Székely gyors újratöltve

 

A csíksomlyói búcsú - valamint a Gyimesbükk határában fekvő, 30-as számú őrház múzeumkénti felavatása - apropóján 2008. május 9-én indult különvonat az erdélyi helyszínekre, négynapos, szervezett program keretében. Egy évvel később május 29. - június 1. közé esett a nevezetes ünnep hosszú hétvégéje. Vasúti, azon belül trakciós szempontból ismét a 017-es NOHAB, vagyis a 2761 017-9 pályaszámú dízelgép kapta a főszerepet.

A Budapest-Keletiből menetrend szerint 6:48-kor induló "Székely gyors" MÁV-Start cégjelű kocsijai hátulról előre: 20-80 004, 20-80 005, 20-80 022, 20-80 027, 19-80 004, 19-80 018, 88-81 022, 88-81 012, 20-80 006, 20-80 000, 20-80 016, 20-80 020, 20-80 028. Püspökladányig V43 1157, a Biharkeresztes - Kolozsvár szakaszon 65-0989, Kolozsvár - Madéfalva között, valamint a felcsíki szakaszon és Csíkszeredára végzett mozgások során az 1978-as gyártású 40-0350, a Gyimesekben rajta kívül az 1971-ben napvilágot látott 41-0250 előfogatolt. Visszaúton ugyancsak a 0350-es Csaurusz, illetve a 0989-es remot Sulzer biztosította részint a vonóerőtöbbletet, részint a hatályos vasúti utasításoknak való megfelelést. A Püspökladány - Biharkeresztes és a Biharkeresztes - Budapest-Keleti távon a NOHAB önállóan vontatott. Gondok nélkül persze semmi sem megy, ezúttal induláskor okozott félórást késést az egyik étkezőkocsi féknehézménye, az 1157-es Szili pedig, a műszaki problémái következtében mindinkább nyolcvantonnányi holttömeggé változott. Az esőben nem szűkölködő időjárás hozzátette a magáét, ám az akadályokat véve, a társaság végül kellően sok élménnyel gazdagodhatott, ki-ki a maga érdeklődési körében.

A zarándokok elszállásolása - az esemény szelleméhez igazítva kissé puritán jelleggel - magánházaknál történt a Felcsík egymást követő településein. A körülményeket nehezebben viselők, az apróbb szervezési hiányosságokat elszenvedők szerencsére hamar feloldódtak a háziak által bőséggel kínált pálinkafélék gőzében. Csíkrákoson egy kiváló, helyi vendéglő működött közre a csapat kalóriafeltöltésében. A kislétszámú, ámde annál lelkesebb vasútbarát szekció szinte elveszett a sokszáz zarándok-turista között, persze ez semmiben sem befolyásolta a módszeres vonatvadászatot és az elkészített, rengeteg fotó minőségét.

A második napra brassói kiruccanást szerveztem magamnak, azonban a borult, mindinkább esősbe átcsapó idő nem adott lehetőséget érdemibb fotózásra. A harmadik nap (május 31., vasárnap) reggeli hegymászással kezdődött Csíkrákoson: a falut északról lezáró domb madártávlat-lehetőségeit használtuk ki. Folytatva a délelőttöt - helyi vasútbarátok hathatós közreműködésével, professzionális kalauzolásával és autós szállítási lehetőségeik igénybevételével (amiért ezúton is köszönetemet fejezem ki) -, irány a Gyimesek, a Tatros-viadukt, ahonnan alkalmam nyílik némi sétára a vasút mentén, és belehallgathatok Gyimesfelsőlok egyházi méltóságának tanévbúcsúztató szavaiba. Gyimesbükkön, a 30-as őrházi programot követően valóságos svéd járműbemutató kerekedik, Tizenhetesünk és az előfogat 40-41 páros mellé felfejlődik a menetrend szerint közlekedő személyvonat 43-0105-öse, ígyhát a NOHAB három (licencgyártott) ASEA-val közösen ad skandináv keretet a magyar ünnepnek. Hétfő reggel Madéfalvától Csíkszentdomokosig ismét megtelt a tizenhárom kocsi, hogy az élénkvörös dízelgép, illetve a már megismert, két előfogat segítségével teljesítse a nagyobbrészt dombvidéki, hegyvidéki vonalvezetésű utat. Utolsó napirendi pontként, Biharkeresztestől kezdetét vette a one-man-show, vontatójárművünk kihasználhatta gépezeti lehetőségeit, és igazán kellemes, korrekt tempót diktálva futotta végig a távot.

Vissza a főlapra