 |
| Néhány órával később - még mindig
2010. június 18-án, pénteken -, szikrázóan tiszta
égbolttal a háttérben, mennyire más a novoszibirszki
távolsági felvételi épület hangulata... |
 |
| ...és nemkülönben a szomszédságában
helyet foglaló elővárosié. Forró, friss, marhahúsos
beljas, kellemesen hűvös kvász: minden adott
a gondtalan időtöltéshez. A kéthetes vasútmustra
végére nem is terveztem semmi komolyabbat, a
nagyállomás és Inszkaja rendező néhány
pillanatképének felvillantását követően egy kis
céltalan lődörgésre vágyom a városban, de
legfőképpen jó hosszú és zavartalan alvásra.
Kezdjük az elején, a pillanatképekkel. |
   |
| Az első átmenőről régi ismerősünk,
a Nyugat-Szibériai Vasút márkaterméke, a
Novoszibirszk-Moszkva viszonylatú Szibirjak távolsági
gyors indul, élén a vadonatúj EP2k-061-essel,
mögötte csupa egyedi, Szibirjak-színtervű kocsival. A
személyszállítási társaság helyi képviselői
tehát egyelőre sikerrel verték vissza az egységes
vállalati jármű-arculat híveinek támadását. |
   |
| Két másik EP2k (egyikük a 052-es)
társaságában a Nyugat-Szibériai Vasút főnökének
szolgálati járműve pihen. A szürke-vörös festésű
eszköz 2008-ban készült Altajszkaja telephelyen az
ED2t-0053 villamos motorvonat egyik motorkocsijának
átépítésével, és hogy a déli ág 25 kV~
feszültségnemű Irtisszkoje - Altajszkaja - Artista
szakaszát se kelljen elkerülnie, kétfeszültségűre
konstruálták. A felszabadult első vágányra CsSz3-70
oson be a végponti váltókörzet felől. A 2008.
március elején Novoszibirszk-Juzsnij állomáson
fotózott társához hasonlóan, bár elvileg alkalmas
maradt rövidebb személyszállító vonatok
továbbítására, ilyesmire üzemszerűen rég nem
használják, ehelyett főnöki-szolgálati járműként
éli másodvirágzását. A kétfeszültségű
luxushintónál lényegesen szerényebb kivitelű, bár
ne feledjük: egy mozdonyban sokkal nagyobb kihívás
irodai tereket létrehozni az önjáróképesség
fenntartása mellett, mint az ilyesmire eleve alkalmasabb
motorkocsikban. A CsSz3-70 1961-ben gördült ki Plzen
szerelőcsarnokából 4214-es gyári számon, 29E
típusú, tehát az E499.1-hez (30E) hasonló jellegű
mozdonyként. |
 |
A Rosszija mellett egy másik
személyszállító vonatpár is végigmegy a
Moszkva-Vlagyivosztok távon, a június elejétől
szeptember végéig másnaponként közlekedő 240-es
illetve 239-es. Benéz Kosztromára - a kitérőt
leszámítva az északi Transzsziben marad -, a
Rosszijánál lényegesen több helyen végez
utascserét, ennek megfelelően a menettartama 160 óra.
A hagyományos zöld és új RZsD-festésű kocsik élén
EP2k-059 szerepel.
A 8a vágányról 10:49-kor a Kuzbassz-vasút menti
Togucsinba induló, 6809-es számú elővárosival
Inszkajáig vitetem magamat. Szerelvénye a nyolcrészes,
novoszibirszki elővárosi színtervű - az ablakoknál
bézs, alatta-felette zöld - ED4m-0196. Alacsony
utasterheléssel kezdünk. Centr megállóhelyen (ahol a
személyszállító vonatok által használt, régi
Transzszib-ág az Ob folyóra merőleges irányt vesz és
hídon átszeli) harminc utas csatlakozik, a
metrókapcsolattal rendelkező Recsnoj Vokzal
megállóhelyen azután betódul a tömeg, kialakul a
teltházas állapot. Többségük
hétvégiház-tulajdonos, akik a pénteki napot hamar
befejezik (vagy el se kezdték) a munkahelyükön és
rohannak a dácsájukra. Középkorú házaspár
telepszik mellém, a férfi szemlátomást túlvan
jópár kupica vodkán, félhangosan morog valamit maga
elé, felesége időnként kilátásba helyezi, hogy
elviteti a rendőrökkel. Mindezt úgy adja elő, mint
amikor az ötéves gyereket fenyegetik a zsákos
emberrel. A szembenülő fickó (később kiderül róla,
hogy rendőrtiszt) beharapja a szája szélét, a padlót
próbálja bámulni, nehogy kibuggyanjon belőle a
nevetőgörcs. |
   |
Inszkaján leszállok. Az állomás
nevét viselő hely funkcionálisan megálló -
állomási megállóhely, akárcsak Pervomajszkaja és
Novogodnyjaja -, mégpedig Inszkaja rendező páratlan
fogadó-, valamint tranzit-csoportja mellett. A két
csoporttól délre, a páros indító csoporttal
határolva a teherkocsijavító műhelyt és a
tehervonati villamosmozdonyok karbantartásával
foglalkozó TCsR-5 telephelyet (ex TCs-5) találjuk.
Inszkaja eredeti, 1936-os keltezésű felvételi
épülete már nincs meg, helyét 1975-ben lapostetős,
meglehetősen funkcionalista jellegű, üveg-homlokzatú
betontömb foglalta el, a végponti (keleti) oldala
szomszédságába pedig a kocsijavító műhely ugyancsak
világos-türkízre festett irodaépületét
költöztették. A város délkeleti szélén,
Pervomajszkij (május elsejei) kerület akkori
határában, 1928-ban kezdték kialakítani az állomást
és 1934. elején nyitották meg. Az északi Transzszib
tranzit-tehervonala, az Altáj-vasút és a
Kuzbassz-vasút metszéspontja a létező legideálisabb
hely egy ilyesfajta objektum megszületéséhez.
Jelenlegi állapotában kétirányú, irányonként
folytatólagos (soros) rendezőként működik, napi
teherforgalma a tranzitvonatokkal együtt 23-25 ezer
kocsi. A páratlan (kelet-nyugat irányú) rendező
fogadó és indító csoportja tíz-tíz vágányos - a
tranzit csoport öt sínpárja a fogadó csoporttal
párhuzamos -, dombjáról 36 irányrendező vágányra
gurítanak, míg a páros (nyugat-keleti irányú)
rendező fogadó csoportja hat, indító csoportja nyolc
vágányt számlál, a gurítás 24 irányvágányra
történik. Mindkét rendezőben a nagyteljesítményű
KSzAU-SzP rendszer vezérli a műveleteket. A leguruló
kocsik sebességszabályozását a páratlan rendezőben
négy, a párosban három pozícióba telepített,
pneumatikus vágányfékek hajtják végre. A
vonókészülékek szétkapcsolását nem
automatizálták (bár léteznek ilyesfajta megoldások),
ember végzi a műveletet a szokásos, villás végű
fémrúddal (ezzel kényelmesebb, mint a kocsivégeken
rendszeresített karral).
A páratlan gurítódombon folyik a munka: TEM18dm-264
fogása épp elfogyott, az irányvágányok felől
TEM18dm-316 kerül elő, összezárnak, valószínűleg a
soronkövetkező fogás nem a könnyebbeket képviselő
lesz. A három gurítóvágány közül a délin máris
kezdődik az újabb műveletsor. A közelmúltig
CsME3-asokkal dolgoztak, de itt és
Novoszibirszk-személyen egyaránt a TEM18dm sorozat
példányai szorítják ki viharsebesen az idősebb, cseh
nehéztolató mozdonyokat. A TCsR-5 telephely területén
Tajga, Omszk és Belovo VL10, VL10k, VL10u gépei
sorakoznak. A Szinara átmeneti generációs 2ESz6
példányainak egyike némi változatosságot csempész a
megszokott zöld dobozok közé, bár a kisebbik orosz
gyártó-konzorcium mozdonyát nem itt, hanem szűkebb
pátriájában, az Urál környékén érdemes fotózni. |
   |
| Helyette egészen másra, a
Transzmasholding konkurens konstrukciójára, a 2ESz4k
Doncsakra vágynék, csakhogy jelenleg mind
Szénországban tevékenykedik valahol, idáig egy darab
se jutott el. Pedig nem volnának rosszak az esélyeim,
hiszen a Kuznyecki-szénmedencéből az északi
Transzszibre továbbított, nyugat felé tartó
szénvonatok bármelyike élvezheti a Doncsak
vontatásszolgáltatásait. Kivéve az
itt-tartózkodásom idejét... A déli gurítóvágányon
fogyóban a fogás, látóterünkbe úszik a
vontatójármű - ha a kígyó végén TEM18dm-et
lelnénk, semmi meglepő nem volna benne, na de
VL10-essel (adott esetben az omszki 272-essel) gurítani,
az már a perverzió nem is túl alacsony fokozata! A 25
kV feszültségnemű vonalak rendezőin láttunk példát
a VL60k alkalmazására, a hattengelyesnek azonban
egyenfeszültségű pandantja nincs (a VL22m, VL23 más
generáció), ígyhát az innovatív helyi erők
választása a Tizesekre esett. A KSzAU-SzP rendszer
járműoldali berendezést követel meg, ezért a
VL10-272 sem véletlen beugróként tevékenykedik, annak
rendje-módja szerint ellátták a GALSz-R nevű,
rendezőpályaudvari vonatbefolyásoló eszközzel. |
   |
| Az állomást északról a Pervomajszkaja
(május elseje) utca határolja, északabbra találjuk az
Inja folyócskát, a kettő közé esik Pervomajszkij
kerület lakóövezete. Az inszkajai gyalogosfelüljáró
tövében tenyésző bodegasornál beszerzek egy palack
ásványvizet - iszonyú meleg van -, azzal lekutyagolom
a távot Pervomajszkaja megállóhelyig. A felüljáró
közelében, Inszkaja megnyitásának 50. évfordulója
alkalmából, vagyis 1984-ben helyezték posztamensre az
FD20-2610 gőzmozdonyt. A márványtábla tanúsága
szerint a beosztott személyzete Solkin
főmozdonyvezetőből (a szocialista munka hőséből),
Ionov és Gurszkij mozdonyvezetőkből, Pupkov, Csizsikov
és Koseljov segédekből, valamint Szirih, Liszicin és
Korotkevics fűtőkből állt. |
  |
| Pervomajszkaja megállóhely
szomszédságában az RZsD egészen jól felszereltnek
ható, helyi sportkomplexuma biztosít aktív
kikapcsolódási lehetőséget a vasutasoknak. A stadion
neve természetesen Lokomotív. A peronoktól, a
páratlan rendező irányvágányainak nyugati
kitérőkörzete, illetve a páros gurítódomb alatti
elosztókörzet magasságában, gyalogosfelüljáró
vezet az állomás déli oldalához. Nyugat felé nézve
balra a páros fogadó csoport, jobbra a páratlan
indító csoport foglal helyet, közöttük megfelelő
formára nyírt bokrokból állították össze a
"Nyugat-Szibériai Vasút, Inszkaja állomás"
feliratot, sok rövidítéssel, mert anélkül vagy hat
sorba férne el a szöveg. Alatta felfedezhetjük a
régi, kalapácsos-franciakulcsos vasutas logo nyomait.
Úgy tűnik, utóbbiról lemondott a vállalati
arculat-felelős. A páros rendezőn most ugyancsak egy
"GALSz-R-esített" VL10-essel folyik a
gurítás. Mindkét áramszedője folyamatosan fent van,
ami érthető, hiszen hiába képesek az igen széles
palettával ellátott szerkezetek akár 3000 Amper
körüli áramok tartós levételére, a gurítódombi
szolgálatra jellemző, nagyon alacsony sebességekkor a
munkavezeték nem elhanyagolható mértékben melegszik
egy efféle "nagyfogyasztó" hatására. A két
szedővel feleződik a hőterhelés. Keletre tekintve, az
északi (bal) oldalon a páratlan irányrendező
vágánycsoport torkolata figyelhető meg. A nyári,
valamivel kisebb forgalmat kihasználva,
kitérőcserével egybekötött felépítménycserébe
bocsátkozott az infrastruktúra-kezelő. |
  |
Továbbállok a páratlan indító,
illetve páros fogadó csoport nyugati végébe,
Novogodnyjaja megállóhelyen túl, az Akszjonov utca
közúti felüljárójához. Futójavítások
végrehajtása miatt kivonuló Pft-s csapat tart az
állomás végébe. Két sínpár közében olajfogó
textília itatja fel a megkerülőről a vonatukra
visszafogó mozdonyok átmeneti tartózkodásakor
előforduló csöpögéseket. VL10-1419 kerül elő Tajga
telephely állományából, pár percet tölt az
olajfogó textília felett - a felsővezetékrendszer
dzsungelében idefentről pont olyannak tűnik, mint a
saját pókhálójában pihenő, elégedett pók. Bár
menettérti jegyet vásároltam (58 rubelbe került a
teljesárú), de a visszaútról kénytelen vagyok
lemondani, mert a Nap annyira tűz, hogy újabb
gyalogtúrát nem vállalok be egy alkalmas vasúti
megállóhelyig. Ennyit a messzi tájakon élő emberek
elképzeléseiről, miszerint Szibériában csak hideg
tud lenni. A közeli buszmegállótól az 1221-es
járattal célzom meg Recsnoj Vokzal-t. A NefAZ típusú
járművet magánszolgáltató üzemelteti, a viteldíj
városon belül 14 rubel, a közigazgatási határon
kívüli végállomástól 16 rubel, tehát Omszkhoz
hasonlóan, egyes járatokon a helyi és helyközi
közlekedést kombinálják, két tarifa
alkalmazásával. Rosszabbul jártam a busszal az
elektricskához képest - leszámítva a napszúrás
kockázatát -, mert a bevezető úton, a
Műszergyártól kezdve hatalmas dugó alakult,
araszolással, sűrű megállásokkal fűszerezve.
Látnivaló, hogy a 2x3 sávos út kapacitása
csúcsidőszakban elégtelen. Recsnoj Vokzaltól
metrózom: idén 14 rubelbe kerül a zseton.
Másnap, 2010. június 19-én, szombaton, a kirándulás tizenötödik
napján hajnalban taxit rendelek a szállodában
- 600 rubel, de más lehetőségem nincs, a közösségi
közlekedés éppenhogy ébredezik - és a reptérre
vitetem magamat. Az Aeroflot 810-es számú, moszkvai
járata (A321-200) teltházas, aránylag sok, angolul
beszélő külföldivel. Ablak melletti helyet kértem
(és kaptam), az idő felhőtlen, tiszta, odafentről
mégsem tudok fotózni, mert az ablakomat apró baleset
érte: a két üvegréteg közé pára csapódott le,
penészedni kezdett, a felület nagyobbik része
opálossá vált. Moszkvában bezzeg nincs olyan hőség,
mint Szibéria közepén. Aeroexpresszel (szerelvénye
ED4mkm-Aero-0007, telítettsége mindössze 10%) beugrom
a városba egy gyors körülnézés erejéig, és már
fordulok is (ED4mkm-Aero-0006, 80% utasterheléssel),
helyet foglalok az erős háromnegyed házas MA101-es
járaton (B737-700), amely a szokásos, szűk két és
félórás út végén Budapest nemzetközi repterén
tesz le. |
