Borvígadalom, kiegészítéssel - második rész

A 2010. októberében borízű kurjongatásoktól hangos Mutěnice környékére a következő év februárjának végén tértem vissza, részint a 255-ös menetrendi mezőben található vonal Hodonín - Mutěnice zastávka szakaszának zavartalanabb - borvígadalom-mentes - megtekintése, részint pedig a forgalmat évek óta nem bonyolító, 2012. januárjától bontás alatt álló, Kyjov felé tartó 257-es belső szakaszának gyalogos bejárása miatt. Az EC174 2011 február 26-i összeállítása (hátulról előrefelé haladva): 19-91 504, 18-90 526, 88-91 108, 21-90 914, 20-91 553, 20-91 594, 20-91 545, 20-91 507, 84-91 102, 350 019 (hagyományos kék-fehér-fekete festésű). Az előző menetrendi időszakéval azonos összeállítású (DB cégjelű első- és másodosztályú ülőkocsik, MÁV Start étkező) Jeszenszky János EuroCity ebben a menetrendi időszakban Budapest-Keleti hatodik vágányáról indul. A magyarországi szakaszon, minimális utasterhelés mellett 0-4 fős utascserék történnek. A Vác-Verőce állomásközben, alépítmény átázás és a hídfők elmozdulása miatt a bal vágány 20 km/h ideiglenes sebességkorlátozását 10 km/h-ra szigorították, sőt, tehervonatok a balon egyáltalán nem közlekedhetnek. Az 558-as szelvénynél, a Szent Mihály-hegyi talajcsúszás helyén épülő, új bélésfalszakasz szerkezetkész, ám a sebességkorlátozást az infrastruktúra üzemeltető nem helyezte érvényen kívül (később sem); Szob alsó kezdőponti peronvége előtt 200 méter hosszban 60 km/h ideiglenes lassú keletkezett, az Ipoly-híd 60 km/h korlátozást kapott. A 198.990 szelvényértékű útátjáró garamkövesdi oldalánál közel pontszerűen kitűzött, alépítmény átázás miatti 50 km/h felszámolása várat magára. Garamkövesd (Kamenica nad Hronom) állomás megszűnik, de amíg a váltókörzeteket nem bontják el, a kitérők őrzés nélkülinek lesznek minősítve, 40 km/h sebességkorlátozással, illetve a biztosítóberendezés megfelelő módosításáig Szobról kézijelzéssel, vörös kijárat mellett történik a kihaladás - márciustól. Ma még szerencsére nincsenek bevezetve a menetrendszerűséget tovább rontó intézkedések, ennek - és az elegytovábbító szakembernek - köszönhetően Párkányból (Štúrovo), harminc új utassal gyarapodva, mindössze +2-vel folytathatjuk. Érsekújváron (Nové Zámky) 120-140 felszálló vár ránk, Pozsonyban (Bratislava) szokás szerint az elsőre érkezünk - a késéstől megszabadulva -, majdnem teljes az utascsere, kétszáz körüli friss jelentkezővel. Ötpercnyi extra tartózkodást okoz a kényszerű gépcsere: a 019-es helyébe a Blonski-színtervű 018-as Gorilla lép. (A 350-es sorozat ETCS fedélzeti berendezéssel való ellátása miatt egyelőre csökken a Magyarországra bejárni képes gépek mennyisége, szorosabbá téve a fordalehetőségeket. Egy-egy további gép kiesése a forduló pozsonyi megosztásával orvosolható. Ilyenkor, ha 350-es végképp nincs, 362-esekkel tudják kiváltani.) Jókúton (Kúty) húsz leszálló és öt felszálló az utascsere eredménye. Az ex fűtőháznál három ČD Cargós 742-es, egy Cargós Búvár, két ODOS-os 740-es, egy Dispolokos Hercules és egy Cargós Laminátka figyelhető meg. A Břeclav felőli bejárat közelében néhány új felsővezeték tartóoszlopot (kör keresztmetszetű acél) állítottak, a régi, pörgetett vb. oszlopok a helyükön állnak még, de tartószerkezet nélkül. Břeclavba +4-gyel érkezünk a másodikra, a harmadikon várakozó EC104 Sobieski mellé. Ha a szlovák állami személyszállító operátornál Gorillákkal variálnak, cseh kollégáiknak 140 km/h legnagyobb üzemi sebességű, kétfeszültségű gépből van hiányuk, ezért a Sobieski a hagyományos kék-fehér festésű 363 169-essel ered útnak. Én pedig megvárom a gyorsot, hisz' az EC-vel úgysem lennék előbbre.

Az idő derült, a kyjovi térségre mínusz 9 fokot mondott reggelre a meteorológia (Břeclavban sincs most melegebb), napközben mínusz hat fok várható. Az R805-ös szokás szerint az elsőre érkezik, késése nincs, gépe a kék-fehér 362 123 (a Sobieskire épp jó lehetett volna, ha a teleportációt felfedezi az emberiség, persze akkor vasút sem kellene), a kocsik: 39-41 048, 82-40 087 (hagyományos zöld-fehérek), 29-41 495 (új személyvasúti festésű), 20-41 488, 20-41 499 (zöld-fehérek). Húsz felszálló, tizenöt leszálló, 15% utasterhelés. Irányváltás és gépcsere után új mozdonyunk a világoskék-sárga 362 163. A fűtőháznál két Dispolokos, fekete ES64F4-es (152, 153) ácsorog. Hodonínban a fő-középperonhoz futunk be, húsz leszállót és tíz felszállót rögzítek, a 14510-es személyt alkotó, szóló 810 408 motorkocsi a középperon végponti végében lévő, 6B jelű csonkából indul Zaječí felé 9:43-kor. Az utastelítettség 50% (egy része a gyorsról). A járaton jegyvizsgáló teljesít szolgálatot: a 2010-es menetrendi időszakban tervezték a KN-es rendszer bevezetését (a borvígadalom-mentes, szóló motorkocsis napokon persze), de ebből a 2011-es menetrendet böngészve, nem lett semmi. (Feltűnő még az új menetrendben, hogy az idén október 8-ra eső borfesztivált alkalmi Hodonín - Mutěnice zastávka betétjáratokkal támogatták meg.) A váltókörzettől (36.9) bal ívet veszünk, a fővonaltól távolodva felújított, egynyílású, ágyazatátvezetéses betonhídon városi aszfaltutat metszünk (36.7), az ív végében elhaladunk a bejárat (36.520) mellett, kezdőpont felől 30 km/h állandó lassújeles, nem biztosított átjáróban (36.440) alsóbbrendű aszfaltutat keresztezünk. A szelvénykövek téglatest formájú, szélesebb fajták, tetejük ívelt, a kerek kilométereket jelző kövek zömmel hasonló kialakításúak, szórványosan azonban megmaradtak a régi, szélesebb talapzatú, hasáb alakúak is. Az előjelző (36.1) közelében, alacsony bevágásban kavicsbánya szállítószalagja (35.920) alatt bújik át a vasút. A bevágásban épített, 2x1 sávos 55-ös főutat többnyílású, felsőpályás, ágyazatátvezetéses betonhíddal (35.550-35.430) keresztezzük, jobb ívet kezdünk, baloldalt raktár és kamionparkoló, illetve motoros tanpálya (35.2) kapott helyet, onnan megművelt földdarabok láthatók mindkét oldalon. Bal ívvel (35.1-34.9) érjük el a Mutěnicéig tartó, erdős térséget. Illesztéses a felépítmény. Áteresz (34.660) és vízfolyás kisnyílású hídja (34.460) után, újabb átereszt (34.410) megelőzően, fény- és motoros sorompós útátjáróban (34.430) találkozunk a helyi településeket összekötő közúttal, amely a róla ágazó földút metszésében kialakított, mechanikus sorompóval üzemszerűen zárt útátjárónál (34.080) vett bal ív végétől (33.930) húzódó, hosszú egyenesben végig mellettünk marad. 15 ezrelékes lejtőben merülünk alá (33.8-tól) átereszig (33.360), ahonnan egyezrelékesre mérséklődik a pálya esése. Az út túlsó oldalán, keskeny sávban hétvégiházak (többségük szerényebb kategóriájú vityilló) húzódnak végig, egészen a szakaszosan duzzasztott Kyjovka-patakig. Az erdőből az aszfaltúthoz vezető, murvás utak nem biztosított átjárói (32.930, 31.860, 31.170) között 32.4-től négy, 31.9-től tíz, 31.3-tól kilenc ezrelékes a lejtő. Baloldalt fából készült esőbeállót látunk (32.750), de peron nem tartozik hozzá, és az 1988-as menetrend sem említ itt megállóhelyet. Átereszeket (30.760, 30.440) követően, fénysorompós útátjáróban (30.420) ismét átszeljük az aszfaltutat - a bal oldalunkra kerül és hamarosan balra eltávolodik -, mögötte nem biztosított átjáróban (30.390) egy alsóbbrendű aszfaltutat; kissugarú, bal ívet kezdünk, újabb áteresztől (30.250) jobb ívet, felsőpályás, egynyílású híd (29.940) beiktatásával leküzdjük a Kyjovka víziakadályát. Nem biztosított útátjáró (29.470 - murvás úton), jobb ív (29.350-től) ötezrelékes lejtőben, két áteresz (29.230, 28.640), a mutěnicei delta 255-ös menti, végponti fedezőjelzőjének fény előjelzője (28.490) és bal ív (28.4-től) a további sorrend. A Kyjovka-patak hídjától ötezrelékes emelkedőt tartunk. A delta fedezőjelzője (28.090) mögött terelőcsonkával jobbra távozik (28.030) az ex 257-es bekötésének keleti deltaága, kissugarú bal ívbe fordul a vonalvezetés (27.960-tól), átereszt (27.8) követően meglépjük Mutěnice (részletes ismertetését lásd lentebb) bejáratát (27.680), nem biztosított (betonelemes burkolatú, a nyomvályúnál profilos fagerendával, a helyi szokás szerint) átjáróban alsóbbrendű aszfaltutat (27.630) keresztezünk. Jobbról megérkezik és a faaljas váltókörzetbe (27.550) torkollik a 257-es nyugati deltaága. Hárman szállnak le, keresztezünk a 810 223-as szóló motorkocsival, amelyen mindössze nyolcan utaznak.

Velem együtt hatan fejezik be utazásukat Mutěnice zastávkán. Végpont (Hodonín) felé nézve baloldalt betonszegélyű, zúzalékburkolatú, SK+25 magasságú peron, a peronközépnél bádog esőbeálló (25.940). Zúzottkő ágyazatú, UIC S49 sínrendszerű, vasaljas, Hohenegger feszítőelemes a pálya a megállóhely környezetében, négylyukú laposhevederekkel az illesztéseknél. Jobbra sportkomplexum található. A végponti peronvéget betonozott út átszelésében létesített, betonelemes burkolatú, a nyomvályúnál fagerendával ellátott, a környezetében faaljas, Hoheneggeres pályaszerkezetű, nem biztosított útátjáró (25.995) határolja. A betonozott úttal párhuzamosan gyalogutat is építettek, térkőburkolattal a vasúttól a település hosszában végigvezető közútig. Elindulok gyalog az állomás felé. A sportkomplexum után jobbra betonkerítéssel elkerített építőanyag telep foglal helyet.

Az útátjárótól végpont felé 395 méter sugarú (a vonal átlagos ívviszonyaihoz képest tehát kedvezőbb), rövid jobb ívet (26.0-26.130) ír le a vasút. Lengő illesztéseket alkalmaztak, ami a gyakorlatban inkább úgy fest, hogy az aljtávolság fix, a sínvégek pedig véletlenszerűen esnek valahova két alj közé. 26.1 környezetében 40 méter hosszban ágyazatszennyezés történt, miután sáros lé folyt a pályára; ugyanitt ágyazatot pótoltak, ideiglenesen orvosolva a problémát. Az ív végétől betonaljas, Hoheneggeres a felépítmény, S49 sínrendszerrel, négylyukú laposhevederekkel, többségében áthidaló alátétlemezes ikerillesztésekkel, kisebbrészt lengővel. Az aljak 1965-ös és 1967-es gyártású, SB3H típusúak. A továbbiakban csőáteresz (26.2), betonelemes burkolatú, nem biztosított útátjáró (26.420 - földúton), Mutěnice kezdőponti fény előjelzője (26.505), áteresz (26.6) és fénysorompós útátjáró következik aszfaltúton (26.620), a helyi szokástól eltérően vezetősínes, aszfaltburkolatú, a környezetében faaljas, GEO-s a felépítmény. A Mutěnický-patakot (Čejč felé egy darabon a mélyedését követi a 255-ös) kisnyílású, felsőpályás, ágyazatátvezetéses híd (26.650) segítségével szeli át a vágány, a híd környezetében a pályaszerkezet faaljas, Hoheneggeres, a folytatásban ismét betonaljas, Hoheneggeres. A bejárat (26.905) mögött (26.920-tól) bal ív kezdődik - a jelzőtől 470 méteren át vízszintes a vonalvezetés -, nem biztosított, aszfaltburkolatú, vezetősínes útátjáró (26.950 - aszfaltúton) környezetében faaljas, Hoheneggeres a pálya, az útátjárót elhagyva visszavált betonaljas, Hoheneggeresre, de az illesztéseknél ikerbe rakott faaljakkal, szórványosan további egy-egy faaljjal.

Kóbor kutya szegődik mellém: meglehetősen koszos, a feje búbjából hiányzik egy szőrtincs - valószínűleg rivális kutyával vagy más állattal szemben maradt alul -, ott kilátszik a rózsaszín bőre.

Négy átmenővágányos az egyéni kijárati jelzőkkel felszerelt (a kisiklasztósarus 1. törpe tolatásjelzős, a 4. törpe kijáratikat kapott) állomás, faaljas váltókörzetekkel (27.110, 27.550), átmenő fővágánya a második, az ex 257-esre a harmadikról lehet egyenesben kijárni. Az ágyazati anyag zúzottkő, az 1. és 3. vasaljas (utóbbi betonaljas szakasszal), Hoheneggeres, a 2. és 4. faaljas, Hoheneggeres. A kezdőponti váltókörzetnél végpont felé nézve baloldalt kamionok parkolnak egy telepen. Az 1. mellett betonszegélyű, aszfaltozott rakodóterület fekszik (végponti végében vissznyereményezett betonaljakat, valamint vélhetően a 257-esből kinyert szelvényköveket tárolják), tőle kezdőpont felé oldalrakodó és raktár, végül a háromszintes, előtetős felvételi épület helyezkedik el. Az 1.-2., 2.-3., 3.-4. közé zúzalékburkolatú, a külső vágány felé betonszegélyű, keskeny peronokat építettek. Az elsőn, a felvételi épület kezdőponti oldalánál a brnói állagú, Mutěnicére kihelyezett MUV 69 120 pályaszámú jármű tartózkodik.

A negyedik átmenőt a végponti váltókörzetnél rövid, vasaljas, Hoheneggeres csonka fejeli meg, itt MUV pótkocsikat, pályás eszközöket tárolnak. A 255-ös felől a bejárati kitérő újabb fektetésű. A 257-esre a nyíltvonalon 50 km/h (volt) érvényes, csakúgy, mint a másik vasút vágányára. A váltókörzetet követően a kyjovi szárnyvonal nyugati deltaágának első néhány métere faaljas, Hoheneggeres, majd betonaljas, Hoheneggeresként folytatódik (négylyukú laposhevederes, áthidaló alátétlemezes ikerillesztésekkel); ugyanitt a 255-ös is betonaljas, Hoheneggeres, a folytatásban pedig vasaljas.

Az 1900-ban átadott 257-es szerint 0.2 szelvényértékű a váltókörzet vége. Ugyanitt elkerített birkalegelő bal kéz felől. 243 méteres sugarú, bal ív veszi kezdetét, benne a bejárattól (0.370) vasaljas, Hoheneggeres a felépítmény, az aljak 1957-es gyártásúak. A 255-ös által nem biztosított útátjáróban keresztezett, alsóbbrendű aszfaltútról murvás út ágazik, amellyel a kyjovi vasút betonelemes-fagerendás, nem biztosított útátjáróban (0.420) találkozik, még mindig a bal ívben. Faaljas, Hoheneggeres a pálya az átjáró környezetében. Az ív a Mutěnický-patak egynyílású, felsőpályás, hídfás pályaszerkezetű acélhídja (0.5) előtt közvetlenül ér véget, a műtárgytól beton magánaljas (kéttömbös aljas, négy csavar helyett kettővel (átlósan) felerősített alátétlemezekkel), Hoheneggeres a pálya, ikerillesztésekkel, áthidaló alátétlemezek alkalmazásával. Az egyenesben csőáteresz (0.650) épült, a végét megelőzően (0.780) a pályaszerkezet - ötméternyi faaljas, Hoheneggeres szakaszt beiktatva - visszatér a már látott vasaljas, Hoheneggeres változathoz.

Alkalmi kutyám most még rendületlenül kitart mellettem. 200 méteres sugarú bal ívben (0.8-1.025) jobbról feltűnik a közeledő, Hoheneggeres, betonaljas keleti deltaág. A fényjelzőkkel biztosított delta északi csúcsánál (ahol most járunk) a faaljas kitérővel (1.080), terelőcsonkával csatlakozó ág mellett régi típusú, lekerekített főlapú főjelzőt, a 257-esen végpont felől az univerzális, modulrendszerű főlappal szerelt jelzőt alkalmazták - tehát egyrészt az infrastruktúraüzemeltető fontosnak látta már viszonylag korán fényjelzősíteni a bekötést, másrészt az üzemeltetés évei során a legalább részleges korszerűsítést sem hagyták ki. A nyugati ágban a bal ívet követően, rövid szakaszon beton magánaljas a felépítményi szerkezet.

A delta fedezőjelzőit, minthogy forgalom errefelé már nincs, érvénytelenítették (kivéve a 255-ös Hodonín felőlijét, amely így funkcionálisan Mutěnice első bejárati jelzőjeként működik), illetve egyszerűen kikapcsolták (az érvénytelenítés megjelölése nélkül), bár az északi deltacsúcsnál a keleti deltaágban lévő szerkezeten rendületlenül világít egy pótvörös. A kitérőtől a végponti fedezőjelzőig (1.180) betonaljas, Hoheneggeres, onnan beton magánaljas, Hoheneggeres a pálya, négylyukú laposhevederekkel, ikerbe rakott faaljakon illesztve. Mindkét oldalon sík mező, azon túl jobbra a Kyjovka halastavait takaró növénysáv, balra erdőfolt, előttünk félkilométernyire szintén erdő (vegyesen fenyő és lombos): a vonal rajta vág majd át, míg ki nem lyukad a Jarohněvický-halastónál. Itt-ott Hoheneggeres faaljak vegyülnek a magánaljak közé. Vasaljas (1956-os gyártású aljakkal), Hoheneggeres a pályaszerkezet 1.510-1.770 között, két-két faalj beiktatásával kialakított, lengő illesztésekkel, kivéve egy áteresz (1.550) közvetlen környezetét, ahol viszonylag új (vagy újratelített) faaljak, Hohenegger leerősítések támasztják alá a síneket. Erre a szakaszra az átereszen kívül nem biztosított útátjáró (1.520 - földúton), rövid, 300 méteres sugarú jobb ív (1.520-1.650), a fedezőjelző fény előjelzője (1.585) és még egy áteresz (1.750) esik. E második áteresznél bejutunk az erdőbe.

Kezd gazosodni az ágyazat a fák között. 1.770-től 2.470-ig a felépítmény beton magánaljas, Hoheneggerrel, egy-egy belevegyülő Hoheneggeres faaljjal, hol lengő-, hol ikerillesztésekkel. Több esetben rövid darabokból hegesztették 25 méteresre a síneket, sőt, előfordulnak illesztett, rövid darabok. Egy helyütt a sínszálat átvágták, az átvágás helyén vörös festékkel jelölést fújtak a sínfejre. Szórványosan heveder, hevedercsavar, alátétlemez rögzítő csavar, Hohenegger feszítőelem tűnt el, kifejezetten csak az erdős szakaszon, ami úgy is magyarázható, hogy a tettes messziről sem kívánta megmutatni magát a véletlenül felbukkanó, helyi lakosnak, mégpedig azért, mert a felbukkanó lakos felismerné őt. A "jó, akkor lopjunk együtt, hisz múltkor én láttalak téged" javaslat meg talán túl meredek a két-három falut magábafoglaló közösségben. Balra, kétszázméternyire halad, szintén az erdőben, a Mutěnicét Dubňanyval összekapcsoló, alsóbbrendű aszfaltút (a próbálkozók feltételezhezően onnan próbálkoznak, autóval, az erdőt és a vasutat keresztező földutakon át). Csőáteresz (1.930), földút átszelésében betonelemes-fagerendás, nem biztosított útátjáró (1.990), újabb csőáteresz (2.420) - közben megtörik az eddigi, enyhe emelkedő. Faaljas, Hoheneggeresre vált a pálya (2.470-től), többnyire ikerillesztésekkel, áthidaló alátétlemezek nélkül - szórványosan viszonylag fiatal aljak fordulnak elő, és az átlagos aljállapot sem adna még okot komoly aggodalomra 50 km/h engedélyezett sebesség, valamint gyenge, mellékvonali forgalom mellett -, kissugarú, jobb ív kezdődik (2.510-től).

Az ív végénél egynyílású, felsőpályás, hídfás, Hoheneggeres pályaszerkezetű acélhídon (2.830) metsszük a Kyjovkát, kiérünk a halastó partjához, balról, a víz felől a vasút mellé zárkózik az említett, Dubňanyba tartó, alsóbbrendű aszfaltút, amely a tavak mentén folyócska-méretűre szélesített patak akadályát betonnal jócskán javított, boltíves téglahídon küzdi le. A híd után befejezve az ívet, a közúttal párhuzamosan, tőle tízméternyi távolságban fektették a változatlanul faaljas, Hoheneggeres vaspályát. Kutyám a híd kezdőponti oldalán marad, bánatosan ugat, de egy lépést sem hajlandó tovább megtenni - két-három percnyi ugatást követően, belátva, hogy az általa nem kedvelt falu látogatásáról nem mondok le, visszafordul.

A halastó nagyobbik részét jég borítja, persze ez első ránézésre is messze van a biztonságos vastagságú és erősségű kéregtől, ezért ha valaki mégis rámerészkedik, jól teszi, ha előtte a nem túl rózsás állapotú téglaépítményre applikált Szent Liborius-képnél imádkozik egy sort. A tó délkeleti sarkát elérve, bal ívvel (3.060-3.270) az utat hegyesszögben keresztező irányt veszünk és nem biztosított, aszfaltburkolatú, vezetősínes útátjáró (3.220) segítségével metsszük. A vonal működő korszakában alkalmazott fénysorompós biztosítás berendezéseit leszerelték, elszállították, kivéve az üres konténert.

Az egymástól távolodó út és vasút közé drótkerítéssel körbevett állattenyésztő telep ékelődik, ahol vaddisznóból és házisertésből keresztezettnek tűnő állatok laknak, kecskék és néhány őrkutya társaságában. Nem kizárt, hogy alkalmi ebemet vagy a röfik, vagy őrszemélyzetük tépte meg, ezért nem volt hajlandó átkelni a hídon. Rövid jobb ívet (3.370-3.470) megelőzően áteresz (3.350) épült.

A halastó partjára már nem tér vissza a vonal, helyette Dubňany nyugati szélét közelíti meg, azonban el nem éri, csupán egy elkülönülő, apróbb lakóövezetet, Jarohněvice északi részét. A jobboldalt látható kis árok alján folydogáló vizet csőáteresz (3.540) segítségével vezették a tóba. Az ágyazat enyhén-közepesen szennyezett, a forgalom és a gyomírtózás elmaradásával lágyszárú növények kezdtek feltörni, télen persze elszáradtak, de szerves anyaguk halmozódásával nemsokára törvényszerűen beindulnak majd a fásszárúak. Alkalmi kutyám dublőreként alkalmi macska jelenik meg a színen. Nincs nagy bizodalma bennem: körülnéz, megfordul, elszalad. Bal ívbe fordul a vonalvezetés (3.790-től) és áteresz (3.820) mögött, nem biztosított - korábban fénysorompós -, betonelemes-fagerendás útátjáróban (3.920) kilyukadunk a nagyközséghez tartozó, külső lakóövezetnél. A gazból jobb kéz felől beton ütközőbak emelkedik ki. Irány alapján a mára elbontott csonka bak mögötti folytatása nem volt más, mint a kezdőponti váltókörzetbe kötött, ex Május 1. aknához lefektetett, sajátcélú vasút. Az útátjárónál került a 257-es vágánya mellé. Nyomát megtaláljuk az átszelt közút burkolatában: más színű és más jellegű az aszfalt a sínpár helyén.

Közvetlenül Dubňany faaljas váltókörzetének bejárati kitérőjét (3.980) megelőzően végetér az ív. A Május 1. akna kihúzó csonkává redukált és majdnem a kitérőig visszabontott vonala a második átmenőbe torkollott a lírafejben. A faaljas, Hoheneggeres átmenő fővágánytól (1.) végpont felé nézve jobbra két átmenő (2., 3.), balra csonka (az első átmenő szerepét alakíthatta egykor) ágazik.

A harmadik átmenőt kezdőpont felé betonaljas, részlegesen elbontott, beton ütközőbakban végződő mozdonykörüljáró csonka fejeli meg. A kezdőponti váltókörzethez közelebb eső, egyszintes felvételi épület (végpont felé nézve balra) kezdőponti oldalát lapostetős, előtetővel kiegészített szárnnyal toldották meg. Az átmenő fővágány melletti faaljas, Hoheneggeres csonkát az épület végponti oldalát követően sínekből készült bakkal zárták le. Az épület felől beton járólapos, a vágány felől betonelemes oldalperont húztak mellé, míg a csonka és az 1. között zúzalékburkolatú, az 1. felé betonszegélyű, keskeny peron szolgálta az utascseréket. A váltókörzetnél betonaljas, Hoheneggeres, majd faaljas, Hoheneggeres másodikkal párhuzamos, betonaljas, Hoheneggeres harmadik mentén zúzalékburkolatú rakodóterület fekszik, az épülettel szemközt pedig beton ütközőbakos terelőcsonkával sajátcélú, felhagyott, de el nem bontott sínpár ível belőle jobbra, a nagyközség Horní Huť nevű egységében lévő ipartelephez.

A kezdőponti váltókörzet környezetét leszámítva a 2. és 3. átmenőket elbontották. Hasonló sorsra jutottak a helyhezkötött biztosítóberendezési eszközök. Az átmenő fővágány a mellette lévő csonka bakjától végpont felé változatlanul faaljas, Hoheneggeres.

A végponti váltókörzethez közelebb az 1. bal ívet vesz. Az ív elején, a sínpár jobb oldalán leszerelt vízdaru maradványait találjuk. Balra építőanyag telep helyezkedik el, magábaolvasztva az állomás betonozott oldalrakodóját - az 1. melletti csonka eredetileg idáig érhetett fel, és az építőanyag telep túlsó végében kialakított, végponti váltókörzetnél kötötték vissza az átmenő fővágányba. A telep közepe táján a továbbhaladó, rozsdás fejű sínpárt fémkerítéssel lekerítették, átmászni rajta nem volna ildomos, a telepet kellene megkerülni, ennek azonban különösebb értelme akkor volna, ha Kyjovig meg sem állnék, vállalva egy-egy erdősebb szakaszon az erőre kapó növényzeten való átgázolást. A váltókörzeten túl, balra zsákvonal ágazott - a Jarohněvický-halastótól északra átszelte a Kyjovkát, Šardice településnél lyukadt ki -, az ex 257-es pedig jobb ívvel északkeleti irányt vesz és a Kyjovka közelében maradva folytatja útját a róla elnevezett kisvároshoz. De térjünk vissza a helyszínünkhöz. Az építőanyag telep oldalában, vagyis a Mutěnicét Dubňanyval összekötő útról leágazó, Jarohněvice északi részét - az állomási lakóövezetet - feltáró közút végében, buszfordulót alakítottak ki. A feltáró úttól a felvételi épület mögé macskakőburkolatú közúti kapcsolat került, újabb buszmegállóval, vegyesbolttal.

A halastó sarkáig a feltáró úton, majd a mutěnicei aszfaltúton indulok vissza. Előbbin, az útátjáróban megörökítem a Május 1. akna vasútjának nyomát az aszfaltban, utóbbin szintén, a dél felé ívelő vasút ugyanis a településeket felfűző közutat is keresztezte. Alépítményét már beszántották. Jarohněvice déli részén, ahol az összekötőút a tóhoz fordul, napelem-tábla mellett hidraulikus berendezésekkel foglalkozó telep működik. A telephez első ránézésre tanyaszerűen berendezett terület tartozik. Merjük remélni, hogy a kapatos mutěnicei borkóstolók nem vetődnek el ide (de akkor vajon ki?), mert a "tanyán" mutatkozó, népviseletbe öltözött, mozdulatlan emberformák, állatfigurák (köztük bárány, és ha már bárány, akkor stílszerű mellette a karácsonyi jászol), falusi használati tárgyak garmadája garantáltan a frászt hozná az akut kettőslátásban szenvedő, imbolygó polgárokra. A műtanya műállataira, műembereire az alkotó rátromfolt és a telek útmenti szélén megteremtette a műhalastavat, műgólyákkal. A víztükröt szimbolizáló, áttetsző felületen igazi vízimadarak - nyilván az igazi halastó mellől - sétálgatnak a trükköt régtől ismerők nyugalmával a fagólyák közt.

A műfalu hatását alig megemésztve, máris a halastónál (az igazinál), illetve a féligvaddisznók telepénél járunk. Megtermett, a vasút felőli oldalon látottaknál talán kevésbé vaddisznós alkatú (csupán a nagymama volt erdőlakó?) anyaröfi alszik édesdeden egy, a talajnál talán jobban átmelegedett, sárral borított rétegeltlemez-darabon. Odébb kecskék nézelődnek. A vasúton folytatom a gyaloglást, elérek a delta északi csúcsáig, és ezúttal bejárom a keleti deltaágat, majd pedig a 255-ösnek a deltaág csatlakozásától az állomásig terjedő szakaszát. A terelőcsonka kitérője faaljas, Hoheneggeres. A deltaág UIC S49 sínrendszerű, betonaljas, Hoheneggeres felépítményű, ikerillesztésekkel, áthidaló alátétlemezekkel. A síneket nem különösebben régen cserélték (a betonaljak, kapcsolószerek régebbiek), alig használták, és most már nem is fogják, hacsak be nem építik másik helyen, vissznyereményezett anyagként. Az ág a 255-ös felől szelvényeződik (irányunk szerint tehát csökkenő értékeket mutat), számozása alapján a deltacsúcs 0.8-nál található.

Egy darabon jobb (kezdőpont felé nézve) ívvel követve a nyugati deltaágat, csak enyhén távolodik tőle, de hamarosan balra ível - az inflexiós pont (0.450) környezetében magas töltésre hág -, kisnyílású, ágyazatátvezetéses betonhíd (0.320) közbeiktatásával metszi a Mutěnický-patakot, valamint nem biztosított, betonelemes-fagerendás útátjáróban (0.315) a Mutěnice állomáshoz vezető, alsóbbrendű aszfaltutat. A végponti hídfőtől az útátjárót követő tizedik méterig faaljas, Hoheneggeres a felépítmény, néhány GEO-kengyelnyi cserével. A 255-ösbe történő, terelőcsonkás csatlakozásban (28.030 a 255-ös számozása szerint) a csonka betonaljas, Hoheneggeres, mindkét kitérő faaljas, Hoheneggeres, a váltóállítás itt és az északi deltacsúcsban egyaránt elektromos (volt). A 255-ös felépítménye a kitérő környezetében betonaljas, Hoheneggeres, a Hodonín felőli fedezőjelzőtől (28.090) - ahol tengelyszámlálót telepítettek - végpont felé vasaljas (Vítkovice, 1950), Hoheneggeres, faalj-párokon kialakított ikerillesztésekkel és szokás szerint négylyukú laposhevederekkel. A kitérőtől az állomás irányába a 255-ösben 195 méteres sugarú, jócskán túlemelt, kezdőpont felé nézve bal ív kezdődik (27.960), a pálya itt is vasaljas (1946-os, 1948-as, 1949-es vítkovicei aljakkal), Hoheneggeres.

És ismét Mutěnice állomáson vagyunk. Az aszfaltozott rakodóterületet övező szegély vissznyereményezett kéttömbös aljakból készült (az összekötőrudat levágták róluk). Látható, hogy csupán két fabetétet betonoztak az aljtömbbe (átlósan), ezért rögzítették négy helyett kettő csavarral az alátétlemezeket a pályában.

A felvételi épület előtetőjét, abszolút stílszerűen, szőlőlugassal kombinálták, amely most, télvíz idején persze csupán összevissza fonódó tövekként tekint az utasokra, korántsem olyan borospincébe csalogató módon, mint szüretkor. A Hodonínra továbbközlekedő, 14513-as személy - járműve a 810 223, reggel kereszteztünk vele - a harmadikra érkezik, keresztez a másodikra befutó, reggel óta jól ismert 810 408-assal. Amarról egy utas száll le, nálunk egy-egyes döntetlennel zárul az utasmozgás, a motorkocsi telítettsége tíz fő.

Természetesen Hodonín 6B csonkájára érkezünk. Az utasok távozásával a motor a végponti váltókörzetnél kialakított tárolóra gurul.

Az érkezőben-indulóban pontos R808 összeállítása mozdonyostul azonos a reggeli R805-ösével. Tizenöt leszálló, nyolc felszálló, 20% telítettség. Břeclavban tovább esik a vonat népszerűsége: a tíz új utas nem tudja ellensúlyozni a vonatot elhagyó, harminc főt. A két fekete ES64F4 még mindig a fűtőháznál múlatja az időt, közelebb a reklámfestésű 362 119-es gép 242-essel alkot párost, és a ČD Cargo sem felejti el megmutatni a világnak a 230 034 példáján, hogy a Laminátkáknak voltaképp egyáltalán nincs szükségük felületbevonatra.

Az EC171 Hungaria az első középperonhoz érkezik. A peron másik oldalán 362 060-assal (kék-fehér, oldalsó fényszórói LED-esek, a főfényszóró burkolata mögött csupán egy világítótest látható, a gyári kettő helyett) az EC102 Polonia várakozik. Lengyel kocsijai közül a sötétkék étkező tűnik fel küllemével. A Hungariára tizenöten gyűlünk össze. Gépe a kék-fehér-fekete 350 017, MÁV Start cégjelű kocsijai: 19-91 107, 88-91 101, 21-91 310, 21-91 306, 20-91 109, 20-91 106, 21-91 104, 21-91 103. Huszonöten szállnak le, a vonat vége meglehetősen üres, +1-gyel jövünk mozgásba. Jókúton nincs érdemi utascsere, Pozsonyban majdnem mindenki elhagyja a vonatot, felszállóból jóval kevesebb van, Érsekújváron és Párkányban távozik a maradék, Budapestig 10% alatti az érdeklődés mértéke. Kismaroson a jobb vágányban 60 km/h ideiglenes korlátozás lassítja a haladást. Verőce kezdőponti váltókörzetétől a jobbon folytatjuk - miután megvártuk, míg egy páros vonat kihalad az állomásközből -, hogy ne kelljen tízzel vánszorognunk. A 402-es szelvénytől 394+20-ig él a 10 km/h (nem sokáig, mert hamarosan Megállj! tábla kerül rá, határozatlan időre), a jobbon ugyanitt hatvannal poroszkálunk, Vác végponti váltókörzetében térünk vissza helyesbe. Ötperces késéssel ússzuk meg Budapest-Keleti érkezőben.

Vissza az első rész eseményeire

Vissza az utazás főlapjára