A csíksomlyói búcsú - valamint a Gyimesbükk
határában fekvő, 30-as számú őrház múzeumkénti
felavatása - apropóján 2008. május 9-én indult
különvonat az erdélyi helyszínekre, négynapos,
szervezett program keretében. Egy évvel később május
29. - június 1. közé esett a nevezetes ünnep hosszú
hétvégéje. Vasúti, azon belül trakciós szempontból
ismét a 017-es NOHAB, vagyis a 2761 017-9 pályaszámú
dízelgép kapta a főszerepet.
A Budapest-Keletiből menetrend szerint 6:48-kor induló
"Székely gyors" MÁV-Start cégjelű kocsijai
hátulról előre: 20-80 004, 20-80 005, 20-80 022, 20-80
027, 19-80 004, 19-80 018, 88-81 022, 88-81 012, 20-80
006, 20-80 000, 20-80 016, 20-80 020, 20-80 028.
Püspökladányig V43 1157, a Biharkeresztes - Kolozsvár
szakaszon 65-0989, Kolozsvár - Madéfalva között,
valamint a felcsíki szakaszon és Csíkszeredára
végzett mozgások során az 1978-as gyártású 40-0350,
a Gyimesekben rajta kívül az 1971-ben napvilágot
látott 41-0250 előfogatolt. Visszaúton ugyancsak a
0350-es Csaurusz, illetve a 0989-es remot Sulzer
biztosította részint a vonóerőtöbbletet, részint a
hatályos vasúti utasításoknak való megfelelést. A
Püspökladány - Biharkeresztes és a Biharkeresztes -
Budapest-Keleti távon a NOHAB önállóan vontatott.
Gondok nélkül persze semmi sem megy, ezúttal
induláskor okozott félórást késést az egyik
étkezőkocsi féknehézménye, az 1157-es Szili pedig, a
műszaki problémái következtében mindinkább
nyolcvantonnányi holttömeggé változott. Az esőben
nem szűkölködő időjárás hozzátette a magáét,
ám az akadályokat véve, a társaság végül kellően
sok élménnyel gazdagodhatott, ki-ki a maga
érdeklődési körében.
A zarándokok elszállásolása - az esemény
szelleméhez igazítva kissé puritán jelleggel -
magánházaknál történt a Felcsík egymást követő
településein. A körülményeket nehezebben viselők,
az apróbb szervezési hiányosságokat elszenvedők
szerencsére hamar feloldódtak a háziak által
bőséggel kínált pálinkafélék gőzében.
Csíkrákoson egy kiváló, helyi vendéglő működött
közre a csapat kalóriafeltöltésében. A
kislétszámú, ámde annál lelkesebb vasútbarát
szekció szinte elveszett a sokszáz zarándok-turista
között, persze ez semmiben sem befolyásolta a
módszeres vonatvadászatot és az elkészített,
rengeteg fotó minőségét.
A második napra brassói kiruccanást szerveztem
magamnak, azonban a borult, mindinkább esősbe átcsapó
idő nem adott lehetőséget érdemibb fotózásra. A
harmadik nap (május 31., vasárnap) reggeli
hegymászással kezdődött Csíkrákoson: a falut
északról lezáró domb madártávlat-lehetőségeit
használtuk ki. Folytatva a délelőttöt - helyi
vasútbarátok hathatós közreműködésével,
professzionális kalauzolásával és autós
szállítási lehetőségeik igénybevételével (amiért
ezúton is köszönetemet fejezem ki) -, irány a
Gyimesek, a Tatros-viadukt, ahonnan alkalmam nyílik
némi sétára a vasút mentén, és belehallgathatok
Gyimesfelsőlok egyházi méltóságának
tanévbúcsúztató szavaiba. Gyimesbükkön, a 30-as
őrházi programot követően valóságos svéd
járműbemutató kerekedik, Tizenhetesünk és az
előfogat 40-41 páros mellé felfejlődik a menetrend
szerint közlekedő személyvonat 43-0105-öse, ígyhát
a NOHAB három (licencgyártott) ASEA-val közösen ad skandináv keretet a
magyar ünnepnek. Hétfő reggel Madéfalvától
Csíkszentdomokosig ismét megtelt a tizenhárom kocsi,
hogy az élénkvörös dízelgép, illetve a már
megismert, két előfogat segítségével teljesítse a
nagyobbrészt dombvidéki, hegyvidéki vonalvezetésű
utat. Utolsó napirendi pontként, Biharkeresztestől
kezdetét vette a one-man-show,
vontatójárművünk kihasználhatta gépezeti
lehetőségeit, és igazán kellemes, korrekt tempót
diktálva futotta végig a távot. |