőeszközök tárlatába - mindez a felvételi épülettől végpont felé eső, háromszintes vasúti épület oldalában, a peron mellett. Ugyanitt, a kezdőponti peronvégnél az 1.-2. átmenők között két vágánykapcsolás létesült betonaljas kitérőkkel, a belső annak érdekében, hogy az 1-ről visszafogás nélkül ki lehessen járni a telephelyet kerülő bal vágányra. Az átmenőnek a két vágánykapcsolás közötti, rövid szakasza betonaljas, KB-s, néhány GEO kengyel helyett azonban Skl-12 szorítórugókat alkalmaztak.

A Sziktivkarba továbbító vonatom érkezéséig megfigyelhetem az állomás napi életét. 2TE10utk szekcióval a 18 kocsiból álló, 312Sz számú Novorosszijszk-Vorkuta távolsági vonat gurul be kezdőpont felől a másodikra. A kocsik többsége korporatív festésű, hat pedig egyedi színtervű: az ablakok vonalában kék, alatta-felette fehér, a szekrény alsó részén sárga és kék sávval. 13:00-kor kezdőpont felől az elsőn, 2TE10ut-0008 szekcióval az élén a 90G számú Nyizsnyij Novgorod - Vorkuta vonat fékez le, kocsijai zömmel korporatív festésűek, néhány hagyományos zöld kíséretében. A végében Nyizsnyij Novgorod - Uszinszk és Kirov-Uszinszk közvetlen kocsikat találunk. Nem sokkal később a peron nélküli harmadikra belibeg a 635M Pecsora-Sziktivkar személy, a kék 2TE10u szekcióval. Tegnapelőtt Uhtában a 636-ost láttuk 2TE10utk szekcióval, a 90G távolságit TEP70-essel - többnnyire tehát nincs jelentősége annak, hogy milyen gépet használnak, bár például a vorkutai vasút névjegyére, a 41/42 gyorsra mindig TEP70-es jut. Az 1959 óta városi rangú, jelenleg valamivel több mint tízezer lakosú Mikunyt a vasútépítés hívta életre: 1936-ban, a nyomvonaltervezés során meghatározták a Csub és a Sezsamka folyók közötti szakaszon a leendő állomás helyét. Kezdetben a Vodorazgyeljnaja (vízválasztó) nevet adták neki - az északi városrészt később is így hívták -, majd egy közeli aprófaluról keresztelték el. 1940 november 7-én Knyazspogosztig fektették le a síneket, az állomás működésbe lépett, 1948-ban megnyitották a vontatási telephelyet. 1958 januárjában, immár "ifjúkomszomolista építkezésként" - de a környékbeli fegyintézetek elítéltjeinek munkaerejét sem nélkülözve -, nekiálltak a sziktivkari szárnyvonalnak, 1961 elején ideiglenes jelleggel, egy évvel később üzemszerűen felvették rajta a forgalmat, ezzel Mikuny elágazó állomássá lett. A sziktivkari vasút elsődleges célja a Komiföld fővárosát övező erdőgazdaságok, fűrészüzemek termékeinek hatékonyabb továbbítási lehetősége volt, és a faiparral rokonszenvező okokból álltak neki 1963-ban a 198 kilométer hosszú, Mikuny-Koszlan (-Vendinga) szárnyvonalnak is. Utóbbit hivatalosan 1968-ban adták át, azonban a rendszeres tehervonati közlekedés csupán 1975-től valósult meg rajta, amikorra néhány politikus másfél évtizeddel korábbi elképzelése - ti. hogy a béketábor oszlopos tagjában, Bulgáriában enyhítsék az építőanyagként felhasználható fa hiányát - jó esélyekkel rég feledésbe merült.
A felvételi épület mögötti, tágas, aszfaltozott tér végpont felőli (északkeleti) oldalát az 1956-ban - vagyis a vonali gőzmozdonygyártás utolsó évében - napvilágot látott, L-5218 pályaszámú szoborgép ékesíti. Az épület város felőli bejáratánál az 525-ös jelzésű, Mikuny-Sziktivkar buszjárat PAZ járműve gyűjt utast - remélem, holnap este kilenckor is itt találom, és nem kell másnap hajnali háromig várnom a vésztartalékként feljegyzett 305-ös személyvonatra, ha netán taxi sem mutatkozna a környéken. Igaz, a térre néző épületek egyikén (a szobormozdonnyal szemközt) "szálloda" felirat teszi egyértelművé a hely rendeltetését, de nem biztos, hogy feltétlenül ki akarom próbálni. (A ház oldalában, utánfutóként mozgatható hordóból kvászt árusítanak. A hétszázát, már csak a mozgó pirozsok-árus hiányzik, kétágú villával, és szalvéta meg zacskó helyett félfamentes, szigorúan zöldesbarna pénztárgépszalaggal!) Hamarosan befut a 2TE70-007 Uhtán látott, Iosszeren előzött tehervonata, a kolomnai gép lejár róla, a továbbiakban a vontatásban eddig részt nem vett 2TE10u jeleskedhet. (Hogy a megoldás mire volt jó, arra remélhetőleg választ tudnának adni a mozdonyforda szervezői.) A második átmenőre fogadják a Moszkva-Sziktivkar viszonylatú, 24Cs/23 számú, "Sziktivkar" nevet viselő gyorsvonatot. A 27Ja számon szereplő, 13:49-kor induló vonatom azonos vele, a menetrend úgy ír róla, hogy a 27/28 a Mikuny-Sziktivkar szakaszon közös menetrendi fekvésben közlekedik a 23/24 vonatpárral. Hogy tovább bonyolítsuk a történetet, a "Sziktivkar" gyorsnak két stokkja van, sziktivkari és szosznogorszki. A szosznogorszki 33Ja/34Ja számon létezik, ám nem csupán a Mikuny-Szosznogorszk szakaszon, hanem végig, Moszkvától. Egyszerűbb lett volna, ha a 27/28-történetet a menetrendszerkesztők kihagyják, és a két stokk különösebb cirkalmak nélkül viseli a saját számát, de vélhetően nem ok nélküli a "nemlétező vonatpár" szerepeltetése. A vonóerőt a világosabb bordó színtervű TEP70-0420 adja, a kocsik sorrendben: 028 12949, 029 26251, 029 26020, 029 26137, 029 26228, 028 12956, 028 12808 (korporatív színtervűek), 028 16908, 028 15017 (Északi Vasút-festésűek), 029 25980, 029 23126, 029 26012 (korporatívak), 028 27715 (korporatív, lapos oldalfalú), 028 15025 (Északi Vasút-festésű), 029 10271 (61-4179 típusú, a "Sziktivkar" vonat egyedi színtervével: az ablakok vonalában világosabb, alatta-felette sötétebb zöld). A vontatott járművek többsége ammendorfi. A peronon közel száz ember mozog, a társaság zöme persze csupán étel-ital vásárlás, esetleg cigarettaszünet céljából száll le. Az utolsó nyolc kocsi alkotja a szosznogorszki stokkot, a többi folytatja útját Sziktivkarba. A 11-es számot viselő, 028 12808-as kocsiba szól a jegyem, tehát a sziktivkari stokk utolsójába, amelyben az utaskísérői kétszemélyest, a "nullás" fülkét foglaltam le, de az 1-es fülkében berendezkedett személyzet a hármas kupét ajánlja fel, mondván, mégis tágasabb, és ott utastársam ugyanúgy nem lesz. A jármű ammendorfi, az utolsó szériákból (a 90-es évek elejéről), cserélt ablaktokokkal, ezt leszámítva eredeti műszaki tartalommal. Sziktivkarig a menettartam 1 óra 46 perc, háromperces tartózkodással a komi főváros ipari negyedét jelentő Ezsva megállóhelyén. (A mindenütt-megállós, 635-ös személy ugyanezt a távot 2 óra 25 perc alatt teljesíti, még lazább menetrenddel.)

Gépcsere nincs, a szosznogorszki stokkot otthagyva, pontosan indulunk. A végponti váltókörzetet követően, ahogy az illesztéses, faaljas vágányunk jobbra kezd ívelni, fény- és motoros sorompós, behajtásgátlós útátjáróban (0.5 a szárnyvonal mikunyi kezdőpontú szelvényszámozása szerint) metsszük ugyanazt az utat, amelyet a fővonal is keresztez a bejáratnál. A jobbunkon haladó, használatban lévő, homokágyazatú, faaljas, R50 sínrendszerű, sajátcélú sínpár kisebb sugarú ívvel távolodik és telepre tér be. Áteresz (1.9) marad el mögöttünk az ív végében. Az egyvágányú, dízelüzemű vonalon állomástávolságú a közlekedés, az állomásokat, forgalmi kitérőket fényjelzőkkel szerelték fel. Fénysorompós útátjáróban (2.760) keresztezzük az említett teleptől vezető, gyenge minőségű aszfaltutat, amely az átjáró közelében betonelemes burkolatot kapott. Régebben itt helyezketett el Preduzlovaja állomás, azonban nyomtalanul eltüntették, megelégedtek a nagyállomás szolgáltatásaival. Két oszlopsornyi villamos távvezeték (2.9) alól kibújva hatvanig gyorsítunk, vonali fékpróba következik, ismét vontat a gép, nyolcvanas tempót érünk el, átereszen (3.6) és meder feletti kisnyílású hídon (4.130) haladunk. Ágyazatpótlás történt nemrég. Erdőborította, enyhén hullámos-dombos a terep. 80-90 km/h-ra méretezett, bal-jobb ívkombináció (5.5-ig) inflexiós pontjában gázvezetéket bocsátottak át a vasút alatt, közvetlenül mögötte három oszlopsornyi villamos távvezeték (4.9) keresztezi a vonalat. Pályasebességre, 90 km/h-ra húzzuk fel és szakaszos sebességszabályozó fékezésekkel tartjuk az enyhe lejtőben, villamosféket tehát nem használ a vezér. A folytatásban kisnyílású híd a Sezsamka-patak mellékágán (5.720), két oszlopsornyi villamos távvezeték felettünk (6.1), bal ívben fénysorompós útátjáró (6.5, aszfaltúton) - pft. anyagraktárral bal kéz felől -, felsőpályás, ágyazatátvezetéses betonhíd, ismét a Sezsamka ágán (6.750) - itt nyolcvanig vesszük vissza. Áteresz (7.650) következik, valamint gázvezeték a vasút alatt (7.9), 60 km/h-ra fékezünk, ideiglenes lassújeles, felsőpályás, ágyazatátvezetéses, 50 méter hosszúságú betonhídon (közepe: 8.920) jutunk keresztül a Sezsamka főágán, mögötte jobb ívet veszünk. A folyócska 85 méteres szintje mellől most tizenöt méternyit emelkedünk, ennek megfelelően a hatvanas sebességről átmenetileg nemigen tudnánk feljebb lépni, igaz, a gép sem viszi túlzásba a vontatást. Szokásos módon, a töltés bal oldalán húzták ki a biztosítóberendezési (10 kV) és az állomási energiaellátó (35 kV) vezetékeket, vasbeton oszlopsorra függesztve. Mellette a régi, már funkciótlan távíróvezeték faoszlopai sorakoznak. Viszonylag sok ívet tartalmaz a vonal e szakasza, többnyire magas töltésen, a rézsűt szakaszosan homokrétegekkel erősítették. Félbevágott fedett kocsi szekrényéből készült, pályás anyagraktárt (9.650) telepítettek a jobb oldalon. Átereszeken (9.890, 10.6, 11.050, 11.710) leszünk túl, miközben visszanyerjük a 90 km/h körüli sebességszintet.

14. km forgalmi kitérő kezdőponti előjelzőjét (12.170) töltés aljában nyitott áteresz (12.4), bejáratát (13.180) további áteresz (13.2) követi. A váltókörzetnél (13.230) kisméretű, kékre festett épület található bal kéz felől. Jobbra illesztéses, faaljas átmenő (1.) ágazik, az átmenő fővágány a második. A kitérők helyszíni állításúak. A hektométerkarók ezúttal a szokásosnál magasabb, hasáb alakú betonoszlopkák (a talapzattal rendelkező hektométerkarók döntő hányada csillagos a vonalon). A kezdőpontihoz hasonlóan, a végponti váltókörzetnél (14.380) is igen közel állították fel a bejárati jelzőt (14.430). Áteresz (15.070) jön, majd a végponti előjelző (15.430), magas töltés aljában áteresz a Csupir-patak északi ágán (15.630) és egy oldalágon (17.340) - közben hatvanra lassulunk a kaptatón -, átereszektől (17.640, 17.8) hetvenig-nyolcvanig sikerül feljebb tornászni az iramot. Faaljakat szállítottak ki a padkára, szórványos cseréhez. A jobb oldalon elhelyezett, félbevágott fedett kocsi szekrényéből készített anyagraktár (18.540) mellett elhaladva pályasebességre gyorsulunk, kihasználva a Csupir-patak főágának mélyedéséhez vezető lejtőt. Magas töltés aljában nyitott átereszt (19.240) követően, jobb ív végében, szintén magas töltés aljában létesítettek tölcséres szájú átereszt (19.980), a Csupir patak vizének keresztülvezetésére; a mélyedésből kiemelkedve nyolcvanra adjuk le, átereszen (21.410) jutunk túl - következetesen mindegyik műtárgynak fehérre festették a nyílását -, lejtőt kezdünk, kilencvenre gyorsulunk, sebessészabályozó fékezéssel tartjuk a tempót. Gázvezetéket fektettek keresztben a vasút alatt (22.470), a szomszédságában áteresz (22.650) létesült. Kiértünk az erdőből - előttünk jobbra Uszty-Vimj település fekszik -, átereszt (23.470) ejtünk útba, a jobb oldalon felbontott vágány nyomvonala tűnik elő (23.9-24.3 között követhető a vonatról nézve). A régebbi topotérkép szerint balra ágazott egy sajátcélú vasúti kapcsolat (a Vimj partján hosszan elnyúló Ib településhez), ahhoz tartozhatott, például tároló csonkaként. Jobbról a 2x1 sávos R27 jelű főút közelíti meg a vonalat. Uszty-Vimj község vasúti személyforgalmát szolgálja 26. km megállóhely, baloldalt hat kocsi hosszúságú, betonelemes peronnal, a végponti peronvégnél (25.770) és előtte (25.690) nem biztosított gyalogosátjáróval (nagyobbrészt persze buszokkal közlekednek az autóval nem rendelkező lakosok). Az aszfaltburkolatú R27-est fénysorompós, gumiburkolatú útátjáróban (26.060) metsszük, innen tovább az aszfaltburkolatú, R27-R25 összekötő halad a vasút közelében. 40 km/h-ra fékezünk és megközelítjük a vasúttól jobbra a Vicsegdába torkolló Vimj 400 méter hosszú hídját. Három rövid, felsőpályás vasbeton gerenda felszerkezetű nyílással épített ártéri híd (közepe: 26.330) után következik az őrzött műtárgy (26.690-27.1), az első két nyílásban felsőpályás, gerinclemezes, a harmadikban alsópályás, trapézövű és további öt felsőpályás, gerinclemezes acélszerkezettel. (Az építés időpontja és körülményei nem indokolnák a vorkutai fővonalról ismerős aszimmetriát, abban viszont lehet valami, hogy a messziről kiszúrható, trapézövű felszerkezetű nyílást becélozva, a völgymenetben közlekedő, közepes vodkakúrán átesett kormányos is megtalálja a hajózóutat. Mármint nem éjjel és nem ködben.) 60 km/h-ra gyorsítunk még a végponti ellenfal elérése előtt. A vasútitól százötven méternyire jobbra található az R25-R27 összekötőút vasbeton támaszokon nyugvó, felsőpályás, nyolcnyílású, acélszerkezetű hídja. Az öntésterületen facsoportok pettyezik a füves mezőt. Az összekötőúton túl, jobbról megjelenik a Vicsegda.

Rövid bal ívet veszünk, az ív utáni egyenesben holtágat vágtak ketté a vasúti töltéssel (27.7), azután elérjük Uszty-Vimj bejáratát (27.930), a váltókörzetben (28.0) jobbra és balra egy-egy faaljas átmenő (1. illetve 3.) ágazik, utóbbi frissen ágyazatcserélt. Egyéni fény kijárati jelzős az állomás, helyszíni állítású kitérőkkel. A felvételi épület a jobb oldalon kapott helyet - egyszintes, vakolatlan sárga (valószínűleg klinker) téglafalú, zöld nyeregtetős -, mögötte Vogvozgyino település házai csoportosulnak a közút mentén. Az elsőhöz a kezdőponti szakaszán aszfaltburkolatú, a végponti szakaszán betonelemes oldalperon tartozik. Baloldalt új, beépítésre váró faaljakat készleteztek. A végponti lírafejet fény- és motoros sorompós útátjáró (29.060) határolja az aszfaltburkolatú, tűrhető minőségű, 2x1 sávos R25-ös főút átszelésében. A bejáratot (29.3) megelőzően, jobbra használatban lévő, homokágyazatú, faaljas, R50 sínrendszerű vágány ágazik (29.250) terelőcsonkával, párhuzamosan halad, majd jobbra ível (29.380). Faaljas sínpár maradványai figyelhetők meg a talajban a bal oldalon, ugyancsak a váltókörzettől - a töltéskoronát földútnak használják. Áteresznél (29.620) földkábelt fektetnek a vasút jobbján, tolólapos, lánctalpas traktorral szabadítják meg a növényzettől a leendő kábelcsatorna helyét, a másik traktor hátuljára kábeldobot szereltek. Egy kilométerrel feljebb az erdőbe nyomul a felhagyott vágány, de hamar elvész a burjánzó növényzetben, alig pár méternyit követhető szemmel. Fénysorompós, gumiburkolatú útátjáróban (31.030) metsszük másodszor az R25-ös főutat - visszakerül tehát a bal oldalunkra. Változatlanul illesztéses, faaljas a felépítmény, az állomás után vontatásba fog a mozdony, fokozatosan feljutunk a pályasebesség szintjére. Áteresz (31.420) és magas töltés aljában létesített áteresz (33.250) jön, azzal elérjük a nagyobbacska méretű Sztugyenyec falu lakóövezetének nyugati szélét, nem biztosított átjáróban (34.520) földutat keresztezünk (a vasút környezetében betonlemezekkel burkolták az utat), és a falu határában felsőpályás, ágyazatátvezetéses, többnyílású, 80 méter hosszú híddal (közepe: 34.9) küzdjük le a Vicsegda mellékvize, a Juromka folyócska akadályát. A soronkövetkező földút átszelésében mechanikus sorompóval zárt átjáró (35.450) létesült, az út itt is szilárd burkolatot kapott a a vasút környezetében, aszfaltréteggel kivitelezve. Gázvezeték a vasút alatt (36.2), KTSzM (36.650), áteresz (36.810) - 70-80 km/h-ra lassulunk, ahogy a Vicsegda völgyéből kiemelkedve elhagyjuk a százméteres magasságszintet -, további áteresz (38.670) és félbevágott fedett kocsi szerkrényéből pft. anyagraktár a jobb oldalon (39.2), hozzátartozó szolgálati megállóhely nélkül. Áteresz (39.530 - beton lépcsővel, kékre festett, levezető korláttal, ahogy a többinél errefelé) jön, és még egy (41.050 - töltés aljában), a kaptató százhúsz méteres tszf. magasságon elfogy előttünk, felvesszük a kilencvenes sebességet, magas töltés aljában létesített átereszen (42.930) haladunk. Fedett kocsi szekrényéből készített, pályás anyagraktárt (43.850) helyeztek el szolgálati megálló nélkül, az R25-ös főút fénysorompós, gumiburkolatú átjáróját (44.290) megelőzően.

47. km forgalmi kitérő kezdőponti előjelzőjét (45.050) két áteresz (44.610, 45.7) között találjuk. Továbbra is két oszlopsor fut a bal oldalunkon, az egyik (pörgetett vasbeton) a biztosítóberendezési és az állomási energiaellátás vezetékeit hordozza, a másik a funkciótlan távíróvezetékek fa oszlopsora. A kezdőponti váltókörzetből (46.1; bejárat: 46.030) jobbra hézagnélküli, betonaljas, KB-s átmenő (1.) ágazik (a jelző-aljak sárgák), aránylag új ágyazattal, az átmenő fővágány a második (illesztéses, faaljas), a szolgálattevő tartózkodója a végponti váltókörzetnél (47.250; bejárat: 47.330) található, balra, a kezdőpontinál pedig kisméretű, kékre festett szolgálati tartózkodó létesült a helyszíni váltóállítás céljából. Egy-egy áteresz (48.420, 48.880 - a második magas töltés aljában) említhető az állomásköz elején. A Vicsegda, miután nagy kanyarulatot írt le, visszatér, ennek megfelelően, a völgyéhez közeledve lejtőbe fordul a vonalvezetés, szakaszos sebességszabályozó fékezéseket hajtunk végre. Félbevágott fedett kocsi szekrényéből készült a sornkövetkező, pályás anyagraktár (49.850), szolgálati célú megállóhely most sem tartozik hozzá. Magas töltés aljában kialakított áteresztől (50.420) KTSzM-ig (51.1) jutva, villamosfékkel adjuk le az iramot 70-80 km/h-ra, majd légfékkel csökkentjük tovább, 60-70 km/h-ig. Magas töltés aljában áteresz (52.550), őrzött, külön fedezőjelzős, fény- és motoros sorompós, mechanikus sorompóval kiegészített útátjáró (52.690, aszfaltúton), bevágásban vezetett jobb ív a továbbiakban. A jobbot követő bal ívvel kikerülünk a bevágásból, jobbról mellénk ér az R25-ős főút, és 543 méter hosszú, őrzött hídon (53.650-54.2), 90 méteres tszf. magasságon keresztezzük a Vicsegdát. A műtárgy 1962-ben készült el, a 2x1 sávos főút és az egyvágányú vasút egymással párhuzamos, alsópályás, rácsos, trapézövű acél felszerkezetei (a vasúti pályaszerkezet illesztéses, hídfás, szögacél terelőelemekkel) közös, vasbeton támaszokon nyugszanak. A támaszközök nem azonosak, ennek megfelelően mind a vasúti, mind a közúti oldalon, kezdőpont felől nézve három alacsonyabb-rövidebb, kettő magasabb-hosszabb, és ismét egy alacsonyabb-rövidebb trapézövű felszerkezet következik, az ellenfalaktól az első támaszokig a híd mindkét végében rövid, felsőpályás felszerkezet létesült. A déli, sík öntésterületen 80-90 km/h-ra gyorsítunk. Egy-egy, a közút és a vasút töltésével kettévágott holtág figyelhető meg a vonal mentén (55.0, 55.5). Fénysorompós, gumiburkolatú útátjáróban (57.890) keresztezzük negyedszer az R25-öst, bal ívet veszünk magas töltésen, az aljában átereszt (57.140) nyitottak. A főút új nyomvonalát építik az átjáró közelében, a vasúttól jobbra - ha elkészül, Sziktivkart elkerülve csatlakozik majd a kirovi, R176 (korábbi jelölés szerint A119) közúti összeköttetésbe. A vágányunk balján terepjáróval leküzdhető minőségű, burkolatlan szervízút halad.

Jazel kezdőponti bejárata (58.510; előjelző: 57.5) az R25-ösről ágazó aszfaltút fénysorompós átjáróját (58.580) fedezi. A váltókörzetben (58.650) az illesztéses, faaljas átmenő fővágányból (2.) balra faaljas átmenő (1.) ágazik, valamint oldalrakodós csonka, Megállj! táblával, az oldalrakodóhoz tartozó raktárat elbontották. A csonka szilikáttégla falú színben végződik, kissé távolabb az első átmenőtől. Jobbra a végponti szakaszán Megállj! táblás, faaljas átmenő (3.) fejlődik, többszáz méter hosszban, nyolc sornyi magasságban betonaljas, ZsBR-65S leerősítésű vágánymezőket készleteztek rajta, a nemsoká beinduló felépítménycsere egyértelmű jeleként. A kezdőponti szakaszt ideiglenesen csonkaként használják. Baloldalt néhány, az alapokig lerombolt épület maradványa csúfoskodik, tőlük végpont felé henger alakú, téglaépítésű vízház és az egyszintes, szilikáttégla falú, itt-ott kékre festett, kisméretű felvételi épület foglal helyet. Az első átmenő oldalperont kapott. A kitérők helyszíni állításúak, a műveletek megkönnyítése céljából mindkét váltókörzetnél (végponti: 59.850; bejárat: 59.9) szolgálati tartózkodót telepítettek. Az energiaellátó vezetékek oszlopsora a jobb oldalra került át a Vicsegda-híd óta. A Jazel-patak völgyében emelkedve, fokozatosan hetvenre csökken a tempónk, átereszek (62.220, 63.380, 64.1, 64.640), csőátereszek (65.310 és 65.850) következnek, átmenetileg vízszintesre vált a vonalvezetés, 90 km/h-ra gyorsulunk, ám a kaptató folytatása hetvenre vet vissza bennünket - az ideeső szakaszon a Jazel mellékvizeinek mélyedését áthidaló, magas töltések aljában alakítottak ki átereszeket (66.620, 67.680, 68.540). A táj erdős, nyír-fenyő vegyesen - a talaj pedig, a Vicsegda közelségének köszönhetően, szinte folyamatosan homokos a vonal mentén -, a kisajátítási terület mintegy 10-30 méteres sávjában csupán alacsony bokrokat tűrnek meg. Amint 130 méteres szinten elfogy a patak völgye és felérünk a helyi csúcspontra, százig fokozzuk az iramot, a sziktivkari vasút végponti harmadára engedélyezett sebességgel összhangban. Áteresztől (70.130) nem messze találjuk Kojti előjelzőjét (70.380), mögötte villamos távvezeték keresztezi a vasutat (70.580 - a továbbiakban a jobbunkon fut, hegyesszögben távolodik) és két megszüntetett útátjáró (70.680, 70.880) jön. A második után baloldalt, a külső szakaszán forgalommentes, faaljas csonka indul a vonalhoz képest valamivel magasabb szintről, kettéágazik (innentől már használják), a külső ág szétbontakozik, fatelepekhez ível, a belső ág irányrendező csoporttá terebélyesedik, többnyire betonaljas kitérők beiktatásával. Elsősorban faszállító kocsikat és konténerszállítókat látunk a sínpárokon. Kialakul Kojti központi lírája is (váltókörzet: 71.550; bejárat: 71.280), tőlünk jobbra egy (1.), balra hat (3.-8.) faaljas átmenő fejlődik, a negyedik átmenő homok-, a többi zúzottkő ágyazatú. A vakolatlan, sárgára festett téglafalú, kétszintes felvételi épület (72.150) közelében faházak csoportosulnak. A központi líra vágányait fedett, valamint konténerszállító kocsik foglalják, utóbbiakon többnyire Eurotainer-tulajdonú, gázszállító konténerek mutatkoznak. Áteresz (73.030) közelében nagyátmérőjű cső (72.950) ível át a központi líra végponti feje (73.050) felett. Vágánycsoport ágazik balra, vasúti tulajdonú telephez, majd tovább bontakozik - hóeltakarító technikát és egy TGM4-es közepestolatót tárolnak a színnel is rendelkező telepen. Újabb vágánykapcsolatokkal balra három homokágyazatú sínpár ágazik - faszállító kocsikkal foglalva -, mind magasabb szintre kerülnek a vonalhoz képest, a két belső bakban ér véget 600 méterre a vágánykapcsolatoktól végpont felé, a külső a folyó irányába távolodik, hogy vontatóvágányként felfűzhesse Sziktivkar északi, Ezsva nevű városrészének ipartelepeit. A lírafej után a jobb oldalon, terelőcsonkával faaljas, homokágyazatú, R50 sínrendszerű, használatban lévő, sajátcélú sínpár fejlődik és tart párhuzamosan. 70 km/h-ra fékezve jártuk be az ideiglenes lassújeles végponti váltókörzetű állomást, és egyelőre nem fokozzuk a tempót.

Jobbra, százméternyire alsóbbrendű aszfaltút halad a vasúttal párhuzamosan. Ismét nagyátmérőjű cső alatt (74.3) bújunk át, balról a vasút közelébe ér az R25-ös főút - már bent járunk az iparnegyedként funkcionáló Ezsván -, bal kéz felől derítőtelep, azután jókora gyártelepek úsznak be a képbe (a közeli telepcsoport német tulajdonú papírgyárnak ad helyet), az egyik telepen újabb szállítású TGM4-es mutatja magát, illetve konténerszállító és fedett kocsik borítják el a kerítésen belüli vágányokat. Áteresz (74.8) mellett, őrzött, külön fedezőjelzős, fény- és motoros sorompós útátjáróban (74.7) metsszük az R25 aszfaltburkolatú, ideiglenes elkerülőszakaszát. 60-70 km/h-val gurulunk. A jobboldalt futó, homokágyazatú, sajátcélú vágányból hegyesszögben jobbra távolodik (75.4) egy elbontott ág nyomvonala. Ugyancsak jobbra, néhányszáz méternyire nagyobb és kisebb rádiótornyot látunk, a nagyobb az intaihoz hasonlít szerkezetileg. Három oszlopsornyi villamos távvezeték (76.0) és csöveket átjuttató fémszerkezet (76.4) keresztezi a vonalat különszintben, balra megtermett hűtőtorony vonja magára a figyelmet, míg jobboldalt a sajátcélú sínpár épp telepre ível (76.7). Innen szűk százméternyire (76.790) szerelték fel a soronkövetkező adag csövet átsegítő fémszerkezetet. Komolyabb mennyiségű fűrészárut tárolnak a jobb oldalon húzódó, a működés jeleit nem mutató gyártelepen: vagy nagyon becsődölt a tulaj, vagy tudja, hogy reménytelen vevőt találnia az esőáztatta, megszürkült portékára ott, ahol rajta kívül tucatnyi cég kínál frisset, jó minőségűt, olcsón. A városi útként Uhtyinszkoje sossze elnevezésű - errefelé 2x1 sávosnál szélesebb, de fel nem festett -, ötvenméternyire, párhuzamosan futó R25-ösről leágazó aszfaltutat fénysorompós átjáróban (77.180) keresztezzük, nem biztosított gyalogosátjáró (77.420) következik és még két cső (77.440), de ezúttal a vágányunk alatt. A gyakoribb, vágány felett átvezetett megoldást követi az újabb adag, kisebb átmérőjű cső (78.030). Kifuttatásunkat fékezéssel befejezve termünk a baloldalt húzódó, a kezdőponti szakaszán betonelemes, a középső és végponti szakaszán aszfaltburkolatú oldalperonos Ezsva megállóhelyen. Érkezőben -4 az eredményünk. A végponti peronvégnél (78.320) épített, vasbeton vázas, fémlemezekkel burkolt falú, lapostetős utastartózkodót elborítják az üres sörös-, vodkásüvegek, műanyag palackok, cigarettacsikkek és mindenféle egyéb papírhulladék. Az építménytől a szemközti oldalra, az erdősávon túli városrészhez húzott járdát a vonal vágánya nem biztosított gyalogosátjáróban (78.150) keresztezi. Az utastartózkodó közelében két félbevágott fedett kocsi szekrényéből készített anyagraktár látható, mögötte a főútról nyíló autóparkoló területe húzódik. A peron felőli oldalhoz telepített, méregzöldre festett padok egyikén négy polgár ül, a paddal azonos színű, meglehetősen gyanús folyadékot isznak, ezek után cseppet sem meglepő módon, hangosan, szűnni nem akaróan hahotáznak. Az utascsere tíz leszállóra terjed ki. (A korábban Szloboda néven bejegyzett település 1963-tól Ezsvaként - ami a Vicsegda folyó komi neve - Sziktivkar kerülete lett. Közel hatvanezren tekinthetik otthonuknak a gyáraktól délre és keletre eső, jobbára panelházas lakóövezetet.)

Bal kéz felől aránylag dekoratívabb, valamint a szokványosabb-csúfabb panelházak sorakoznak, leginkább hat- és tízszintesek. Félig, vagy semennyire sem legális gyalogosátjárónál (78.570) leljük meg a sokadik, vasút felett átívelő csövet. Magas töltés aljában épített átereszt (79.150) követően, jobb ívet véve, hegyesszögben eltávolodunk a főúttól, 80-90 km/h-ra gyorsítunk. Balra garázssorok húzódnak, töltés aljában létesített átereszt (79.430) hagyunk magunk mögött, az eddig párhuzamosan, jobboldalt telepített távhővezeték-cső a vágányra merőleges irányt vesz: földút üzemszerűen zárt, mechanikus sorompós átjárójánál (79.950) bújunk ki alóla. Pár kilométer erejéig eltávolodunk a lakóövezetektől, erdős tájba harapunk, áteresz (80.940) és a vonalat keresztező villamos távvezeték (81.360) jön, jobb ívet veszünk, töltés aljában létesített áteresz (81.680) és további áteresz (82.250) sorolható, magas töltés aljában kialakított, kisnyílású híddal (82.920) metsszük a Csov folyócska mellékágát, valamint felsőpályás, ágyazatátvezetéses, többnyílású vasbeton híddal (83.6) magát a Csovot. Bal ív elején, magas töltés aljában áteresz (83.7), áteresz az ív végénél (84.550), áteresz magas töltés aljában (85.550), rövid bal ív, magas töltés aljában áteresz (85.8), alacsony bevágásban jobb ív a folytatásban - ezzel újból megközelítjük a lakóövezetet. Átereszt (86.330) megelőzően csövet vezettek át a vasút felett (86.230), balról felbontott, egykor faaljas, homokágyazatú vágány nyomvonala ér a vonalunk mellé, jobbról, iparteleptől használatban lévő, homokágyazatú, faaljas sínpár érkezik és terelőcsonkával Csovju váltókörzetébe (bejárati kitérő: 87.0) csatlakozik. A lírafejet közút keresztezi különszintben, felüljáró (87.050) segítségével, balra két faaljas átmenő (4., 5.) ágazik, a külsőben (amely homokos zúzalék ágyazatú) vágányhídmérleg található, ezt a sínpárt faszállító és cementszállító kocsik foglalják. Jobbra szintén két faaljas átmenő (1. és 2.) fejlődik. A kétszintes, szilikáttégla falú, nyeregtetős, jellegtelen felvételi épület (87.120) a váltókörzetnél kapott helyet. Az átmenő fővágány (3.) hézagnélküli, betonaljas felépítményű. A kitérők helyszíni állításúak. A végponti váltókörzetben (88.2) betonaljas és faaljas kitérők egyaránt fekszenek, jobbról, ipartelepektől használatban lévő, sajátcélú vágány csatlakozik terelőcsonkával, jobbra faaljas, homokágyazatú, használatban lévő kihúzó csonka halad tovább és ér véget bakban (88.520) a bejáratnál (88.5), előtte felbontott sínpár nyomvonala ível belőle jobbra. Balra-előre már lászik Sziktivkar központi lakóövezete.
A nyíltvonalon 800 méteres jellegű hézagnélküli, betonaljas a vágányunk, viszonylag új ágyazattal, a hektométerkarók ezúttal fekete-fehérre festett fahasábok, síndarabok és a fővonalon látott, "pálcikás jégkrém" alakú betonoszlopkák, vegyesen. A kifuttatást feladva, visszatérünk a 80-90 km/h sebességszintre. Áteresz (88.910), átereszek magas töltés aljában (89.570 és 90.020), fény- és mechanikus sorompós útátjáró (90.480, földúton), magas töltés aljában áteresz (90.660), áteresz (91.180), jobb ív az állomásköz első kilométerein. A lakóövezet szélén haladunk, jobbra fenyőerdő húzódik. Áteresznél (91.860) egy oszlopsornyi, valamivel távolabb (92.380) két oszlopsornyi villamos távvezetéket juttattak keresztül a vasút felett - a mozdony befejezi a vontatást, innen már begurulunk -, áteresz magas töltés aljában (92.690) és további áteresz (93.150) vezet be egy széles bal ívet, az ív elejében csövek (93.370) alatt bújunk át, a közepén áteresz (93.480) épült, mellette aszfaltút átszelését megoldó, fénysorompós átjáró (93.510) és ismét áteresz, magas töltés aljában (93.730). Balra kétszintes faházak, konyhakertes-egyszintesek sorakoznak. Jobbról használaton kívüli, homokágyazatú, faaljas sínpár ér mellénk (93.9), magas töltés aljában nyitott áteresszel leszünk túl a Dirnesz-patakon (94.1), jobb ívet veszünk, közben némi villamosfékkel koptatjuk a sebességet. Az előjelzőnél (94.2) a jobboldalt haladó sínpár valamivel magasabbra kerül - innentől kihúzóként használják -, végül szintbeér, a baloldalt működő gyárteleptől három faaljas vágány közeledik, a belső használatban van, a külsőt félig már elbontották. Az aszfaltburkolatú Leszoparkovaja utca különálló, gumiburkolatú gyalogosátjáróval ellátott, őrzött, fény- és motoros sorompós, behajtásgátlós, gumiburkolatú útátjárója (95.050) külön fedezőjelzőket is kapott, pedig előtte állították a bejárati jelzőt. Az útátjárót követően a gyárteleptől érkezett sínpárból faaljas vágány ágazik, három ágra bontakozik, balra, bakdarus telepre - kocsijavító műhely területére - tér be. Ugyanitt kezd kialakulni Sziktivkar állomás lírája (95.2). A jobboldalt lévő, szilikáttégla falú, vele egybeépített, kétszintes épületű, hóeltakarító technikát tároló színtől két csonka torkollik a faaljas és betonaljas kitérőket egyaránt tartalmazó kezdőponti váltókörzetbe. Az átmenő fővágánytól balra lévő csonkán személykocsikat tárolnak. A betonszegélyű, aszfaltburkolatú, alacsony oldalperonnal felszerelt első átmenőre - az átmenő fővágányhoz képest ugyancsak balra - térítenek a váltók. A kezdőponti peronvég mellett szilikáttégla falú vasúti épületet találunk, a felvételi épület tőle végpont felé esik: kétszintes, sárgára festett, középen tornyos formációval, a tetején vörös csillaggal. A hosszú kifuttatás, meg a szokásos, méltóságteljes peronfogás ellenére -6 az eredményünk érkezőben. Körülbelül százhuszan hagyják el a vonatot.

A líra nyolc átmenőt számlál. Az 1. és 2. (átmenő fővágány) betonaljas, KB-s (peront csupán az 1. kapott), a többi illesztéses, faaljas; az ágyazati anyag minden esetben zúzottkő. A külső átmenőket részint személykocsik tárolására, részint tehervonati indító-fogadó célra használják. A felvételi épület végponti oldala után, az 1. mellől betonaljas, KB-s, személykocsik átmeneti tárolására szolgáló csonka indul, a végponti váltókörzetbe kötve - ennek megfelelően az 1. utasperonjának az ideeső szakasza nyelvperon jellegű. A csonka másik (város felőli) oldalán aszfaltozott oldalperon húzódik. A csonkától balra (változatlanul végpont felé nézve értendők az irányok), egészen a végponti váltókörzetig, bakdarus telepek húzódnak, konténerterminálként és egyéb áruféleségek rakodása céljából. A telepek sorával szemközt, a lírától jobbra bakdarus telep kapott helyet, vasúti kapcsolatait a végponti váltókörzetbe csatlakoztatták. Ugyancsak a jobb oldalon alakítottak ki egy mozdonyfordító deltát (szárai a kezdőponti és végponti váltókörzetbe torkollanak), arra való tekintettel, hogy a szárnyvonal létrejöttekor, a hatvanas években még bőséggel használtak gőzmozdonyokat, manapság pedig "megfelezett" 2TE10ut-kat, vontatási telephely viszont, saját deltával vagy akár fordítókoronggal, nincs az állomás közelében. A végponti váltókörzettől közeli telepekre történnek kiágazások, illetve sajátcélú vágány halad egyenesen tovább, megkerüli Davpom városrészt, Csit városrésznél - a reptér déli végében - kijut a Sziszola partjára, azután északi irányt véve egy fafeldolgozó cég telepén végződik, Kocspon városrész északkeleti peremén.
A felvételi épület tipikusan szovjet mivoltára csak ráerősít a falra szerelt kolomp, alatta szovjet címerrel. Tekintettel a vonal létrehozásának idejére, a kolompot talán soha nem használták eredeti céljára, az utasok értesítésére a vonat indulásáról - az ilyesmi a hatvanas évek előtt kezdett tömegesen kimúlni a divatból és az utasításokból. Mostani szemszögből persze nézhetjük úgy is, hogy a Szovjetúniónak már harangoztak... Az épület mögötti jókora, parkolóként és buszvégállomásként funkcionáló, leaszfaltozott területről szállítják az utasokat a lakóhelyükre az önkormányzattal szerződésben álló szolgáltatók használtan beszerzett M.A.N. és Daewoo (ugyanaz a típus, mint Habarovszkban és Vlagyivosztokban, illetve egy sor más városban), no meg az újonnan vásárolt, zöld-fehér színtervű LiAZ buszai, az elmaradhatatlan PAZ-ok, iránytaxik, taxik, és az ismerősök-rokonok, a saját autóikon. A szállodám öt percnyi séta az állomástól, buszozni tehát most nem fogok, hanem majd lecuccolás után, a helyszínnel való ismerkedés során. A szálló minőségében magasan vezet az eddig kipróbált, komiföldi vendéglátóhelyek között, de hát ennyit mégiscsak elvárhatunk egy fővárostól.
A Sziszola és a Vicsegda egymásba torkollásánál létrejött, 1586-tól Uszty-Sziszolaként emlegetett település 1780-tól Uszty-Sziszoljszk néven városi rangot kapott. 1921-ben az akkor Komi Autonóm Terület megjelölésű közigazgatási egység központjává vált, 1930-ban átnevezték Sziktivkarra, a Sziszola komi neve (Sziktiv) és a város szó komi megfelelője (kar) házasításából. Az 1920-as évekig mindössze párezren éltek itt, többségükben komik, majd az iparosítással együtt beköszöntött a terjeszkedés korszaka. Sziktivkar az orosz városok azon (kisebb) csoportjához tartozik, ahol a Szovjetúnió széthullása nem gerjesztett jelentősebb elvándorlást, sőt, az 1980-as évek végi 230 ezerről negyedmillió fölé emelkedett a lakosok száma. A komik aránya azonban fogyó tendenciát mutat, bár a polgároknak még mindig a negyede ehhez a népcsoporthoz tartozónak vallja magát, és az utcán sem kell sokáig hallgatóznunk, hogy komi beszédre leljünk. A város legfontosabb ipari tevékenysége a fafeldolgozás - és kísérőjeként a papíripar -, illetve a textilgyártás.

A főutca mentén többszintes lakóépületek sorát alakították ki, földszintjükön üzletekkel - a hangulat összességében Uhtához hasonló, meg úgy általában véve a tipikus ex-szovjet, kisebb városokéhoz. A mikunyi kvász-árus párját hamarosan megpillantom, a hordója is ugyanolyan, hamisítatlan szovjet darab. Annyit kellene még megtenni, hogy az utolsó évekre jellemző sárga helyett a klasszikusabb ezüst színű legyen a hordó - na de ne telhetetlenkedjünk. A frissítő ital szemlátomást odavonz kicsiket és nagyokat, tíz-tizenöt fős sorok alakulnak (hej, a jó öreg sorbanállás...), az emberek műanyag poharakból kortyolják (na igen, a klasszik-üvegkorsó, a városi hálózatra kötött pohármosó készséggel együtt, sajnos nem bírta ki az időutazást), és többliteres mennyiségekben viszik haza a nedűt. Továbbsétálva a belvárosi övezetben, a folyó irányában, körforgalom-téren keresztezzük az Október sugárútnak nevezett R25-ös főutat. Középen fáklyát ábrázolni kívánó oszlopegyüttes magasodik, a szovjet attribútumokkal gazdagon meghintett kitüntetésekkel, amelyeket Komiföld kapott: Lenin-rend, Októberi Forradalom-rend, Népek Barátsága-rend. A "munka dicsősége" című emlékművet 1977-ben követték el. Egy sarokkal arrébb gyerekek használják ki a rövid nyár örömeit, szökőkutak közt rohangálnak önfeledten, némelyikük bele-belegázol a medencébe, és tehetik ezt a meghűlés legkisebb veszélye nélkül, tekintve, hogy most, háromnegyed hat felé még mindig stabilan harminc foknál magasabb értéket mutat a hőmérő. Az Állami Pedagógiai Intézettel szemközt épp az utascserén túllendült, érdekes színösszeállítású, enyhén viseltes PAZ örvén, néhány mondat erejéig, visszatérhetünk a közösségi közlekedéshez. A városi eszközök többsége iránytaxi, valamint a midi kategória nagy túlélője, a PAZ. Uhtához hasonlóan, és eltérően az oroszországi városok zömétől, a kalauzokat az iránytaxikon sem nélkülözik. Az önkormányzattal, szokás szerint, több cég áll szerződéses viszonyban, a szolgáltatásuk kiegyenlített minőségű, egyik sem próbál lebilincselő utazási élményt nyújtani - ha a polgár élményre vágyik, látogassa meg az általa kiválasztott autószalont. Sziktivkar határain túlra tekintve, nem szabad megfeledkeznünk a légiközlekedésről mint az északi területek hagyományosan fontos közlekedési ágáról. A polgári repülőtér, Omszkra vagy Irkutszkra hajazóan, nagyon közel esik a városhoz, mondhatni, egybenőtt vele: a központi lakóövezet déli szélén helyezkedik el, a Sziszola folyóval, illetve Kocspon, Csit és Davpom külső városrészekkel övezve. Többnyire a UTAir repül ide, és többnyire az idősödő Tu-134-eseivel.
Hogy a szovjet romantika hatása cseppet se gyengüljön, a központi lakóövezet főutcája mindmáig a Kommunista utca nevet viseli. Nem csalás, nem ámítás. A szovjet címer se az. Bár a városrendezésért felelős szervezeteknek már megint sikerült elszúrniuk az egyenes vonalú ideológiát: a Kommunista utcát egyaránt keresztezi az Október, Május 1., a Marx Károly, a Lenin, a Szovjet és a Kirov utca. Na jó, a Kirovot nem keresztezi, hanem ott ér véget. A Lenin utca magasságában újabb, nagy teret találunk - pre-szovjet és posztszovjet nevén Sztefanovszkaja tér, szovjet nevén Jubileum tér -, a Komi Köztársaság parlamentjével és kőből készült Lenin-szoborral. (A nagy ember lábait a művész nem faragta meg, tehát Lenin tökig a kőben tartózkodik. Hogy mennyire minősíthetjük áthallásosnak a szobrot, az leginkább találgatás tárgya, bár érdekes párhuzam, hogy a komiföldi lágerekből ugyanúgy nehéz volt szabadulni, mint a tökig-kőből.) Lenin és a parlament helyén a Sztefanovszkij-székesegyház mint a régi Uszty-Sziszoljszk meghatározó épülete állt, a szovjet korszakban nemkívánatosnak nyilváníttatott - azóta új életet adtak neki, de valamivel arrébb (a következő, hetedik részben szóba kerül). A jókora, leaszfaltozott területen, a sarló-kalapácsos évtizedekben május elsejei felvonulásokat rendeztek. Mostanság a fiatalabb lakosság gördeszkázik. Az idősebbek majmokat nevelnek. Utóbbi kijelentés sem vicc: a szobor felőli oldalra telepített padok egyikén ülő polgár ölében majom - ránézésre páviánféle - helyezkedett kényelembe és önfeledt jégkrémevésbe fogott. Afrikában maradt társainak ezt valószínűleg sokáig kellene bizonygatni, hogy elhihessék.
Néhány belvárosi útkereszteződésben szemet szúrnak a különálló világítótesteket mellőző, egyetlen, lapos téglatest alakú blokkból álló, led-es közlekedési lámpák. A gyalogosoknak szóló változat piros vagy zöld színű, animált gyalogost ábrázol, alatta peregnek vissza a pirosból illetve zöldből hátralevő másodpercek. A Kommunista utcán tett sétám a Kirov utcánál ér véget, ahol a rendezett állapotú Kirov pihenőparkon keresztülvágva érem el a folyót - ez itt nem a Vicsegda, hanem a dél felől beletorkolló kisebbik vízfolyás, a város névadója, a Sziszola, avagy komiul Sziktiv. Homokos partját strandként használják, akárcsak Uhtában. Hajózható, ennek megfelelően itt-ott kisebb kikötőket látunk: nyáron a lakosok két fürdőzés között vízijárműre szállhatak. A folyók az idők során több ágon kapcsolódtak egymáshoz, a lerakott hordalék ezeket lassanként holtágakká változtatta, míg kialakult a mai állapot, a főággal és a keletebbre lévő Petuhovkával. A Kirov pihenőparkkal szemközt az aprócska Zarecsje városrész faházcsoportja foglal helyet. A háztulajdonosok szigetlakók, köszönhetően a hátuk mögötti Petuhovkának, és nem lévén hídjuk, átkelőhajóval vagy csónakkal kereshetik fel a városi létesítményeket. A Vicsegda, miután befogadta a Sziszola vizét, északi irányt vesz, végigfolyik a hosszan elnyúló Csovju és Ezsva városrészek mentén, leír néhány jókora kanyarulatot, egyesül a Vimj folyóval, azzal nyugat-délnyugatnak fordul, megcélozva az Északi Dvinát, Kotlasz városnál.

A délutáni nézelődésből a szállodába visszatérve, határozott célom egy alaposabb alvás beiktatása a programba, de amint félálomba szenderülök, kopognak az ajtón. Magamra kapom a nadrágomat és kinézek: két civilruhás, fiatal tag mutatja a Szövetségi Migrációs Szolgálat igazolványát, az itt-tartózkodásom célja iránt érdeklődnek. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a mikunyi vasúti rendőrökhöz hasonlóan, ők is a feladatkeresés lázában égnek, mint annyi más állami hivatal, hogy tudniillik legyen mivel igazolniuk a létezésüket és az általuk elfogyasztott anyagi javakat. (Igaz, Oroszország esetében legalább annyiban más a helyzet, hogy nem beszélhetünk egyértelműen adórubelek eltapsolásáról, hiszen az állam, a polgárai megpumpolásán kívül, rendelkezik egyéb bevételi forrásokkal, alapvetően a terület szerencsés helyzete - nyesanyagbősége - folytán.) A Migrációs Szolgálatnak ellenőriznie kell a szállodai bejelentők valódiságát, és arra való tekintettel, hogy a Sziktivkarban megforduló külföldiek mennyisége nem veri az eget, megvolt a számottevő valószínűsége annak, hogy pont engem keresnek fel a szúrópróbaszerű ellenőrzés végrehajtása során. A formaságok elintézése után kedélyesen elbeszélgetünk, kérnek, hogy a városuk látogatását későbbi alkalmakkor se hagyjam ki, mert biztosan találok errefelé újabb és újabb, érdekes helyeket - végül elköszönünk egymástól.
A kirándulás tizenegyedik napján (2011 június 28., kedd) a tervezett program Kotlasz-Juzsnij állomás vontatási telephelyének felkeresése, egyúttal a vorkutai fővonal Mikuny-Szoljvicsegodszk szakaszának a részletesebb feltérképezése. Az előző napi 27Ja vonat párjával, a 28Ja jelűvel - tehát a Sziktivkar-Moszkva gyors törzs-stokkjával - Mikunyig utazom, onnan a Szosznogorszk-Moszkva viszonylatú 33Ja gyors visz tovább, de tegnap óta tudjuk, hogy a 23/24 és a 33/34 Moszkva-Mikuny között egy szerelvény, míg a 27/28 a 23/24-gyel azonos a Sziktivkar-Mikuny távon. Vagyis a teljes menettartamot ugyanannak a kocsinak ugyanabban a fülkéjében töltöm el, mégis, az egyébként minden információval felvértezett Expressz-3 rendszer a táv lefedezését két jeggyel volt képes teljesíteni. (Tekintettel arra, hogy a sziktivkari stokkban foglalok helyet, a két vonatot a jegyrendeléskor, első blikkre 28-asként illetve 23-asként képzeltem el, de a valóság rámcáfolt: Mikunytól a szosznogorszki stokk 33-as számán fut az egész. Persze-persze, vasutas szemszögből Szosznogorszk a térség központja, nem pedig holmi szárnyvonal majdnem-fejállomása, holmi fővárossal a háta mögött...) Kotlaszban várni fognak rám a helyi erők, végigkalauzolnak a fűtőházon, és ha marad idő, benézünk az oktatóközpontba. A 23/24/33/34 járat érdekessége, hogy a kotlaszi csomópont személyforgalmi nagyállomását, Kotlasz-Juzsnij-t kihagyja, Szoljvicsegodszk rendezőjétől rögtön Kotlasz-Uzlovoj felé veszi az irányt. Ennek megfelelően lehetőségem nyílik a tehervonatok által kedvelt, egyenesebbik út pár kilométerét közelről megismerni. Visszafelé a jó öreg 42-es lesz segítségemre Mikunyig. Az elágazó állomásról az 525-ös buszjárat repít a komi fővárosba - vagy ha bármi okból mégse tenné, fedővédelemként adott az "északi csavargó", a 305-ös számú Uszinszk-Sziktivkar személy. Igaz, utóbbi esetben csak másnap hajnalban szabadulnék a közlekedési eszközöktől, a tervezett, további felfedeznivalók rovására.

A kiírás szerint 6:30-tól adnak reggelit a szállodában. 6:35-kor benyitok az étterembe: a svédasztal komplett, a teavíz forró. Nocsak-nocsak, északon tudják, mit jelent a "nyitva" szó, nem úgy, mint Ulan-Ude állítólag legjobb szálláshelyén, ahol az "étterem nyitva" alatt, mint láttuk az egyik előző kirándulás alkalmával, azt értik, hogy nyitva az ajtó. Pár sült kolbászkával és erős teával a gyomromban, kiballagok a napfényben fürdőző felvételi épülethez. Az időjárás változatlanul kegyeibe fogad, a túlnyomórészt zavartalan napsütés és a csapadékmentesség a meteorológiai jelentés szerint garantált. A nagyállomás különböző, személykocsik tárolására igénybevett vágányain elszórtan láthatók a "Sziktivkar" gyorsvonat egyedi festésű, sötétzöld illetve világosabb zöld színű járművei, csak éppen nem a 28-asban. Amaz a peronos, első átmenőn gyűjti utasait, a következő összeállításban (hátulról előrefelé nézve): 028 16908 (Északi Vasút-színtervű, a pétervári Vagonmas terméke), 028 12949 (7-es kocsi, ide szól a jegyem), 029 26251, 029 26020, 029 26137, 029 26228, 028 12956 (korporatív színtervűek), 028 12808 - azaz nagyjából a tegnapi járműveket üdvözölhetjük -, a gép pedig régi barátunk, TEP70-0420. (Lassacskán mindet megismerjük, nemkülönben a személyfordás 2TE10ut(k) szekciókat.) 120-140 utas sündörög a peron környékén, tehát az előző napihoz hasonló telítettséggel vágunk majd neki. Állomási tartalékként, Sziktivkar-Vorkuta iránytáblájú kocsicsoport élén CsME3-1544 pihen a másodikon. A kocsi, amelyben elhelyezkedem, 1990-es gyártású, ammendorfi, cserélt ablaktokos, felújított, azonban nem tartályos WC-jű - az észak felé közlekedő kocsikra ez általánosan jellemző, nem lévén a vorkutai vonalon mobil szippantási lehetőség. Mindkét utaskísérőnk férfi, a húszas illetve negyvenes éveikben járnak, és a tegnapi 41-es nagydarab, kedélyes dolgozójának épp az ellentétei: vékonyak, halk szavúak, bár ezzel együtt korrekt módon teszik a dolgukat. Fiatal-hosszúcombú illetve középkorú hölgy személyében, két utastárssal osztozom az 1-es számú fülke légterén. A menettartam Mikunyig 1 óra 45 perc, háromperces ezsvai tartózkodással, akárcsak idefelé.
Az indulást követően negyvenre gyorsítunk, vonali fékpróbát tartunk, újból vontatásba fog a gép, 70-80 km/h-val közelítjük meg Csovju bejáratát, ahol villamosfékkel negyvenre vesszük le. Az állomás területén hatvanra fokozzuk a tempót, a nyíltvonalon 80-90 km/h-ig gyorsítunk, kifuttatunk. Ezsván harmincan szállnak fel. A sietség legkisebb jele nélkül, hatvanig gyorsítva folytatjuk, Kojti előtt negyven alá futtatunk ki, de a bejárattól hatvanra korrigáljuk a sebességünket. Az első átmenőn várakozó Koszlan-Sziktivkar személlyel (677Ja) keresztezünk, nyolc kocsija korporatív színtervű, gépe a pecsorai 2TE10ut-0002 szekciója. A hosszúcombú hölgy a fülkében, a fekhelyemen ülve, merev tartással bámulja a szemközti falat, miközben útitársnője a másik alsó fekhelyen már az igazak álmát alussza. Hatvannal merülünk az erdőbe, a Jazel-patak völgyét megtalálva pályasebességre gyorsulunk, légfékkel hajt végre a vezér szakaszos sebességszabályozó fékezéseket, Jazel állomáson nyolcvannal haladunk. A Vicsegda hídjára hatvanig kifuttatva lépünk fel, a kezdőponti hídfőt követően vontatni kezd a gép, de eleinte csupán tartani sikerül az iramot, fokozása a kaptató végére marad. Kilencvennel jutunk el a soronkövetkező lejtőig, villamosfékkel nyolcvanra fogjuk vissza, az alsó szakaszon légfékkel tartjuk a pályasebességet. Sztugyenyec falu területén, villamosfék használatával, nyolcvannal vonulunk végig. Amint elhagytuk, a vezér elengedi a vonatot a lejtőn, légfékkel szabályozza a sebességet, Uszty-Vimj állomást megelőzően ötvenre csökkenti a tempót, a Vimj hídján pedig negyvenre, és a túlparton még mindig kifuttatunk. Azután előkerülnek a kontroller magasabb fokozatai, 26. km megállóhelyet illetve Uszty-Vimj települést magunk mögött hagyva és a kaptató nehezét leküzdve, felvesszük a kilencvenes sebességet, persze a Csupir-patak két ágának a mélyedése hatvanra-hetvenre vet vissza bennünket az emelkedős oldalon. A hosszúcombú megunja a fal fixírozását, felmászik a fekhelyére és ő is álomba szenderül. 14. km forgalmi kitérő végponti váltókörzetén 25 km/h-val gurulunk, a kitérőbe járt, Kalugaputymas-gyártású, önjáró mérőkocsival keresztezünk (helyi előírás lehet a kereszt huszonöttel, akár egyenesben, akár kitérőben - elvégre mellékvonalon közlekedünk, ne feledjük), a nyíltvonalon erős nyolcvanra gyorsítunk, a Sezsamka betonhídján 60-70 km/h-val haladunk, azzal visszatérünk a pálya szabta sebességszintre.
A Mikunyt megközelítő ív előtt 60-70 km/h-ra, az ívben fokozatosan ötvenig-hatvanig fékezünk, meghaladjuk az egy sárgát mutató bejáratot és tovább lassulunk húszra a peronvég előtt, lépésben csorgunk, hogy ne legyünk korábban - sikerül. A szosznogorszki CsME3-1852 várakozik a végponti váltókörzet közelében: ez a gép nincs utólagosan ellenállásfékkel felszerelve. Pontosan 41 percet tartózkodik a sziktivkari stokk, hogy összezárhasson a szosznogorszkival, és immár 33Ja számon, 10:11-kor a járat folytathassa útját. A nem alvó és nem a kupéban teázgató-vodkázgató-trécselő utasok leszállnak, vásárolgatnak, sétálnak, egyszóval azt teszik, amit tenni szoktak minden hasonló alkalomkor. A cargós üzem természetesen zajlik: kezdőpont felől 2TE10m magasoldalfalúakat hozott, 2TE10u-0173 áll ki a TD-59 "csökkentett szolgáltatáskörű" telephelyről (amelyen a mozdonyok átmeneti tárolása, a napivizsgázási lehetőség mellett, megoldott), bemasírozik a második átmenőre, pár perc múlva folytatja útját a végponti váltókörzethez, hogy ott rájárhasson a vonatára. Az első szekció motorját a vezér leállította - ne fogyasszon feleslegesen, és ne zajongjon, amíg nem muszáj. Egy másik 2TE10u kezdőpont felé néz vegyes összeállítású tehervonatával. A telephelynél 2TE10mk-0869 pihen.
A narancs-bordó színtervű TEP70-0456-ossal az élén befut a hétkocsis szosznogorszki stokk, a gép leakad, a telephelyre távozik. Két útitársnőm rendületlenül folytatja az alvást a fülkében, persze odaát a felvételi épületben, a pénztárcsarnok váróteremnek berendezett részén sem túl friss a hangulat: az acélvázas üléssorokon utasok bambulnak, az állomás macskája a padlóra heveredik. A menettartam Kotlasz-Uzlovoj-ig 3 óra 39 perc, Mezsogon kettő, Urdomában, Nyizovkában és Szoljvicsegodszkban három-három percnyi tartózkodással. A sziktivkari stokk TEP70-0420-asának szolgáltatásait élvezve, pontosan indulunk tovább. A váltókörzettől irányunk szerint (kezdőpont felé nézve) jobb ívet veszünk, a (szelvényszámozás szerinti bal) vágányunk illesztéses, faaljas, míg a telephelyet a másik oldaláról határoló, egyenesen vezetett, végpont felé helyes (jobb) sínpár hézagnélküli, betonaljas, KB-s. A balnak külön szelvényszámozása van, amely ugyanúgy moszkvai kezdőpontú, mint a jobbé, azonban a bejárt, hosszabb út miatt itt 1314.4-re esik a bekötés Mikuny kezdőponti lírafejénél. Áteresz (1314.3) segítségével vízfolyást metszünk - a jobb hasonló műtárgyának a szelvényértéke, a telephely túlsó szélén 1313.750, már az ottani bejárati kitérő (1313.7) mögött. A mozdonyfordító delta nyugati csúcsa egészen a vágányunk mellé ér ki (1313.640). A jobb sínpár mentén, az ott elhelyezett bejárati jelző (1313.550) környezetében végpont felé nézve, a telephely murvás útjának átszelésében működő, fénysorompós útátjáró (1313.580) található, illetőleg a bejárat előtt, a telephelyre vezető járda metszésében nem biztosított gyalogosátjáró (1313.050). A bejárat környékén, jobbra földszintes faházak alkotják a lakóövezet első építményeit, majd a vasúttól százméternyire, ugyancsak jobbra, a tartályok alatti részen henger alakú, vakolt téglafalú, a tartályoknál sokszögletű, faburkolatú vízház magasodik, újabb százméternyire szilikáttégla falú, négyszintes lakóházak csoportosulnak. A lírafejnél (1313.9) csonka indul jobb kéz felől, üzemi kocsikat tárolnak rajta, néhány sínpár egyállásos színt tartalmazó, betonkerítéses, vasúti telepre ível. Ismét a bal vágányra fókuszálva, kezdőpont felé nézve, baloldalt, a vontatási telephely egyik, "1947" feliratot viselő szín-épülete, illetve a kazánház mögött, már a kerítésen kívül, lakóháznak kinéző épületkék alkotnak csoportot. Negyvenes-ötvenes sebességre gyorsítunk, vonali fékpróbát tartunk és újból vontat a TEP70-esünk, kiérünk a hézagnélküli (folyamatosan hegesztett), betonaljas (a jelző-aljak festése sárga), itt már ZsBR-65S leerősítésű jobb vágányunk mellé (1312.0 a jobb szerint), előtte átereszen (1312.230 a jobb szerint) és magas töltés aljában létesített átereszen (1312.050 a jobb szerint) gurulunk.

Változatlanul illesztéses, faaljas a szelvényszámozás szerinti bal felépítménye. A hektométerkarók keskeny, hasáb alakú betonoszlopkák, alul-felül, sőt még oldalt is feketére festve, sokszögletű, csillag nélküli talapzattal. A térközjelzők a régebbi fajtájúak. Egyelőre 80 km/h préselhető ki a mozdonyból az enyhe emelkedőben. Mellettünk a jobbon tartályvonat húz el, 2TE10m-mel az élén. Magas töltésre jutunk, a rézsűt - a vonalon, és főként az ideeső szakaszon meglehetős következetességgel alkalmazott módon - homokréteggel erősítették, a töltés aljában átereszt (1310.8) nyitottak, a Sezsamka folyócska mellékága miatt. A balra látható épületcsoport az egykori Szeljhoz Sezsam állományába tartozott, vele egymagasságban kapott helyet az 1311. km szolgálati célú megállóhely szilikáttégla falú, apró tartózkodója (1310.4), valamint a "mozdony megállásának helye" jelzés. Ismét mélyedést keresztezünk magas töltés segítségével, az aljában lévő áteresz (1308.850) gabionhálós megoldással biztosított nyílását követően, a bal oldalon a medret 90 fokos ívben vezették, kibetonozták, oldalt gabionhálós-termésköves megoldással erősítették. Vasbeton felüljárón (1308.580) keresztezi a vonalat a ma este még felkeresendő, Vicsegda-parti Ajkino településtől északnak tartó R28-as út, azután KTSzM-et (1307.190) és homokréteggel erősített töltés aljában épített átereszt (1306.890) hagyunk magunk mögött. A szomszédos sínpáron magányos alak sétál, zárt öltözékben, a méhészek által használatos, hálós kalaphoz hasonló szerelésben: alaposan felkészült a szúnyoginvázió ellen, pedig errefelé istenesebb a helyzet, mint a tundrán. (Másoknak, mint majd megtudjuk, ellentétes a véleménye, de ilyesmin igazán nem érdemes összeveszni.) Vágányunk felépítménye 800 méteres jellegű hézagnélkülire vált, betonaljakon, KB sínleerősítésekkel (1306.3), ezzel együtt 130 méter körüli tszf. magasságon elfogy a kaptató, százra gyorsulunk. Ugyanitt veszi kezdetét Sezsam ex-állomás (1306.3-1305.1), ahol balról egy (ex 1.), jobbról két (ex 4. és 5.) átmenőt távolítottak el, a végponti váltókörzet helyének közelében az ex 1. átmenőből vasúti kapcsolat ívelt és haladt tovább Ajkino község téglagyárába (a 14 kilométer hosszú, a téglagyár ellenére közcélúnak számított vaspálya maradványait még látjuk ma este a buszról). A szilikáttégla falú, egyszintes felvételi épület kezdőponti oldalán a pályások által használt, ugyanilyen szerkezetű, ex forgalmi épületet találjuk (típusterve a következő Vjozgyino kisállomás ex forgalmi épületének felel meg), környezetükben a felbontott 1. nyomvonala mentén egy kocsi hosszú, betonelemes, funkcótlanul maradt oldalperon húzódik. Pár faház csoportosul a bal oldalon. Sezsamot éppenhogy elhagyva 60 km/h-ig fékezünk, magas töltés aljában nyitott, ideiglenes lassújeles áteresz (1303.5) miatt - kialakítása az előzőhöz hasonló, beleértve a gabionozott "könyök-medret". Százig gyorsítunk - ennél a tempónál kissé már érzékelhető a vágányunk "összetehervonatozott" mivolta -, a nyílásánál kővel kirakott, de gabionháló nélküli átereszen (1302.880) haladunk, majd homokréteggel megerősített, magas töltés aljában áteresz (1301.920) következik, szintén kővel körberakott nyílással. Hullámlemezből készült pft. anyagraktár és "mozdony megállásának helye" tábla (1299.6) jelöli ki 1300. km szolgálati célú megállót, magas töltés aljában épített áteresz (1299.280) közelében. A régi ágyazati anyagból feltöltött padka elegendően szélesre adódott, ezáltal a szabványárkot a vonalában ásták ki.

Magas töltés aljában lévő átereszen (1297.080) túl, úgy-ahogy kialakul a 120 km/h, azonban Vjozgyino végponti bejárata (1293.750; helytelenből törpe) előtt kifuttatásból százra adjuk le. Átereszt (1293.620) útbaejtve érjük el a betonaljas kitérőkkel fektetett váltókörzetet (1293.350/1293.250), a nyíltvonalinak megfelelő felépítményű átmenő fővágányoktól (2., 3.) balra és jobbra egy-egy faaljas átmenő (1., 4. - előbbi homokos zúzalék ágyazatú) ágazik, a negyediken előzött tehervonat tartózkodik. Ritkábban használt, faaljas, a kezdőponti váltókörzet közelében bakban végződő csonka indul a negyedikből. Rövid, betonelemes peron ékelődik az 1. és 2. közé. A felvételi épület (1292.7) nyeregtetős, egyszintes, szilikáttégla falú, a kezdőponti oldalánál hasonló jellegű, anyagraktárként használatos, eredetileg forgalmi célokat szolgált épülettel, amelynek a falában, vörös színű téglából "1994" feliratot raktak ki. (Vjozgyino a Pecsorai Vasút építésekor jött létre mint munkatábor, a felszámolását követően a régi foglyok egy része ittmaradt erdőgazdasági alkalmazotti státuszban - hasonló folyamat játszódott le még sok-sok környékbeli lágerben. 1976-ban a kistelepülést átnevezték Ilja-Sorra, ugyanis az igazi Vjozgyino egy természetes módon alakult, létező falu - hat kilométerrel délebbre, a Vicsegda partján -, az állomás elnevezését azonban nem bántották. Két kisvasút épült a közelben, faszállítási céllal, napjainkra az egyiket teljesen, a másikat nagyobbrészt megszüntették.) A betonaljas kezdőponti váltókörzetben (1292.2/1292.150) az átmenő fővágányokat csupán egy kitérőpárral kapcsolták. Az áteresz (1291.910) mellett telepített bejáraton (1291.930) kívül, azaz nyíltvonali jelleggel, fénysorompós, gumiburkolatú útátjáró (1291.710) működik, alsóbbrendű aszfaltút metszésében. Az állomásközben a bal illesztéses, faaljas, a jobb frissen felépítménycserélt, hézagnélküli, betonaljas, ZsBR-65S leerősítésű (a régi ágyazattal a padkát szélesítették). Százzal folytatjuk. Magas töltés aljában tölcséres szájú áteresz (1290.270), KTSzM (1288.910), töltés aljában áteresz (1288.150) következik, azután 1287. km szolgálati célú megállóhely (1286.6), baloldalt fából készült, szürke-fehérre festett anyagraktárral, szemközt két továbbival és "mozdony megállásának helye" jelzéssel. A jobb oldali, ugyancsak faépítésű raktárak egyikére nagy, fehér betűkkel "Békét a világnak!" szöveget írtak. Úgy tűnik, errefelé senki sem akad, aki a feliratot készítőnek szólt volna, hogy a a léckerítésekre és hasonló helyekre felfestett, semmitmondó szovjet szlogenek kimentek a divatból, és az erdőben kószáló állatok manapság egy intimbetét-reklámnak jobban örülnének. Utaskísérőink mostanra kiszúrják, hogy a szokásosnál figyelmesebben szemlélem a kocsit és a rajta kívül eső világot, gyorsan meg is kérnek, hogy ha lehet, töltsem ki a szolgáltatás minőségével kapcsolatos visszajelzés űrlapját. (Jóval egyszerűbb, mint például a Rosszijáé, a vonatszámon, kocsiszámon, helyen és a viszonylat igénybevett szakaszán kívül mindössze szöveges értékelést vár az általános benyomásokról, a személyzet munkájáról. A név opcionális, persze a helyfoglalás alapján úgyis ismert.) A továbbiakban magas töltés aljában áteresz (1286.350), áteresz (1285.430), töltés aljában áteresz (1283.4), magas töltés aljában áteresz (1282.050) a sorrend, a harmadiknál százról valamelyest lassulunk, az enyhe emelkedőt megérezve.

1282.0-tól a kilométerkarók talapzata csillagos, a hektométerkarók fából készültek, négyszögletesre munkálva alul-felül és fehérre festve, talapzatukként pedig zúzalékkal feltöltött, fehérre festett, közúti gumiabroncsokat vetettek be, a totális újrafelhasználás jegyében. Gam ex-mikrotelepülésnél már az 1968-as állapotokat rögzítő topotérkép sem mutat állomást, azonban az alépítmény szélessége alapján baloldalt sejthető egy átmenő (kb. 1280.0-1279.0), talán a vonal építésekor volt rá szükség. Néhány épületalap-maradvány látszik bal kéz felől, valamint földút végén, járólap méretű betonlemezekkel burkolt autóforduló. Jelenleg 1280. km szolgálati megállóként jegyzik a helyet, de sem anyagraktár, sem tábla, sem (szükség)peron nem jutott ide. Kereszezzük a Sarki Fény gázvezetéket (1278.450) - itt kerül át a vasút irányunk szerinti jobbjára -, hektométerkaróként a faoszlopkák helyébe ferdén csapott tetejű betonhasábok lépnek, talapzat nélkül. Szakaszos sebességszabályozó fékezésekkel 100 km/h alatti tempót tartunk a kilakuló lejtőn. Áteresz (1276.530) után pft. anyagraktár (1276.0) árválkodik a vonal balján, peron és tábla nélkül, a szolgálati menetrendek egyik változata sem emlékezik meg róla. Nemrég szórványos aljcsere történt a bal vágányban. Töltés aljában létesített áteresztől (1275.190) visszatérnek az autógumi talapzatú, fából készített hektométerkarók, továbbá szórványosan előfordulnak a zömök-fajta betonoszlopkák, csillagos talapzattal. Magas töltés aljában létesített áteresz (1274.180), a vasút felett átívelő, két oszlopsornyi villamos távvezeték (1273.6) és további áteresz (1273.1) előzi meg 1273. km szolgálati célú megálló téglából épült anyagraktárját és a mellette kitűzött "mozdony megállásának helye" jelzést (1272.130). Korábban a raktár környezetében Zsesart ex állomás kezdőponti váltókörzetének kitérői feküdtek, ahonnan balra ívelt a Vicsegda-parti Zsesart település kikötőjét, iparterületeit megcélzó, hat kilométer hosszú szárnyvonal. Később a vasúti kapcsolatot átkötötték a szomszédos Mezsoghoz, amivel Zsesart létjogosultsága megszűnt. A Csernokurka-patak kisnyílású hídját (1270.230, magas töltés aljában) megelőzően (1271.0) a jobb frissen felépítménycserélt szakasza végetér, a sínpár innen kezdőpont felé illesztéses, faaljas, féligszétválasztott sínszeges leerősítésű. Talán a Vicsegda közelségének köszönhetően, sok a lombos az erdőben.
Mezsog állomást (végponti bejárat: 1269.5, helytelenből törpe) negyvenre fékezve közelítjük meg, balról a Zsesart ex-állomásról átkötött, használatban lévő, homokágyazatú, faaljas vágány érkezik és a faaljas, betonaljas kitérőket egyaránt tartalmazó váltókörzetbe (1269.350, az átmenő fővágányokat egy kitérőpárral kapcsolták) torkollik, a vegyesen faaljas, illetve betonaljas, KB-s első átmenő megfejeléseként. Az első és a jobb átmenő fővágány (2.) közé egy második vágánykapcsolást iktattak be (1269.0). Jobbról, fateleptől faaljas, használatban lévő sínpár csatlakozik a líra oldalához, a váltókörzet közelében. (A fatelep másik végéhez, szokás szerint kisvasút illeszkedik, ám esetében a jelen idő helytálló, az erdőgazdaság itteni tulajdonosa ugyanis még nem mondott le róla.) A váltókörzettől hézagnélküli, betonaljas, KB-s felépítményű átmenő fővágányoktól (bal: 3.) jobbra húzódik a faaljas 4., 5. és 6. Az Északi Vasút-stílusjegyektől nem mentes felvételi épület (1268.8) szilikáttégla falú, hullámpala nyeregtetős, két egyszintes szárnnyal, középen kétszintessel. Az 1. és 2. SK+15 magasságú, betonszegélyű, betonozott (soványbetonból készült, már málló, lassanként zúzalékszerűvé alakuló) peront fog közre, azonban a vonatunkról leszálló, néhány utas kénytelen beérni a zúzottkővel, tekintve, hogy a harmadikon maradunk. Az érkezőben -3-as eredményünk kettő helyett ötperces tartózkodással jár. A felvételi épület kezdőponti oldalától az 1-ből faaljas, néhány pőrekocsival foglalt csonka ágazik, homlokrakodós bakja a kezdőponti váltókörzet közelében található, tőle beljebb, korábban feküdt még egy sínpár, azonban felbontották. Az első átmenő kezdőponti szakaszát üres faszállító kocsik foglalják. A betonaljas kitérőket tartalmazó váltókörzetben (1267.970/1267.830; bejárat 1267.820) a bal átmenő fővágány illesztéses, faaljas, majd a nyíltvonalon mindkét sínpár 800 méteres jellegű hézagnélküli, betonaljas (a jelző-aljak sárgák), KB-s. 50-60 km/h-ig gyorsítunk, kifuttatunk, negyvenre fékezünk, a szelvényszámozás szerinti bal a téglaépítésű pft. anyagraktárral ellátott 1266. km őrhely megállónál (1266.0) terelőcsonkával csatlakozik (1265.8) a jobbhoz, közvetlenül a kitérő mellé, a bal oldalra egy kocsi hosszúságú, betonelemes peront (végponti peronvég: 1265.820) húztak. A kiágazást határoló, fénysorompós, betonelemes burkolatú útátjárón (1265.780; a partmenti falvakat összekapcsoló aszfaltút metszésében) túlra (1265.740) került a kezdőpont felőli fedezőjelző. A Vicsegda 616 méter hosszú hídjának (1265.520-1264.9) az irányunk szerint utolsó nyílására 25 km/h ideiglenes lassút tűztek ki. A műtárgy aszimmetrikus - oka ugyanaz, mint a társainál -, bár például a kotlaszi Dvina-hídhoz képest rendezettebb képet nyújt. Az első nyílásban felsőpályás, gerinclemezes a felszerkezet, a következő három, hosszú nyílásban alsópályás, sokszögövű követi, illetve két rövidebb nyílásnyi - és az előzőeknél kevésbé robusztus - alsópályás, trapézövű, végül három nyílásnyi felsőpályás, gerinclemezes acélszerkezettel jut ki a nyugati partra az illesztéses, a támaszoknál 12,5 méteres, közöttük 25 méteres sínekkel ellátott vágány. (Az első és utolsó, rövid (ártéri) nyílás az ellenfal és a parton épített támasz közötti távolság áthidalására szolgál.) A folyó tengerszint feletti magassága a hídnál 62 méter, a töltéskoronáé a magasabb keleti partnak megfelelően, közel 80 méter. Mindkét partra burkolatlan út fut ki baloldalt, Mezsog felől a településeket összekötő aszfaltúthoz, illetve a Mezsogtól a vasúttal párhuzamos aszfaltúthoz kapcsolódik, míg a nyugati parton a töltés aljában folytatja. Komp működik a közúti eszközök részére, a víziakadály leküzdése céljából.

A kezdőponti hídfőtől 800 méteres jellegű hézagnélküli, betonaljas felépítményen folytatjuk a magas töltés tetején, a mozdony vontatni kezd. Egy-egy holtág látszik a fák között, a Vicsegda füves-bokros-facsoportos öntésterületén. R50 sínrendszerű terelőcsonkával, betonaljas kitérőpárral (kezdőpont felőli fedezőjelző: 1263.780) balra ágazik (1263.820) a hézagnélküli, betonaljas, KB-s, szelvényszámozás szerinti jobb vágányunk - a bal hasonló felépítményi szerkezetű. (Ha egyszer szükség lesz második Vicsegda-híd építésére, nyomvonalkorrekcióval jár majd az új műtárgy beiktatása, hiszen a jelenlegi helyzet szerint előtte illetve utána voltaképp vágánytengelyugrás történik.) Az automatikus vonatközeledésjelző érzékelőjét a kitérő mellé telepítették. A kiágazás 1264. km őrhelyként avagy Protoka megállóként ismeretes. Átereszhez (1261.550) érve 100 km/h-ra húzzuk fel, a komptól vezető, aránylag széles, homokos út kissé eltávolodik, balra-előre feltűnnek Madmasz község házai, belépünk Madmasz állomásra (bejáratok: 1260.530 és 1258.150), az út mentén, a község nevét jelző tábla mellett kékre festett, pravoszláv kereszt (1260.0) tűnik fel. Majdnem ugyanitt fektették az átmenő fővágányokat kapcsoló, betonaljas kitérőpárt (1259.980), mögötte pedig, murvás út fénysorompós, gumiburkolatú átjárójával (1259.850) határolva, a lírakitérőket. A hézagnélküli, betonaljas, KB-s átmenő fővágányoktól (3., 4.) jobbra ágazik a faaljas 1. és 2., a másodikon bitumenszállító kocsikat tárolnak, az első betonelemes oldalperont kapott a vörös téglafalú, egyszintes, középen formabontó, íves-oszlopos homlokzatrészű felvételi épület (1259.3) környezetében. A felvételi végponti oldalán helyezkedik el az egyszintes forgalmi épület. Balra, a faaljas ötödik átmenővel párhuzamosan, a végponti váltókörzettől faaljas, a kezdőponti váltókörzetbe kötött, rakmintával ellátott csonka indul. Külső oldalánál a tartályok alatti részen henger alakú, téglafalú, a tartályoknál horganyzott lemezburkolatú vízházat találunk, lejjebb bakdarus fatelep húzódik - az erdő felől kapcsolódott hozzá egy azóta megszüntetett, keskenynyomközű gazdasági vasút. Faárut készleteztek a csonka mentén. A kezdőponti váltókörzetnél (1258.520, az átmenő fővágányokat egy betonaljas kitérőpárral kapcsolták) a csonkából sínpár ágazik, két ágra bontakozik, az egyik színben, a másik homlokrakodónál ér véget, egyiket sem használják rendszeresen. A jobbon többnyire korporatív festésű kocsikból álló, TEP70-eses, Adler-Pecsora idényvonat (448Ja) fékez - kettőperces tartózkodása van Madmaszon menetrend szerint. A nyíltvonalon a vágányunk illesztéses, faaljas, a jobb 800 méteres jellegű hézagnélküli, betonaljas, KB-s - errefelé is a régebbifajta térközjelzők használatosak -, 80 km/h-val vágunk neki a Vicsegda öntésterületét lezáró kaptatónak. Átereszt (1256.960) követően, 1256. km szolgálati célú megállóhelyen, balra vakolatlan tégla anyagraktárt (1255.5) telepítettek, fehérre festve, kék tetővel, "mozdony megállásának helye" tábla nélkül. Gázvezetéket keresztezünk (1253.8), és ahogy túlvagyunk az első emelkedőn, amely megtörik a Pilisz völgyéhez közeledve, százra gyorsítunk. Szolgálati megállóként nem jelölt anyagraktártól (1253.0, balra) a bal vágány szintén 800 méteres jellegű hézagnélküli, betonaljas, KB-s. Kétnyílású, felsőpályás beton gerendahíddal (közepe: 1252.9) metsszük a Pilisz folyócskát, bal ívet veszünk, a völgytől rézsút távolodva emelkedőt kezdünk, fokozatosan 50-60 km/h-ig lassulunk. Áteresz (1251.720), jobb ívben, magas töltés aljában áteresz (1251.340), és a következő magas töltés aljában újabb áteresz (1250.290) a műtárgyak sorrendje. Az erdőben fenyő és nyír nő vegyesen. Jókora mennyiségű távíróvezetéket függesztettek a vasút mentén, baloldalt sorakozó faoszlopokra, az egyik oszlopközben megtermett fenyő dőlt rá az évek óta funkciótlan vezetékekre.

Az 1249. km szolgálati célú megállóvá leegyszerűsített Pilesz ex-állomáson (1248.6-1247.4) felbontották a faaljas, eredeti 1. és 4. átmenőket (váltókörzetestül), a balra található, egyszintes, szilikáttégla falú felvételi épület (1248.0) mellé "mozdony megállásának helye" tábla került. Az épület szürke szilikáttégláit vörösek díszítik az ablaktokoknál, a "Pilesz" név szintén vörös téglákként adódik ki a falban. Jobbról sajátcélú sínpár csatlakozott az ex kezdőponti váltókörzethez - valószínűleg a megszüntetése pecsételte meg a szolgálati hely karrierjét. Bal ívet veszünk és elhagyjuk a Komi Köztársaság területét, belépünk az arhangelszki közigazgatási területre. A végpont felé helyesen, 2TE10mk-val üres magasoldalfalúak sorjáznak. Immár 110 méteres magasságszinten járunk, és bár Pileszen sikerült némi lendületre szert tenni, 60-70 km/h-ig, a kaptató csupán két áteresszel (1245.850, 1244.950) feljebb, 130 méteren laposodik el, ahol máris 80-90 km/h-ra növekszik a tempónk - a harmadik áteresznél (1241.940) végül kiadódik a százas érték. Két újabb áteresz (1241.180, 1240.050 - utóbbit magas töltés aljában nyitották) előzi meg Siesz állomást (bejáratok: 1240.0 és 1238.260). A váltókörzetek (1239.830/1239.750 és 1238.580, betonaljas kitérőkkel) közül a kezdőpontiban az átmenő fővágányokat (3. és 4., felépítményük hézagnélküli, betonaljas, KB-s) csupán egy kitérőpárral kapcsolták. Balra kettő (1., 2.), jobbra egy (5.) faaljas átmenő ágazik, a másodikon magasoldalfalúakat, pőréket, nyolctengelyes tartálykocsikat tárolnak. Az egyszintes, szilikáttégla falú felvételi épület kezdőponti oldalánál hasonló, de valamivel magasabb forgalmi épület (1239.250, balra) helyezkedik el, falában vörös színű téglával "2003" feliratot raktak ki. 2TE10m mozog a jobb átmenő fővágányon. A kezdőponti bejárat mellett megszüntetett útátjáró (földúton) figyelhető meg. A nyíltvonalon mindkét vágány hézagnélküli, betonaljas, KB-s, a jelző-aljak sárgák. Lejtőt kezdünk, légfékkel sebességcsökkentést hajtunk végre, bevágásba jutunk (1237.1), ahol egészen 30-40 km/h-ig halkítjuk az iramot. Egy-egy patakmélyedést magas töltéssel, és az aljában áteresszel (1236.750, 1236.480) küzdünk le, jobb ív következik, azután a harmadik patakmélyedés, magas töltés aljában létesített áteresszel (1236.080); a "mozdony megállásának helye" táblával (1235.850) és jobboldalt telepített anyagraktárral kijelölt 1236. km szolgálati célú megállóhelyet magunk mögött hagyva vontatni kezd a gép. Magas töltés aljában épített, kisnyílású híddal (1235.550) szeljük át a Vozser-patakot, bal ívben vágunk neki a völgyből kivezető kaptatónak, átereszt (1234.750 - magas töltés aljában), KTSzM-et (1234.730) érintünk, bevágás jön (1234.2-ig), mögötte pedig magas töltés, áteresszel az aljában (1234.1). A bevágásokban errefelé is kiépítették a drenázsrendszereket, 50 méterenként vasbeton aknával. Hatvannal kapaszkodunk vissza a Vozser-híd 100 méter körüli szintjéről. A továbbiakban magas töltés aljában átereszek (1232.8 és 1232.5), töltés aljában áteresz (1232.240) következik sorban - gyorsulunk, ahogy ellaposodik az emelkedő, egyúttal kikeveredünk a Vozser-völgy ívekkel tarkított környezetéből -, töltés aljában áteresz (1231.570), illetve magas töltés aljában áteresz (1230.8) követi, és 1231. km szolgálati célú megállóhely, "mozdony megállásának helye" táblával, valamint fából készült anyagraktárral (1230.350).

Az 1228. km szolgálati célú megállóhelyként jegyzett Tila-Iolj ex-állomáson (1229.2-1228.1) balról kettő (ex 4. és 5.), jobbról egy (ex 1.) átmenőt távolítottak el, a kezdőponti váltókörzet helyénél, balra szolgálati tartózkodó létesült, azonban nem használják, a tető már hiányzik róla. (A közigazgatásilag Urdomához tartozott Tila-Iolj minifalut 2009-re elhagyta az utolsó lakója - a faházak maradványait a vonaltól jobbra látjuk.) 130 méterről egyelőre nem emelkedünk tovább, ennek megfelelően helyreáll a százas sebességünk. Magas töltések aljában áteresz (1226.6) illetve kisnyílású híd (1224.4 - a Siesz folyócska ágán) épült, a "mozdony megállásának helye" táblával és szürke-kékre festett pft. anyagraktárral (1224.2) felszerelt 1225. km szolgálati célú megálló közelében. Töltés aljában nyitott áteresz (1221.870) környezetében elérjük a 140 méteres tszf. magasságot, azzal elindulunk enyhén lefelé a Verhnyaja Pupja folyó völgyéhez - a vizet ugyan nem keresztezzük, de Urdománál megközelítjük. Átereszek (1221.170, 1220.440, 1217.790, 1216.970 - utóbbi három magas töltés aljában) és a Tiva településhez vezető, alsóbbrendű út átszelésében működő, fénysorompós, gumiburkolatú útátjáró (1216.330) érintésével kerülünk Tiva állomásra (bejáratok: 1216.130 és 1214.280 - helytelen felől törpe). A hézagnélküli, betonaljas, KB-s átmenő fővágányokat (2., 3.) mindkét betonaljas váltókörzetben (1215.9/1215.750 és 1214.550/1214.470) csupán egy kitérőpárral kapcsolták, a végpontinál, magas töltés aljában, átereszt (1215.850) nyitottak. A jobbra ágazó, faaljas első átmenőt magasoldalfalú kocsik csoportja foglalja, közöttük egyszintes, szilikáttégla falú, nyeregtetős felvételi épület (1215.2) sejlik át, a közelében apró házak csoportosulnak, bár a lakóövezet súlypontja az útátjárónál található, ugyancsak jobb kéz felől. Baloldalt húzódik a faaljas negyedik átmenő. Helytelenből törpe kijárati jelzőket állítottak. A kezdőponti váltókörzethez jobbról, fateleptől felhagyott vágány nyomvonala ível. A nyíltvonalon a kétvágányú pálya hézagnélküli, betonaljas, KB-s, százzal haladunk változatlanul, átereszek sorozatán (1214.1, 1213.3, 1212.8, 1212.030 - utóbbi három magas töltés aljában épült, az első után jobb, a harmadik után bal ív következik) túljutva azonban már sebességszabályozó fékezések szükségesek a tartásához. Az állomásköz elején zömök betonoszlopkák a hektométerkarók, csillagos - és a kidomborodó csillagnál vörösre festett - talapzattal, az utolsó kilométereken azonban fémcsőből és ráhegesztett fémtáblákból összeállítottakat alkalmaztak, talapzat nélkül. Az egyre erőteljesebb lejtőn nyolcvanra vesszük vissza légfékkel, ami nem más, mint a szakaszos sebességszabályozás egy formája, azért, hogy a vezérnek ne félpercenként kelljen a 395-öshöz nyúlnia. Két áteresszel (1210.830, 1210.680) arrébb kilépünk a PCs-28 jelű mikunyi pályamesteri szakaszról (1210.0) - jókora kék tábla jelzi a "határt" - és belépünk a PCs-27 jelű szoljvicsegodszkira. Párunk, a 34Ja/24Cs igyekszik a szomszédos vágányon, TEP70-essel az élén, a meglepően kevés, körülbelül nyolc kocsi közt több egyedi, "Sziktivkar" színtervű szerepel.
40 km/h-ra fékezünk, elhaladunk a vasúti járművek passzív helymeghatározását szolgáló Palma rendszer, avagy SzAI PSz leolvasóberendezése (1207.680) mellett és meglépjük Urdoma bejáratát (1207.660). Baloldalt faaljas csonka indul (1207.6), homokos zúzottkő ágyazattal, a faaljas és betonaljas kitérőket egyaránt tartalmazó váltókörzetnél (1207.450/1207.2) kapcsolata van a jobb átmenő fővágánnyal, majd a fűbe veszve, felhagyottan halad tovább párhuzamosan. Jobbról, fateleptől egymásután két faaljas sínpár csatlakozik a váltókörzetbe. A bal átmenő fővágány (2.) betonaljas, KB-s, a jobb (3.) illesztéses, faaljas, bal kéz felől négy faaljas átmenő (4.-7.) alakul, a külső (7.) a páros megkerülő szerepét játssza (elsőként, külön ágazik a jobb átmenő fővágányból, azonban nem nagysebességű kitérővel). A hetedik balján, vele párhuzamosan faaljas sínpár nyomvonala fedezhető fel: az aljak egy része a talajban maradt a bontást követően, a végponti váltókörzetnél néhány mezőt a helyén hagytak. Jobbra két rövidebb vágány fejlődik, a külső mellett oldalrakodó és fémhulladék telep húzódik, illetve csonka ágazik belőle egy kisebb pft. telephez. A meglehetősen nagyméretű felvételi épület (1206.5, jobbra) kétszintes, szilikáttégla falú, aszimmetrikusan elhelyezett, magasabb homlokzati egységgel a bejáratnál. -2-vel fékezünk le a betonelemes oldalperonnal ellátott, betonaljas, KB-s első átmenőn, ennek megfelelően 11:58-ig három helyett öt percet tartózkodunk. Idősebbik fülketársnőm elköszön, leszáll, az utascsere vele együtt tíz fő alatti, vegyes. 2TE10u-0409 bal átmenő fővágányon várakozó tehervonatát előzzük. A faaljas és betonaljas kitérőket egyaránt tartalmazó, kezdőponti váltókörzetnél balról, fatelepről faaljas sínpár érkezik, hengeres alakú, téglaépítésű, a tartályoknál sokszögletű, faburkolatú vízháznál csatlakozik a páros megkerülőbe, amelyről egyenesben az urdomai ex vontatási telephelyet - jelenleg tartalék bázist - délről körbeölelő, illesztéses, faaljas, szelvényszámozás szerinti jobb vágányunkra lehet kijutni. Annak a jobbján az állomásról kiszolgált, harmadik fatelep faaljas vasúti kapcsolata fut párhuzamosan, majd a váltókörzetet határoló, betonlemez burkolatú út metszésében működő, gumiburkolatú, fénysorompós útátjárót (a rövidebb bal vágány szerint: 1205.7, az ívkombinációt leíró jobb szerint: 1206.0) követően, kisebb sugarú ívet véve célozza meg a fatelepet. (Ehhez az erdőgazdasági létesítményhez délről viszonylag fiatal, 1955-től fejlesztett kisvasút illeszkedett, hálózathossza az 1980-as évek végére meghaladta a 70 kilométert, a 2000-es évek elején felszámolták.) A vontatási telephely-kerülő jobb mentén, kezdőpont felé nézve, először a telephelyre vezető gyalogút nem biztosított átjárójával (1205.8) és a kezdőponti bejárati jelzővel (1205.770) találkozunk, valamint áteresszel (1205.630) - az első, bal ívben -, a második, jobb ívben további áteresszel (1204.830), és a harmadik, bal ívben még eggyel (1204.150). Murvás út halad a sínpárral párhuzamosan a településtől. A szelvényszámozás szerinti bal vágány mentén kezdőpont felé nézve, a fénysorompós útátjáró mögött, a váltókörzetből útját baloldalt folytató telephelyi kapcsolat távolodik hegyesszögben. A tartalék bázisként használatos területen többnyire L sorozatú gőzmozdonyokat tárolnak, bár egy 2TE10v is feltűnik, szerkezetileg ép vízdarutól nem messze. A 800 méteres jellegű hézagnélküli, betonaljas, KB-s bal vágányunk átereszt (1205.4) ejt útba, végül a telephely hátában, balról mellénk ér az illesztéses, faaljas jobb (1203.850). Átereszt (1203.750) és KTSzM-et (1203.590) hagyunk magunk mögött.

Urdomától Szoljvicsegodszkig a Vicsegda lapos völgyének folyásirány szerinti bal oldalán jut előre a vonal, kiterjedt mocsárvidék kellős közepén, ahol szerencsére szinte folyamatosan rendelkezésre áll egy keskeny, stabilabb talajú, pár méterrel magasabban fekvő sáv. E sávban hosszú egyenes szakaszokat képezhettek a vasútépítők, rövid, nagysugarú ívekkel, lényegében vízszintes vonalvezetéssel, ennek megfelelően a bő százkilométernyi táv alkalmas a személyszállító vonatok 120 km/h sebességű közlekedtetésére - persze a megfelelő, hézagnélküli felépítményi szerkezet birtokában. A hektométerkarók korong alakú talapzatát a padkára fektetett, a külső oldalon faalj-darabbal alátámasztott faalj-darabra erősítették. A településtől a szelvényszámozás szerinti jobb vágányt követő, viszonylag széles, murvás út irányunk szerint balra távolodik (1202.8), azonban áteresztől (1202.650) szűk egykilométernyire (1201.8) visszatér mellénk. 2TE10m-mel az élükön magasoldalfalúak húznak el a jobbon. Lassacskán 100 km/h-ig növeljük a tempót. 1200. km szolgálati célú megállóhelynél (1199.250) szegecselt, gerinclemezes hídelemet helyeztek a pálya mellé, balra; előtte (1199.7) a murvás út végleg eltávolodott a vonaltól. Átereszt (1198.880) követően a nagyobbrészt kopasz, itt-ott alacsony fákkal és a közöttük helyenként felmeredő, elszáradt törzsekkel tarkított Vandisi-mocsár egészen a közelünkbe kerül (1197.0-1196.0, illetve foltokban lejjebb is). A megállóvá egyszerűsített, Szlobodcsikovo ex-állomáson (1193.350-1192.150) jobbról egy átmenőt (egykori 1.), balról egy átmenőt (egykori 4.) és a külső oldalán rövid, eredetileg a végponti váltókörzetbe kötött csonkát távolítottak el, a vágánykapcsolásokkal együtt. A kezdőponti váltókörzet helyét áteresz (1192.080) fejeli meg. Átereszig (1190.770) egybefüggően, alatta a soronkövetkező átereszig (1185.960) foltokban, balról ismét mellettünk a Vandisi-mocsár, jobbra viszont, egy-három kilométer távolságban a vaspályától, kibontakozik a Vicsegda folyó mentén egészen a Verhnyaja Lupja torkolatáig húzódó, mintegy 15x6 kilométernyi területet beborító Szvetyik-mocsár. 120 km/h-ra gyorsítunk a 80-85 méteres magasságszintű síkságon. 1186. km szolgálati célú megállóban (1185.4) pályás anyagraktárt és "mozdony megállásának helye" jelzést telepítettek. Gázvezeték és kőolajvezeték (a "Sarki Fény", mellette az északi kőolaj-gerinccel) keresztezi a földbe ágyazva a vonalat (1184.9), áteresz (1182.120) jön, távolodni kezd egymástól a két vágányunk (1180.4), azzal felhaladunk a Verhnyaja Lupja folyócska négynyílású, felsőpályás hídjára (1180.020-1179.940). Az egymástól húszméternyire lévő műtárgyak első és negyedik nyílásában vasbeton gerenda-, a hosszabb másodikban és harmadikban gerinclemezes acél felszerkezetet alkalmaztak. A másik parton "mozdony megállásának helye" táblát találunk, baloldalt anyagraktárral (1179.8), a meghirdetett, ám ugyanúgy peronmentes 1180. km megállóban. Néhány faház csoportosul az anyagraktár szomszédságában. Jobb ívben érnek egymás mellé a vágányok, átereszt (1178.470) hagyunk magunk mögött, és százhússzal meghaladjuk Szvetyik bejáratát (1178.370). A betonaljas váltókörzettől (1178.150/1178.050) a jobb átmenő fővágány (3.) frissen (konkrétan a múlt hét óta!) felépítménycserélt, betonaljas, még vendégsínes, ARSz-4 (önzáró) leerősítésű, a bal átmenő fővágány (2.) hézagnélküli, betonaljas, KB-s (a jelző-aljak vörösek). Jobbra a faaljas, homokágyazatú első átmenő ágazik, aszfaltozott, alacsony, rövid oldalperonnal, valamint faaljas, rövid csonka, balra pedig a faaljas negyedik átmenő. A felvételi épület (1177.6, jobbra) egyszintes, szilikáttégla falú, szürke hullámpala tetővel. TEP70-eses, helyinek kinéző (azonban feltételezhetően szerződéses, mert a 6608-as Kotlasz-Urdoma járathoz késő, a 6610-eshez korán van) formáció jön mozgásba éppen a harmadikon. Az áteresz (1176.920) felett kialakított, betonaljas kitérőkkel fektetett, kezdőponti váltókörzetben (1176.950/1176.780; bejárat: 1176.510) az átmenő fővágányokat egy kitérőpárral kapcsolták.

A nyíltvonalon mind a bal, mind a jobb pályaszerkezete az állomási átmenő fővágányokénak megfelelő. A felépítménycsere miatt ugyan eltávolították a hektométerkarókat, de ideigleneseket telepítettek, fából készítve, feketére festett, rájuk erősített fatáblácskával a hektométerérték feltüntetése céljából. A jobb felújítási munkái egyelőre átereszig (1175.6) tartanak, a továbbiakban illesztéses, faaljas, míg a bal változatlanul hézagnélküli, betonaljas, KB-s, azonban átmenetet képez a 800 méteres és a folyamatosan hegesztett megoldás között: csupán a térközjelzőknél iktattak be 12,5 méteres mezőket, a szigetelt illesztés két oldalán. A további sorrend áteresz (1174.240), "mozdony megállásának helye" tábla anyagraktárral (1173.5) - 1174. km szolgálati célú megálló -, átereszek (1173.320 és 1173.280), KTSzM (1172.5), átereszek (1171.530, 1170.230, 1169.170), 1169. km szolgálati célú megálló, csupán "mozdony megállásának helye" jelzéssel (1168.2), átereszek (1168.170, 1166.750), nagyfeszültségű távvezeték a vasút felett (1166.0). Az erdőben a nyír nagyon visszaszorult, szinte csak fenyőt láthatunk. A Verhnyaja Lupja hídjához képest tízméternyit emelkedtünk, de a jócskán kifuttatott szintkülönbséget sebességcsökkenés nélkül bírja a mozdony, tartjuk tehát a százhuszat. A könnyűszerkezetes, fémépítésű anyagraktárral és "mozdony megállásának helye" jelzéssel (1164.3) ellátott 1165. km szolgálati megállót átereszek (1165.250, 1163.850) fogják közre. A vasúttól jobbra, tehát a Vicsegda felőli oldalon most a Szvetyik-mocsárhoz hasonló kiterjedésű Kiver-mocsár, balra pedig a Pahir-mocsár működik szúnyogkeltetőként - a közöttük lévő, egy-két kilométer szélességű sávot foglalja el a vasút, illetve a gáz- és olajvezetékek. A 27 kilométernyi, zavartalan százhuszas iramot lezárva fékezésbe fogunk, átereszen (1161.970) túljutva 40 km/h-ra vesszük le. Csokur mikrotelepülésnél egy-egy kisebb tavat látunk a vasút mellett, jobbra és balra, a bal oldali áteresz (1161.140) környezetében egészen a töltés mellé ér, ahol gabionhálós megoldással létesítettek alépítményvédelmet. 1162. km szolgálati célú megállót "mozdony megállásának helye" tábla jelzi (1161.0). Új térközjelzők állnak innentől kezdőpont felé. A szomszédos vágányon néhány sínszállító törpedaru tartózkodik a felépítménycsere folytatásához készülve, ideiglenesen beiktatott, faaljas, vissznyereményezett anyagból készült kitérőpároknál (1160.730 és 1160.6). A felállított főjelzők (kezdőponti: 1160.280) szintén ideiglenesek. Az egyenesben 40 km/h, kitérőben 25 km/h lassújeles kitérőpárokat áteresz (1160.680) két oldalán fektették, az eredeti folyópálya vágánymezőit a töltés oldalában helyezték el. A kezdőpont felé esőnél leljük meg Csokur ex-állomás végponti váltókörzetének a helyét (az 1. és 4. átmenőket és a kezdőponti váltókörzet kitérőit ugyancsak eltávolították, a faaljak egy része azonban a talajban maradt). A sebességkorlátozás szakaszáról kilépve százig gyorsítunk, átereszt (1157.750), a vonalat keresztező, villamos távvezetéket (1157.650) és további átereszt (1155.9) elhagyva azonban 40 km/h-ra fékezünk: ideiglenes lassút tűztek ki mindkét vágányra (1154.0-tól), munkaterület miatt. A jobbon, 2TE10v-vel az élén geotextíliát és 800 méteres síneket szállító vonat várakozik. Baloldalt, a padka mentén szervízutat alakítottak ki. 40-50 km/h-t tartunk a munkaterületen; sínszállító kocsik újabb csoportja mögött már hevedereket lazítanak, és a szervízúton spanyol armadányi földmunkagép sorakozott fel. 2TE10mk vontatta üzemi kocsiktól kezdőpont felé (1152.1-től) betonaljas, ARSz-4 leerősítésű a vágány, a végleges sínekkel, beszabályozva. A régi ágyazattal a padkát szélesítették. A geotextília tekercsek kartonpapír hordozóit a töltés aljában gyűjtötték kötegekbe. Mozdonyunk vontatni kezd, és átereszeket (1150.960, 1148.970 - frissen felújítva -, 1147.580, 1146.080) sorravéve, fokozatosan elérjük a 120 km/h-t. Eközben utaskísérőink megejtik a többedik átöltözési show-műsort - a magukra valamit is adó távolságik többségének házirendjéhez igazodva -, ezúttal a teaszervírozáshoz passzoló, rövid fehér köpennyel egészítik ki a normál-napközbeni szerelésüket.

Kiver (bejáratok: 1145.980 és 1144.350) végponti váltókörzete betonaljas (1145.850), a kezdőpontiban (1144.6/1144.520) azonban faaljas és betonaljas kitérők egyaránt fekszenek, az átmenő fővágányokat mindkettőben csupán egy kitérőpárral kapcsolták. A bal átmenő fővágány (3.) hézagnélküli, betonaljas, KB-s (mint a folyópályában), a jobb (4.) a múlt hét óta felépítménycserélt, betonaljas, ARSz-4 sínleerősítésű. Jobbra két faaljas átmenő (1. és 2.) fejlődik - a másodikon a 376Ja számú, Moszkva-Vorkuta távolsági személy várja, hogy a pályaépítés miatt egyvágányúvá szűkült állomásköz felszabaduljon -, a felvételi épülettől (1145.4) végpont felé, százméternyire az első átmenőtől, a tartályok alatti részen hengeres, téglaépítésű, a tartályoknál faburkolatú, sokszögletű vízház található. A balra ágazó, faaljas, homokágyazatú ötödik átmenőt - stílszerűen - homokszállító vonat foglalja, a tőle balra eső, egykori hatodik, ugyancsak faaljas átmenőt kiágyazták, kezdőponti szakaszát a felvételi épületig felbontották, a múlt heti állapothoz képest azonban visszaépítették a végponti bekötését, így az akkori, néhány üzemi kocsi mellé felsorakozhattak a PMSz-114 pályás gépállomás lakókonténereit hordozó pőrék, két, üzemivé átminősített személykocsival (az egyikre jókora parabolaantennát szereltek) kiegészítve. Az ötödik kezdőponti szakasza mentén dombokat alkot a kiemelt és padkaszélesítésre még fel nem használt ágyazati anyag, illetve a geotextíliák hordozó papírtekercsei. Villamosfékkel nyolcvanra visszavéve haladunk a kezdőponti váltókörzeten. A nyíltvonalon a bal hézagnélküli, KB-s, a jobb frissen felépítménycserélt, hézagnélküli, betonaljas, ARSz-4 leerősítésű, a második aláverésen még nem esett át. A geotextília széle itt-ott kikandikál az ágyazati anyagból. Kétkilométernyi szakaszt követően a második aláverés is megvolt - az állomásközt átadták a forgalomnak, bár a még teljesen el nem készült szakaszon ideiglenes lassúval. Homokréteggel erősítették meg a töltést a bal sínpár felőli rézsűn. Letudva a vágányzárat és pályaépítést, szászhuszas sebességgel folytatjuk a menetet; mellettünk, a vadonatúj jobbon, 2TE10mk-val vegyes összeállítású elegy halad végpont felé, sok gázcső-szállító magasoldalfalúval. Áteresz (1142.170) és magas töltés aljában, patak vizének átvezetése céljából épített, kisnyílású híd (1140.3) után, a pálya balján szegecselt, felsőpályás hídszerkezetet helyeztek el. Valószínűleg a Nyizsnyjaja Lupja folyócskán átívelő, háromnyílású műtárgy (közepe: 1139.4) előző felszerkezetének a részét képezte. A jelenlegi állapot szerint, a középső nyílásban felsőpályás, gerinclemezes acél-, az elsőben és a harmadikban vasbeton gerenda felszerkezet található, a pályaszerkezet illesztéses, emiatt 12,5 méteres mezőket alkalmaztak a hídfőknél. A kezdőponti hídfőhöz "mozdony megállásának helye" jelzést tűztek ki, bár szolgálati megállóként a hídfőt nem jegyzik. Drenázsrendszer aknafedeleit látjuk ötvenméterenként a lapos völgyből kivezető, enyhe emelkedőben, a jobb vágány a műtárgytól 1137.6-ig ideiglenes lassújeles, a felépítménycsere utómunkákatai miatt. A Rada-mocsár fut ki a vasút baljára. Utaskísérőnk, az átöltözési show részeként, most leveti a teaosztó, rövid fehér köpenyt, hosszú kéket ölt magára és motoros fókával nekiáll felmosni a folyosón (ott nincs szőnyeg, csak a hálófülkékben).

Vilegy bejárati jelzőjénél (1133.080), jobbról elbontott vágány nyomvonala ível (1133.050; a katonai topotérkép szerint a Vicsegda partjáig vezették az állomástól) és párhuzamosan fut tovább a váltókörzetig (1132.8), amelybe balról mozdonykörüljáró csonka torkollik. (A váltókörzetben két betonaljas kitérőpárral kapcsolták az átmenő fővágányokat, míg a lírakitérők faaljasak.) A jobb átmenő fővágány (3.) illesztéses, faaljas, a bal (2.) hézagnélküli, betonaljas, KB-s, tőlük jobbra húzódik a betonaljas, KB-s első, aszfaltozott, SK-10 "mélységű" oldalperonnal. Az elsőtől jobbra, a végponti váltókörzethez közelebb fatelep működik, vasúti kiszolgálással: a váltókörzetből ágazik hozzá egy oldalrakodós és egy homlokrakodós sínpárra szétbontakozó kapcsolat. A fateleptől kezdőpont felé kapott helyet az egyszintes, vörös nyeregtetős, halványzöldre festett, vakolt téglafalú felvételi épület (1132.130). Bal kéz felől találjuk a faaljas negyedik átmenőt, vele párhuzamosan a felvételi épülettel szemközt végződő, szintén faaljas csonkát - hóeltakarító technikát és üzeminek átminősített személykocsit tárolnak rajta, mellette pedig hídelemeket -, a csonkából, a végponti lírafej közelében, telepre sajátcélú sínpár távolodik. A kezdőponti váltókörzetnél (1131.6), baloldalt tetemes mennyiségű, beépítendő gázcsövet deponálnak, mellettük a szokásos, sötétkék konténerházak sorakoznak. (Az 1980-as évekre egy kőolaj- és négy gázvezeték feküdt a földben Uszinszktól illetve Uhtától, Vologdán át Torzsokig és Jaroszlavlig, amelyek a Kotlasz-Uhta szakaszon a vasút nyomvonalához közel haladnak. Kapacitásukat azonban időről-időre bővíteni kell, ahogy a felhasználók energiaéhsége növekszik.) Az alsóbbrendű aszfaltút fénysorompós átjárójával (1131.580) határolt vágánykapcsolatokkal a szelvényszámozás szerinti jobb a balhoz csatlakozik, a nyíltvonalon egy 800 méteres jellegű hézagnélküli, betonaljas, KB-s sínpár fut tovább. A kezdőponti bejáratig (1130.720) magas töltés aljában kialakított átereszt (1130.870) és megszüntetett útátjárót (1130.770 - földúton) érintünk. Vilegy falu házai erre a területre, illetve a folyóparti sávba koncentrálódnak. A vasút közelében, egyszintes épületben vendéglőféleség működik, az "Alkonyattól pirkadatig" című film után szabadon "Pirkadattól alkonyatig"-nak elnevezve, és hatalmas Salma Hayek képpel a homlokzatán. Nyilván a gázvezeték-építőknek köszönhetően üzemel, mert egyébként kinek jutna eszébe ilyesmi egy "világvégi" kistelepülésen?

A Vilegy folyó hídja (1130.270-1130.0) 1+5+1 nyílású, az elsőben és az utolsóban rövid, felsőpályás vasbeton gerenda felszerkezettel, az öt, hosszabb medernyílásban alsópályás, trapézövű acél felszerkezettel. A túlparton a vágányunk hézagnélküli (folyamatosan hegesztett), betonaljas - sem az állomáson, sem a hídon, sem azt követően nem csökkentjük a 120 km/h-es sebességünket. A térközjelzők most már a régebbi fajtájúak. Az illesztéses, faaljas jobb az 1129. km szolgálati célú megállóban - a korábbi neve, 425. km őrhely szerepel kiírva - ágazik (1129.030) terelőcsonkával, innentől ismét kétvágányú a pálya. Szórványos cseréhez új faaljakat szállítottak ki a padkára. A megállót földút fénysorompós átjárója (1128.920) fejeli meg, átereszek (1128.470, 1127.010) következnek és kisnyílású híd patakon (1125.620), azután anyagraktár és "mozdony megállásának helye" jelzés (1125.4) Poszna ex-állomás (1125.3-114.150) valamikori végponti vágánykapcsolatai szomszédságában. Az 1. és 4. átmenőt és a váltókörzeteket felbontották. Kifuttatásból 100 km/h-ra csökkentjük a sebességet. A folytatásban átereszeken (1123.580, 1122.190) és a Niromka-patak ágán épített, kisnyílású hídon (1120.530) haladunk, 1121. km szolgálati célú megállót érintjük, ahol "mozdony megállásának helye" tábla (1120.250) és 10'-as konténerből gyártott anyagraktár szerepel, azzal feltűnnek Cserjomusszkij házai a bal oldalon. A vasút közelében beépítésre váró gázcsöveket deponálnak. Csőáteresz (1117.050) előzi meg Cserjomuha bejáratát (1116.9), balról sajátcélú vágány érkezik, fénysorompós, betonelemes burkolatú útátjárónál (1116.750, aszfaltúton) terelőcsonkával csatlakozik, kialakul a líra. Mindkét átmenő fővágány hézagnélküli, betonaljas, a jobb (3.) ZsBR-65S (csavarral lefogott) sínleerősítésű, a bal KB-s (2.), balra faaljas (4.), jobbra pedig betonaljas, KB-s (1.) átmenő fejlődik, az első mentén alacsony, aszfaltozott oldalperont és szilikáttégla falú, egyszintes, a homlokzat közepén magasabb, Északi Vasút-stílusjegyű épületet (1116.4) látunk. Faaljas, használaton kívüli csonka indul (1116.050-től) jobb kéz felől, a betonaljas kezdőponti váltókörzetbe (1115.450) kötve. A vágánykapcsolatok közelében anyagraktárat telepítettek, mögötte gázcsöveket deponálnak; egy darabon, a bejárat (1115.280) közelében (1115.3) bakban végződő, felbontott bekötésű, faaljas csonka fut párhuzamosan. A nyíltvonalon mindkét vágányunk hézagnélküli, betonaljas, a jobb nemrég felépítménycserélt (a jelző-aljak vörösek), ZsBR-65S leerősítésű, a bal KB-s. 120 km/h sebességet veszünk fel.
A jobb mentén telepített, új hektométerkarók zömök, ívelt tetejű betonoszlopkák fehérre festve, korong alakú, a peremén vörössel kihúzott talapzatban. A Cserjomuska-patak ágán vert, kisnyílású híd (1114.830), KTSzM (1113.280) - még nem kötötték vissza a felépítménycsere óta - és áteresz (1111.090) magunk mögött hagyásával, máris fékezünk a rövid állomásközben. A jobbon, 2TE10m-mel vegyes összeállítású (savszállító tartály, magasoldalfalú, fedett, üres faszállító, pőre) teher húz el mellettünk. Sárga - villogó sárgával nyerünk bebocsátást Nyizovka állomásra (bejárati jelzők: 1109.0 és 1107.170) - a végponti bejárat felett a Korjazsma települést ellátó villamos távvezeték keresztezi a vasutat -, a váltókörzetben (1108.9/1108.6) az átmenő fővágányokat egy betonaljas kitérőpárral kapcsolták, a betonaljas és faaljas kitérőket tartalmazó lírafejet megelőzően átereszt (118.750) létesítettek. Jobbról a a korjazsmai iparnegyedtől vezetett, faaljas, használatban lévő sínpár csatlakozik, majd ugyaninnen egy másik, faaljas, sajátcélú vágány ágazik jobbra. Az 1. illesztéses, faaljas, a 2., 3., valamint a bal átmenő fővágány (4.) betonaljas, KB-s, a jobb átmenő fővágány (5.) betonaljas, ZsBR-65S leerősítésű, a 6. és 7. illesztéses, faaljas. Kezdőpont felől 25 km/h-s a kitérő irány az első és második átmenőre. (Az itt fektetett kitérők geometriája 40 km/h-t tesz lehetővé, ám túlzottan kopott csúcssín és hasonló hibák esetén a nagyobb tengelyterhelésű járművekre 25 km/h korlátozást írnak elő.) Az utascseréket az 1. betonozott oldalperonja, valamint az 1.-2. közötti, új építésű, betonelemes, érdesített felületű középperon segíti. A hullámpala nyeregtetős, egyszintes, középen magasabb, vakolatlan téglafalú felvételi épületet (1108.2, balra) - homlokzati javítások és ablakcsere befejeztével - éppen festik, méghozzá három hölgy. (A látvány a szovjet időket juttatja eszembe: a lányok téglát raknak, burkolnak, festenek, míg a fiúk nem a bányában dolgoznak, hanem otthon szemeznek a vodkásüveggel.) A felvételi kezdőponti oldalánál egyszintes, szilikáttégla falú forgalmi épület kapott helyet. A pályaépítés ideiglenes lassúit éppen jól ellensúlyozva a százhuszas sebesség használatával, pontosan fékezünk le az elsőn. Tíz fő alatti, vegyes utascsere történik és kivárva a három percünket, folytatjuk (13:14) a menetet. A kezdőponti lírafej (1107.5) illetve az átmenő fővágányok kapcsolása (1107.330, két betonaljas kitérőpárral) közé iktatták a Malaja Vatsza patak kisnyílású hídját (1107.430). A nyíltvonalon mindét vágány 800 méteres jellegű hézagnélküli, betonaljas, a jobb ZsBR-65S, a bal KB sínleerősítésű, a hektométerkarók keskeny, hasábforma betonoszlopkák, ék alakú a tetejük, alul-felül feketére festve, talapzat nélkül. Gyenge százas sebességet veszünk fel. Hosszúcombú fülketársnőm felébredt, ismét magába révedve üldögél a sajátja alatti fekhelyen.

A PCs-27 pályás részleg félbevágott, fedett kocsiból készült anyagraktárja (1107.0, balra) közelében faházak csoportosulnak. Magas töltésre jutunk, az aljában kisnyílású híd (1104.880) létesült a Boljsaja Vatsza-patak átszelésében, vaskos betonszerkezetű áteresz (1103.250) következik, és még egy kisnyílású híd (1102.180, patakon), szintén magas töltés aljában. Vatsza megállóhely új, két kocsi hosszúságú, fém határolókorlátos, érdesített felületű, betonelemes peron(pár)t (1102.0) kapott. A település házait a patakpart mentén építették. Mellettünk, a jobbon, 2TE10m-mel az élén vegyes összeállítású elegy igyekszik végponti irányban. Az állomásköz végében patak kisnyílású hídján (1100.680) gurulunk át, azzal Pirszkij (bejáratok: 1100.6 és 1098.680) területén találjuk magunkat. Bal kéz felől használatban lévő, homokágyazatú, faaljas kihúzó csonka kezdődik (1100.550) - a balján korábban volt még egy sínpár, azonban felbontották -, ugyanitt nagyfeszültségű villamos távvezeték keresztezi a vasutat, rövid jobb ívet veszünk és elérjük a váltókörzetet, amelyben az átmenő fővágányokat egy kitérőpárral kapcsolták (1100.3), a lírakitérők (1100.2) többsége betonaljas. A nagykiterjedésű PMSz-114 pályás gépállomáshoz és anyagdepóihoz balra ívelő (1099.970) kapcsolat számos ágra bontakozik. Az átmenő fővágányoktól (2. és 3.; mindkettő hézagnélküli, a jobb ZsBR-65S, a bal KB) jobbra betonaljas, KB-s átmenő (1.) ágazik, betonelemes oldalperonnal, mögötte egyszintes, szilikáttégla falú, nyeregtetős felvételi épülettel (1099.5). Balra két faaljas átmenő (4., 5.) fejlődik, a külső homokágyazatú. Villamosfékkel 60 km/h-ra vesszük le az iramot. Fénysorompós, gumiburkolatú útátjáró (1098.910, aszfaltúton) zárja a lírafejet, majd egy kitérőpár kapcsolja az átmenő fővágányokat (1098.880). A kezdőponti bejáratnál, balra temetőt látunk, előtte patakot keresztezünk magas töltés aljában, kisnyílású híd (1098.730) segítségével. A Szoljvicsegodszkig tartó, mindössze 250 méternyi - rövid jobb ívre szorítkozó - nyíltvonali szakaszon mindkét vágány hézagnélküli, a bal KB, a jobb ZsBR-65S sínleerősítésű. Szoljvicsegodszk állomás leírása a második részben volt olvasható, ezúttal nem térünk ki rá, azonban a Szoljvicsegodszk - Kotlasz-Uzlovoj szakaszt most járjuk be először, részletezésére lentebb kerítek sort. TEP70-0410 pihen a TCsR-36 telephely közelében. Szoljvicsegodszk-személy első átmenőjére érkezünk, a másodikon 2TE10uk-0256 szekció várakozik üzemi kocsikkal, az egyik, személykocsiból átminősített járműnek az ex utaskísérői fülkéje ablakára, belülről Szoljvicsegodszk-Mikuny feliratú papírt ragasztottak. Az utascsere ezúttal sem bővebb tízfősnél. Kivárjuk a három percünket, ismét mozgásba jövünk, sietség nélkül, negyvennel gurulunk végig a teherkocsijavító műhely mentén, ahol ezúttal két CsME3 tartózkodik (egyikük villamos ellenállásfékkel utólagosan felszerelt). Az indító csoporton 2TE10mk várja indulásra kész tehervonatával, hogy felszabadítsuk a vágányutat. A páros megkerülőn, egy szekciónyi 2TE10mk-val üres magasoldalfalúak sorjáznak. Az indító csoport lírafeje mögött csatlakozunk a Kotlasz-Uzlovoj felé tartó ághoz, és elhagyjuk a kezdőponti bejáratot (1092.470).
A nyíltvonalon mindkét vágányunk 800 méteres jellegű hézagnélküli, betonaljas, a jobb KB-s, a jelző-aljak vörösek. 60 km/h-t érünk el a rövid Szoljvicsegodszk-Limenda állomásköz elején és egyelőre nem fokozzuk a tempót. Egy-egy villamos távvezeték halad át a vasút felett (1091.080 és 1090.550), áteresz (1089.980) következik, és máris Limenda bejáratánál (1089.960) járunk. A betonaljas váltókörzettől (1089.9/1089.720) az átmenő fővágányok (2., 3.) változatlanul hézagnélküliek, betonaljasak, balra a végponti szakaszán fogalommentes, faaljas átmenő (4.) ágazik, jobbra pedig a használatban lévő, faaljas, homokágyazatú első. A negyedikből használaton kívüli, sajátcélú, faaljas sínpár fejlődik - az átmenőnek a kitérő utáni szakaszát, kezdőpont felől használják, gyakorlatilag csonkaként. A felvételi épület (1088.9) jobboldalt kapott helyet. A betonaljas kezdőponti váltókörzetből (1088.480/1088.360) jobbra sajátcélú vágány indul. A kezdőponti bejárat (1088.230) aszfaltút fénysorompós, gumiburkolatú útátjáróját (1088.350) fedezi. A nyíltvonali felépítmény azonos az előző állomásközével, Limenda területén nyolcvanra emeltük a sebességet, tartjuk. Négynyílású, felsőpályás híd(pár)on (1087.6-1087.530) keresztezzük a Limenda folyócskát, az első és negyedik, rövid nyílásban vasbeton gerenda-, a két belső, hosszabb nyílásban gerinclemezes acél felszerkezetet alkalmaztak (a két sínpárt külön-külön felszerkezeteken, de szorosan egymás mellett vezették át). A pályaszerkezet hídfás, illesztéses, a csatlakozó, hézagnélküli szakaszokat mindkét hídfőnél 12,5 méteres mezők határolják. A műtárgy alatt-mellett fürdőzők élvezik a nyár örömeit. Mozdonyunk, folytatva a vontatást, százas sebességszintre jut ki, azonban KTSzM-et (1086.610) és patak kisnyílású hídját (1085.360) elhagyva kifuttatunk, majd villamosfékezésbe fogunk. Az automatikus vonatközeledésjelző érzékelőjét térközjelző árbocára (1084.5) telepítették. Villamos távvezeték (1083.250) alól kibújva, légfékkel negyvenre adjuk le Kotlasz-Uzlovoj bejárata (1082.950) előtt. TEP70-0455, a másodikon várakozó Moszkva-Labitnangi távolsági vonat gépe végez éppen körüljárást a betonaljas váltókörzetnél (1082.870; a végponti kijárati jelzők az újabb fajtát képviselik). Jobbra, a peronos elsőre járunk be.

Kísérőm már vár - nem lévén sajtóképviselője az Északi Vasút kotlaszi régiójának, egy fiatal VBO-s srácot sikerült megnyerni az ügynek -, autóval átruccanunk Kotlasz-Juzsnij állomáshoz...
...ahol gyorsan elkészíthető az első néhány kép a felvételi épületről (a srác kicsit szégyenkezik az épület homlokzatának az állapota miatt, de biztosít róla, hogy miután a tervezett felújítások folyamán a cargósok nagyjából mindent megkaptak, végre a személyszállításon a sor), a kötelező Lenin-szoborról és a legalább ennyire kötelező Lebegyanka-szoborról (L-5129). Ami az L sorozatot illeti, a gyártásuk utolsó évében, tehát 1956-ban kezdtek dolgozni a környéken, és 1963-ban történt az utolsó, még gőzmozdonyos vontatáskorszerűsítési lépés, amikortól a személyszállító vonatok továbbítását a nagyteljesítményű P36-osok vették át az Szu-któl. A kotlaszi dízelkorszak 1965-től datálódik a tehervonati, és 1968-tól a távolsági személyszállító üzemben. A nagyállomáson mozgó TEP70-0474 oldalára valaki szükségesnek látta felírni, hogy ez az első, Usszurijszki Járműjavítóban felfrissült, gyorsvonati dízelgép. A "valaki" persze maga a járműjavító volt - csupán azt felejtik el, hogy a vasúti emberek közül, akinek tudnia kell, úgyis tisztában van ezzel a ténnyel, az utasokat pedig a legteljesebb mértékben hidegen hagyja, hogy egy nagy vasdobozt merrefelé javítanak, és hogy először vagy utoljára. Sőt, aki hallott már Usszurijszk fellelési helyéről, nekiáll összeesküvés-elméleteket gyártani, mondván, biztos azért kellett a világ másik végére elcipelni a mozdonyt, hogy többet lehessen érte számlázni (és lenyúlni). Mindebből mellesleg annyi igaz, hogy a járműjavítónak a 2008-as válság kirobbanása után tényleg szüksége volt megrendelésekre, és ennek érdekében nem voltak restek mélyen beleásni magukat a feléjük addig ismeretlen kolomnai szerkezetek világába. Ezek szerint eredményesen lobbiztak. (Remélhetőleg a munkájuk sem bizonyult kevésbé eredményesnek.)
Nekifogunk a telephely becserkészésének. Megnyitása nem a vorkutai, hanem a Perm-Kirov-Kotlasz vonalhoz kapcsolódik, tehát jóval régebbi a lágervasútnál. Az utóbbi évtizedekben - konkrétan a fentebb említett, 1968-as évtől - a személyfordás dízelmozdonyokra specializálódott, míg a szomszédvár, Szoljvicsegodszk a tehervonatiakra. Az üzemeltetési és fenntartási tevékenység szétválasztása óta az üzemeltetési tevékenységet látja el minden ex-kotlaszi és ex-szoljvicsegodszki mozdonyra nézve, míg a rendezői telephely ugyanennek az állománynak a fenntartására hivatott. Persze papírforma ide vagy oda, emitt jobbára a TEP70-esekkel, a rendezőn pedig a TE10 család képviselőivel és a 2TE70-esekkel találkozhatunk, hiszen a napi üzemhez közvetlenebbül kötődő tevékenységeket úgyis ott kényelmesebb és gazdaságosabb végezni, ahol az adott mozdonyok elsősorban előfordulnak. Márpedig a kotlaszi csomópont szerkezetéből adódóan, Kotlasz-Juzsnij állomáson a tehervonati gép ritka vendég, Szoljvicsegodszkban pedig a személyfordás vontatójármű nem több mint átutazó.
Az egyik épület oldalában szoborként kiállított, tehervonati villamosmozdonyokhoz (VL10, VL80 családok) való kerékpár a legkevésbé sem tévedés áldozata: a dízelmozdonyos üzemeltetői tevékenység mellett egy részleg ilyen kerékpárok javításával is foglalkozik. Persze a közelben fellelhető, dízelekhez alkalmazható keréktárcsák, abroncsok, abroncsbiztosító gyűrűk masszív mennyiségét látva egy pillanatra sem gondolom, hogy az "ősellenség" - nyilván nem ingyenes - kiszolgálása csökkentené a gázolajfaló járművekre irányuló figyelmet.
A TEP10-oldalágat leszámítva tehervonatinak született TE10 család stílszerűen az ablakos-vontató változatával, egy 2TE10ut szekcióval képviselteti magát. A homlokátjárós vége felől jól megfigyelhetők a falra kívülről felhegesztett, hátsó homoktartályok, illetve a rendszeres "félmozdonyos" üzemhez tartozó, utólagosan felszerelt főfényszóró. (A házibarkács-megoldás áramellátásával gondok adódhattak, ezért még barkácsoltabb módszerrel, az átjáróajtón keresztül vezették fel az energiát. Üzemszerűen a szekció ugyan nem közlekedik az átjárós végével előre, de szükséghelyzetben vagy tolatómozgásokkor előfordulhat ilyesmi. A telephely felvigyázója megjegyzi, hogy a szovjet időkben egyszer-egyszer előadódott a "fordított állás" vonattal, ám azóta inkább következetesen megdeltázzák a mozdonyokat, merthogy a feketeöves vezérek, akiknek nem esett nehezére tükörből vezetni és hatodik érzékkel tájékozódni, rég a nyugdíjasidejüket töltik vagy már az égi vasutakon termelnek. A főfényszórónak önálló homlokfény-szerepe nincs az 1520 mm-es világban, azonban vonatmozgás vagy tolatómozgás esetén figyelemfelhívó jelleggel alkalmazható. Tehát akár ajtón átvezetett zsinórral, de a fényforrásnak működnie kell. Más lapra tartozik, hogy a gőzmozdonyok korában bevezetett és az elsőgenerációs villany-, illetve dízelgépekre átörökített szerkezet szükség-fényforrás szerepkörben is ... nevezzük finoman úgy, hogy divatjamúlt...)

A sziktivkari gyorssal reggel óta szorgoskodó TEP70-0420 időközben átadta a stafétát társának, Uzlovojról egyenesen idegurult, és most a 0421-essel alkot duót az árnyékban. Nem hiányozhat mellőlük a színből kikandikáló TEP70-0422, negyedikként viszont sajnos nem az ugyancsak kotlaszi 0423-as, hanem a 0446-os folytatja a sort. TEP70-esből jelenleg harmincat üzemeltetnek - a vorkutai vasúton tehát összesen ennyi igazi gyorsvonati gép lelhető fel (a kirándulás során feljegyzettek pályaszáma: 0409, 0410, 0420, 0421, 0422, 0424, 0438, 0444, 0446, 0448, 0450, 0452, 0454, 0455, 0456, 0460, 0463, 0466, 0468, 0470, 0471, 0474, 0531, 0539, 0575). A kalandos előéletű sorozat gyártásával Kolomna a Szovjetúnió széthullásának idején valamivel a háromszázadik átadott példány előtt járt, a 0410-es 2000-ben gördült ki az összeszerelőcsarnokból, a 0438-as és a 0448-as 2001-ben, a 0575-ös pedig, utolsó előttiként az alapváltozatúak sorában, 2005-ben. A vonali állomány így összességében viszonylag fiatal, és nem sokat ront a statisztikán a többségében magas pályaszámú, kotlaszi állagú CsME3-kontingens sem. Felteszem a provokatív kérdést a kísérőimnek: ha a vorkutai vonal csupán egyes szakaszokon százhuszas, és ennél kiterjedtebbek a kedvezőtlenebb vonalvezetésű, százzal vagy nyolcvannal igénybevehető távok, sőt, fenn a tundrán hetvennel közlekedhetnek a vonatok, akkor minek ide a TEP70? Megteszi a 2TE10ut, vonatterhelés függvényében egy vagy két szekcióval. A villamosfék persze a kolomnai hosszúderekú mellett szól. A központi energiaellátás lehetősége kevésbé jelent előnyt, lévén ha valahol, hát itt aztán tényleg kötelező autonóm fűtésű kocsikat közlekedtetni. Két TE10ut szekció, akár remotorizálva, többet fogyaszt, mint egy TEP70, ám a napi valóság laza menetrendjei közepette, egy szekció szinte minden vonathoz elég. A TEP70 tágasabb, kényelmesebb a mozdonyszemélyzeteknek, motivációs oldalról tehát előny a kolomnai oldalon - de nem elsődleges. Végül megállapodunk, hogy akkor sem dőlne össze a világ, ha nem színesítenék a felhozatalt a gyorsvonati masinák. A további beszélgetés során előkerül egy vélemény, miszerint Szoljvicsegodszkot azért fejlesztették, mert Sztálin ott élt egy darabig száműzetésben. Félretéve most azt, hogy valakinek a száműzetési helyéhez pozitív vagy negatív gondolatai társulnak, a probléma abban áll, hogy Sztálin tényleg Szoljvicsegodszkban volt száműzetésben, nem pedig a Szoljvicsegodszk állomásnál megtalálható Vicsegodszkijban, amely a száműzetés idején még nem létezett. Oda se neki, így születnek a városi legendák...
CsME3t-5832 főkeretén a CsM-es üzemre utaló felirat olvasható. A tolatómozdonyoknál ez, mondhatni, általános, kivéve például az olyan állomási technológiai helyzeteket, amikor a segéd tevékenysége összevonható a tolatószemélyzetével vagy annak egy részével. Bakdaru alatt, két vágányon a TE10 családhoz (és a 2TE116-osokhoz - bár olyanokat errefelé jelenleg nem használnak) való kerékpárok sorakoznak. Bőséggel láthatunk ED-118A és ED-118B/ED-125B vontatómotorral együttdolgozó kerékpárt. Az "A" és "B" között a különbség abban áll, hogy a "B" változatok marokcsapágy kenésében olajszivattyút alkalmaznak, ezért a kerékpártengely közepére osztott (csavarkötésű) fogaskoszorút helyeznek fel. A vontatómotor nyomatékát közvetítő nagyfogaskerék valamennyi esetben a második generációs, univerzális luganszki forgóvázzal együtt kidolgozott, rugalmas típus, nemlineáris karakterisztikával. A fogaskerék tárcsájában körkörösen elhelyezett, 8+8 henger alakú, gumibetétes elem két rugólépcsőt testesít meg: az első lépcső folyamatosan működik, az elsőlépcsős elemek szomszédjaként elhelyezett második lépcső pedig lazán illesztett, és akkor lép működésbe, amikor a fogaskoszorú a tárcsához képest már egy fokkal elmozdult. A "fűszintről" készített kép előterében olajszivattyú nélküli, azaz ED-118A vontatómotorral működő kerékpárt figyelhetünk meg.
Az üzemeltető telephelynek sem a mérete, sem az ott megvalósuló munkafolyamatok összetettsége nem indokolja a hosszas szemlélődést, így szerencsére van idő átruccanni az oktatóközpontba.
Az épület udvarán oktatókertet rendeztek be, ahol infrastruktúra-elemekkel és járművekkel kapcsolatos szemléltetőeszközöket helyeztek el. Többek között kényelmesen megvizsgálhatjuk az imént említett, rugalmas nagyfogaskereket, mégpedig olajszivattyús (ED-118B vagy ED-125B) marokcsapágy-kenésű vontatómotorral együttműködő változatban. Most nyári szünet van, egy-egy kisebb csoport foglalkozásait leszámítva oktatási tevékenység nem folyik. Ezzel együtt a kertész is a szabadságát töltheti, a növényzet burjánzása viszont a tetőfokára hágott. A központ jelenlévő vezetője, itteni kísérőm szabadkozik, és a lelkemre köti, hogy ha ezeket a képeket valahol megmutatom, feltétlenül tegyem hozzá, hogy amikor itt oktatnak, azt természetesen nem térdig érő salátában teszik, hanem olyankor a gyep megfelelően nyírt, és a gyomokat sem tűrik meg. Emellett tervbe vették az oktatókert befedését, üvegház-szerű építménnyel, hogy késő őszi vagy kora tavaszi napokon ne hólapátolással kezdődjön minden egyes foglalkozás. Jövőre remélhetőleg lesz rá pénz, az idei keretet ugyanis az Északi Vasút teljes egészében a jaroszlavli oktatóközpont felújításába ölte bele. Állítólag eredménnyel.
Az oktatóközpont-vezető hirtelen ötlettől vezérelve felkalauzol bennünket a felső szint egyik termébe, ahol épp foglalkozást tartanak, de ez őt kevéssé zavarja. Utasítja a hallgatókat, hogy nyissanak ablakot és biztosítsanak nekem némi helyet a széksorok között. Ezzel lehetőségem adódik felülnézetből is megörökíteni a saláta-kertet.
A szimulátorterem következik. A munkahelyeket 2TE10u, 2TE10m, TEP70 mozdonyok és MPT4 munkagép vezetésének az elsajátítása, gyakorlása céljából rendezték be. A szemre jónak tűnő állapotú szimulátorokat le szeretnék cserélni, mert egyre több a remotorizált mozdony, megjelentek a vezetőállások berendezéseinek lecserélésén átesett mozdonyok, amelyeken a kezelőszervek eltérnek, például mind több gép érkezik vissza a járműjavítókból villamos működésű fékkontrollerekkel, a hagyományos 395-ös illetve 254-es fékezőszelepek helyett. A teljes látóteret betöltő, vetített képes, új berendezések darabja körülbelül 15 millió rubelért szerezhető be, míg az itt láthatók másfél-két milliósak, tehát jóval olcsóbbak és ennek megfelelően puritánabbak. A gyakorló menetek változatosságát a vorkutai fővonalról és egyes szárnyvonalairól készült, összesen hétszáz kilométernyi szakaszt átfogó anyag biztosítja.
Beindítani sajnos nem lehetett a szerkezeteket, a felelős rendszergazda ugyanis szabadságon van, a jelenlévők viszont hiába értenek kiválóan ahhoz, amit a szimulátorokkal el lehet sajátítani, maguknak a szimulátoroknak az üzemét nem ismerik. Márpedig többről van szó mint egyszerű bekapcsolásról: a berendezések nagyon hiányolnak valamilyen szervert a helyi hálózaton. Ahhoz a teremhez viszont, ahol a feltételezett szerver található, végképp nem tudják, melyik kulcs való a sok közül.
Búcsúzóul megmutatják az oktatóközpont bentlakásos tanfolyamaihoz a hallgatók által igénybe vehető vendégszobákat. Összesen tizenhét van belőlük az épületben.
Kinézünk még a Dvina partjára. Szép, bár szelídebb, mondhatni, egyhangúbb arca van, mint az északi fenegyerek, arra-folyok-amerre-akarok Pecsorának. Kora délután harmincöt fokot ér el a hőség, ráadásul a két nagy folyó, a Dvina és a Vicsegda közelsége miatt igen párás a levegő. Rákérdezek a szúnyoghelyzetre és azt a választ kapom, hogy napközben, amíg harminc feletti értékeket mutatnak a hőmérők, a szúnyogoknak is van jobb dolguk, mint az embereket zaklatni, ám estére előbújnak és bepótolják a napközben elszalasztott vérszívási alkalmakat. Ezért a pályás dolgozókon látott, hálós kalapok és a zárt ruházat egyáltalán nem úri passzió. Az itteniek szerint a helyzet rosszabb, mint a tundrán, hiszen amott a szél útjában nem állnak akadályok, tehát amint feltámad, a vérszívókat is arrébbfújja. Az arhangelszki területre, meg a Komi Köztársaság déli térségeire jellemző, sűrű erdők viszont megfogják a légáramlatokat, és a rovarok szabadon garázdálkodhatnak a nagyobb vízek mentén. Az érvelés összességében kerek, csupán ott hibádzik, hogy a tundrán, amikor fúj a szél, a szúnyog és társai nem lesznek bolondok húsz méter magasan repkedni. Inkább megbújnak az oltalmat adó bokrok közt. ("Gyere csak el egy kis nyíltvonali fotózásra Vorkuta szélére, majd rájössz" - gondolom magamban, miközben kísérőm szavait hallgatom.)
A nagyállomástól párszáz méternyire lévő személyforgalmi kikötőből csupán a betonozott peremű, aszfaltburkolatú móló maradt meg, és a pénztáraknak, várócsarnokoknak, üzemeltetésvezetői irodáknak egykor helyet adó, terebélyes betonépület. Utóbbinak egy részébe szuvenírbolt, éjszakai bár és garniszálló költözött be, a többi helyisége üresen áll. Rendszeres, menetrend szerinti személyhajó-forgalom már nincs, azonban a móló változatlanul alkalmas vízijárművek kikötésére, tehát bármelyik hajós cég vehet fel vagy tehet ki itt utasokat, ha úgy gondolja, hogy a forgalom fedezi a költségeit. De a kísérőim elmondása szerint nemigen akad vállalkozó, aki pont ebben látná az üzlete fellendülését. A Vicsegdán, Szoljvicsegodszknál jobb a helyzet, arrafelé járnak nagyobb személyszállító hajók és szárnyashajók. A hajó-vasút intermodális forgalom a Vicsegda-Dvina vízrendszeren napjainkban gyenge, ennek megfelelően a Kotlasz-Szevernij-i vasúti ág alulkihasznált.
Visszatérünk a nagyállomásra, elbúcsúzom a vendéglátóimtól. Az első és a második átmenőn helyi vonat gyűjt utast: a fűtőházban látott TEP70-0446-osnak két személy-, és két posta illetve poggyászkocsi jutott, társa kénytelen egyetlen személykocsival megelégedni.
A már bejáratott vorkutai gyorssal utazom Mikunyig. A narancs-bordó színtervű TEP70-0470 hozza, kocsijai: 019 25643, 019 25387, 022 12140, 022 12348, 022 12249, 017 06878, 019 16436, 017 64570, 022 14898, 022 12306, és további öt, amelyeket Mikunyban terveztem nevesíteni, ám a terv sajnos csupán terv maradt... Gépiesen az SzV kocsihoz sétálok és nyújtom a jegyemet - mégpedig a vorkutai úton megismert, bevállalós utaskísérő lánynak. Széles mosollyal üdvözöl, azonban mindketten gyorsan rájövünk, hogy ezúttal nem itt, hanem kupe osztályú kocsiban foglaltam le egy helyet, mondván, mostanra nagyjából úgyis mindent végignézek, és nem szükségszerű a fülketársak csökkentése, egymás kölcsönös zavarásának a mérséklése céljából. A lány két pillanat alatt feltalálja magát: - Mikunyig utazik? Tudja mit? Adjon ötszáz rubelt és magáé a hármas fülke. Az ötlet nem rossz - beleegyezem, felszállok a hagyományos zöld színtervű, ammendorfi kocsiba, amely az asztalterítő, a függönyök és más berendezési tárgyak alapján, több társához hasonlóan, az arhangelszki "Pomorje" távolsági vonatban szerepelt eredetileg. A változatosság kedvéért ezúttal nem vörös, hanem drapp bársony a háttámlák borítása a fülkékben. Bociszemű barátnénknek nem sok utassal kell foglalkoznia, ígyhát a szükséges mennyiségű vodkával felszerelkezve, kényelembe helyezi magát az első kupéban, egy tetovált karú fazon ölében. Az illető rendőr, aki valószínűleg hazafelé tart a szolgálatból, és szemlátomást nem először köt ki a bevállalós lánynál. Kotlasztól, gépcsere után a vörös, fehér csíkos TEP70-0575 (a helyi flotta legfiatalabbja, egyúttal az utolsó előtti, legyártott TEP70-es) biztosítja a vonóerőt. Hirtelen töltésváltozásokkor kismértékben füstöl. Szoljvicsegodszkban a személy-vágánycsoport másodikjára érkezünk, nincs említésre méltó utascsere. A szokásos koreográfia szerint helytelenben folytatjuk a végponti vágánykapcsolatoktól, persze csupán Pirszkij kezdőponti váltókörzetéig, ahol visszatérünk helyesbe. Pirszkijen TEP70-0471 végez utascserét az első átmenőn, a két Északi Vasút-színtervű kocsiból álló Kotlasz-Urdoma helyi vonatával. Nyizovkán a másodikra járunk be és végigvárjuk a menetrend szerinti kettő percünket, közben végpont felől az elsőre, TEP70-essel vontatva beesik a 375Ja (Vorkuta-Moszkva). 100 km/h-ra gyorsítunk az illesztéses, faaljas jobbon, 40 km/h-ra fékezünk a Vilegy-híd előtt, Vilegy állomás kezdőponti váltókörzetében átállunk a jobb vágányra, az elsőn várakozó TEP70-0474 egykocsis helyi vonatát előzzük. A Nyizsnyaja Lupja hídja közelében, a szomszédos sínpáron tartályvonat halad kezdőpont felé, vontatójármű-szempontból a tegnapi megoldás tükörképével: ezúttal 2TE10m vontat az élen, mögötte 2TE70 lustálkodik. Kiver kezdőponti váltókörzetében átállunk helytelenbe, a jobbon felépítménycsere miatt meghirdetett vágányzár eredményeként. Anyagosvonatot előzünk, illetve megállunk, végpont felől közlekedő menettel - 2TE10u-0071 konténervonatával - keresztezünk.

Amíg a fűtőházat látogattam, a pályások sem lazsáltak, Kiver után körülbelül egy kilométer hosszban távolították el a felépítményt, sőt, hosszabb szakaszon talajcserébe kezdtek. Két méter vastagságú talajréteget távolítanak el, a helyébe kerülő homokos-zúzalékos anyagra két réteg geotextíliát (különböző színűt, tehát vélhetően különböző tulajdonságút), valamint masszív georácsot terítenek. A rács széthúzása, azaz a cellák kinyílása után azokat betonacélból darabolt tüskékkel rögzítik (a tüskék a talajban természetesen el fognak korrodálni, de rájuk csupán addig van szükség, amíg a rács az építés során szabadon áll). 40-50 km/h-val haladunk a munkaterület mentén. A Csokur ex-állomás végponti váltókörzetének helyére beillesztett, ideiglenes vágánykapcsoláson visszatérünk helyesbe, a mozdony vontatni kezd. A kitérők közelében néhány pályás dolgozó nézelődik egy régi 1200-as Lada mellett: alkalmi munkásszállító járműnek biztos megfelel, de legalább rendszámmal elláthatták volna... Szvetyik állomáson az új biztosítóberendezési kábelek árkát ássák. 2TE10u-0368 áll benn teherrel. Urdomáig százat tartunk az illesztéses, kielégítő minőségű jobbon, mivel pedig Urdomán haladunk, a felvételi épülettel szemközti (irányunk szerint jobb) oldalra térítenek a váltók, a megkerülőre. Azután többnyire százas tempót diktál a gép, kivéve az egyvágányú Vicsegda-híd miatti kitérőzést. Madmasz állomáson nem használjuk ki a párosban opcionálisan igénybevehető, egyperces, szolgálati célú tartózkodást, Mezsogon azonban menetrenden kívül, fél perc erejéig megállunk, a jobb átmenő fővágányon maradva. A villamos ellenállásfékkel utólagosan felszerelt CsME3-3853 várakozik a szomszédos átmenőn. Százzal tudjuk le az állomásközt Vjozgyinóig, ahol ismét megállunk fél percre menetrenden kívül, azután, kompenzálandó az elvesztegetett időket, Mikunyig belehúzunk a százhúszba. A telephely területén ezúttal három 2TE10m, egy 2TE10u és négy CsME3 (közülük a telephely végében az 1771-es) pihen. 20:45-kor termünk Mikuny bejáraton, és a maradék öt perc bőséggel elegendő arra, hogy bekússzunk az első átmenőre. Mindenre kapható utaskísérőnk a szolgálati fülkében üldögél, kistányérból sózott halat majszol - rákérdezek, hogy azon a 41-es járaton, amely szombat hajnalban ér Vologdába, ő lesz-e, merthogy akkor ismét találkozunk. Rám néz vérben forgó bociszemével, és ekkor már tiszta számomra, hogy a rendőrrel idáig a nemek közti különbségek vizsgálatán túl, arra is kíváncsiak voltak, mi van a vodkásüveg alján. Szemlátomást nem az a legnagyobb problémája, hol lesz szombaton, hanem hogy hol van most. (Legnagyobb szerencséjére ismét egyedül látja el a teendőket az SzV kocsiban és el tudja játszani a "pihenőváltásban vagyok" figurát. Nyilván nem először él a lehetőséggel.)

A felvételi épület mögött utast gyűjtő, Sziktivkarig közlekedő, 525-ös buszjárat ezúttal nem PAZ, hanem 35 ülőhelyes, nagyobb eszköz, a Kurgani Autóbuszgyár termékpalettájából. Magaspadlós, tipikus helyközi kivitelű jármű, az utóbbi egy-másfél évtized trendi megoldásaival, nagyjából mint egy Karosa, az Irisbus-integráció idejéből. 270 rubel a viteldíj Mikunytól Sziktivkarig (kb. 110 km), a jegy az a bizonyos körömollós-körbevágós fajta, ami a szovjet időkben a vasúton is használatban volt, a gépi megoldásokat nélkülöző állomások helyi vonatos pénztáraiban. 21:10-kor startolunk el, mindössze tizenöt fős telítettséggel. Mikuny városban a közutak helyzete határozottan alulmúlja a vorkutait, pedig errefelé kedvezőbbek a talajadottságok. Hosszú szakaszokon lépésben kénytelen haladni a busz, ha meg akarja úszni tengely- és váztörés nélkül. Az utcák állapotánál már csak az elnevezésük megdöbbentőbb, például az első megálló, ahol felveszünk három utast, az Úttörő utca és a Munkaerőtartalékok utca kereszteződésében található. (Értem, hogy a szovjet korszak óta senki sem tartotta fontosnak átnevezni őket, de már megint az a fene-megette ideológiai bukfenc: ha a munkaerőtartalék és az úttörő keresztezi egymást, ki fog dolgozni?) Ráfordulunk az R28 tűrhetőbb minőségű bekötőútjára. Amerre haladunk, a buszmegállókban, takarékossági jelleggel az egyik oldalon telepítettek esőbeállókat, a másik oldalon megelégedtek az oszlopra szerelt táblával. Elérjük a Vicsegda-parti Ajkino községhez vezető R28-ast - az ajkinói betérő miatt hosszabb tizenöt kilométerrel a buszos (vagy autós) utazás a kötöttpályáshoz képest, hiszen a vasút többé-kevésbé egyenesen, rögtön a Vimj-Vicsegda összefolyáshoz tart. A sofőr, amint kátyúmentes aszfaltsávot szagol, késlekedés nélkül padlóig tapossa a gázpedált. Ajkino központjában T-55 harckocsiszobor vonja magára a figyelmet. Többnyire faházakat láthatunk, de előfordulnak téglaépítésűek, illetve háromszintes-szilikáttéglásak. ATM-nek és postahivatalnak (internet elérési lehetőséggel) sincs híján a község. A fenemód eredeti nevű Ajkino Center üzletház mellett "Ajkino 305 éves" feliratú óriásplakát teszi egyértelművé az alapítás időpontjára vonatkozó információt. A buszfordulóban három utast veszünk fel, ugyanennyien le is szállnak, a folytatásban az R27-est koptatjuk, a Vicsegdával párhuzamosan.

A falu szélén keresztezzük a megszüntetett Sezsam-Ajkino (ex téglagyári) vasutat: egy fényjelző látszik a volt útátjáró közelében, pálya már nem tartozik hozzá. Az R27-esen az eddigi útszakasz egyen-kék esőbeállóinál színesebb a paletta, találunk téglából, fémből és műanyagból készítettet egyaránt. Öt fő alatti, vegyes, viszonylag kiegyenlített utascserék történnek. Csornij Jar aprófalut szinte csupa faház alkotja, de a bolt és a kultúrház sem hiányozhat a központjából. Uszty-Vimj településen négyszintes, szilikáttégla falú lakóépületek emelkednek ki a meglehetősen sok, földszintes faház közül. 26. km megállóhelynél megpillantjuk a Mikuny-Sziktivkar vasútvonalat, majd vele párhuzamosan átszeljük a folyót, Vogvozgyinótól pedig rátérünk a Sziktivkar-Uhta főútra, vagyis az R25-ösre. 2x1 sávos, a szélessége és a burkolat minősége kielégítő. Sztugyenyec településen, az ajkinóihoz hasonló óriásplakát segítségével megtudhatjuk, hogy a falu a fennállása hatvanadik évfordulóját ünnepli. "Jó tudni" jellegű feliratból később sem szenvedünk hiányt, bár egy "óvjuk az erdőt a tűztől, az erdő az élet" szövegűről nem gondolnám, hogy a dél-komiföldi lakosok bármelyike számára nem evidencia. A 47. km forgalmi kitérőnél lévő útátjárótól épp látni, ahogy a jó hosszú, körülbelül tizennyolc kocsis Sziktivkar-Uszinszk járat (2TE10ut szekcióval az elejében és három postával a végében) ráérősen tovagurul Mikuny irányában. Másodszor is keresztezzük a folyót, a közös támaszokra épített hídpár közúti oldalán. Jazel előtt felmarták az aszfaltot, a helyén elterített zúzalékrétegben gázolunk, de sikerül szélvédőtörés, illetve a szembejövő járművek hasonló károsítása nélkül megúsznunk. Padlógázzal hagyjuk magunk mögött a felmart szakaszt. Kelet felé távolodunk a vasúttól, Ezsvától északra, Kojtibozs településnél a Vicsegda mellé érünk, innentől 2x2 sávos szélességű az út, de csupán a felezővonalat festették fel. Ezsva végében, fény- és motoros sorompós útátjáróban keresztezzük az ipartelepeket ellátó, faaljas vontatóvágányt. Az egyik ipartelepen zöld-sárga színtervű TEM2um mozog. A Sziktivkarhoz közelebbi buszmegállókban a leszállók dominálnak, ennek megfelelően Ezsváról továbblépve tíz fő alá fogy létszámunk. A panelházas Orbita városrésznél majdnem mindenki elhagyja a buszt. A végállomás a stadionnál van, a Kommunista utca folyó felőli végéhez közelebb, ahol 23:20-kor, tehát 2 óra 10 perces menettartamot produkálva fékezünk le. Bár Vorkutától jócskán délebbre járunk, azért a 61. fok 40. perces szélességi érték elég ahhoz, hogy éjjel fél tizenkettőkor csupán szürkület legyen, igen-igen messze a teljes sötétségtől. A huszonöt fokos meleg sem rossz így éjfél felé. Kényelmesen a szállodához sétálok, sietnem most nincs hova: a holnapi napra, laza levezetésként, városon belüli nézelődést terveztem.

Tovább a hetedik rész eseményeire

Vissza az ötödik rész eseményeire

Vissza az utazás főlapjára